(A szerző az Amerikai Földrajzi Társaság és az Amerikai Közgazdasági Társaság aktív tagja, a Regional Studies Association magyarországi képviselője, 2006 óta a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem vendégoktatója. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Rendkívül szerencsés embernek tarthatom magam. Három fiamból egy vegyész lett cambridge-i diplomával, egy matematikus az ELTE-n, a 13 éves legkisebb pedig fizikus akar lenni. Ráadásul a felsőoktatás olyan szakjain taníthatok, amelyekre a legmagasabb felvételi pontszámot elérő hallgatók sokasága jut be.

Ezt a képet azonban számos negatív tényező ismerete befolyásolja. Miközben a Corvinusra, a BME-re, az ELTE-re felvett hallgatók nyelvtudása jelentős mértékben javult már az egyetem megkezdésének időpontjára is, találkoztam olyan nyolcosztályos gimnáziumban tanuló nyelvtagozatos osztállyal is, ahol az érettségiig nem sikerült senkinek középfokú nyelvvizsgát tennie. Találkoztam olyan gimnáziummal, ahol senki nem mert emelt szintű érettségit tenni, és olyan általános iskolával, ahonnan mindenkit felvettek a középfokú oktatásba, de senki nem jutott be gimnáziumba.

Minden évben el szoktam olvasni azokat a tankönyveket, amiket a gyermekeimnek meg kellene tanulniuk. Minden igyekezetem ellenére ezek a tankönyvek egyre nehezebben tanulhatók. Csak egy példa. A jelenlegi 7. osztályos természettudományos tankönyvek nem a gyerekek által megtapasztalható világból indulnak ki, hanem felülről, a nagybetűs tudomány felől. Olyan, mintha a természettudományos lexikonoknak egy rövidített változatát akarnák a gyerekek fejébe sulykolni. A könyvek nem magyaráznak semmit, a földrajz és a biológia könyvekben az információk legalább fele az ábrákban található csak meg. De erre senki nem hívja fel a figyelmet, a tanárok meg szövegközpontúan magyaráznak. Ezek a tankönyvek oda fognak vezetni, hogy néhány év múlva az iskolában megszerezhető ismeretei alapján senki nem fog jelentkezni műszaki, természettudományos vagy éppen orvosi pályára. Vagy ha egy gyereknek mégis ilyen álmai vannak, akkor csak a szülei áldozatos munkájával, erőfeszítéseivel tudja elérni a célját.

Ezzel eljutunk arra a pontra, ahol szembe kell néznünk a magyar iskolák által fenntartott esélyegyenlőtlenségekkel. Esélyegyenlőséget a jelenlegi társadalmi egyenlőtlenségek mellett csak olyan iskolarendszer képes teremteni, amely feladatainak nagy részét nem kiszervezi a családok, egyházak, sportklubok, nyelviskolák, helyi vállalkozások felé, hanem a szükséges, az előírt ismeretek megszerzését maga is képes biztosítani a diákok számára.

Még egy fontos dolog: a gyerek most is csak gyerek. Nem vehetjük el a gyermekkorát és szabadidejét, bármilyen nemes céljaink is vannak, miközben az oktatásban lépést kell tartanunk a világgal. Egészséges és egészséges lelkületű gyermekeket kell nevelnünk.

Milyen prioritások mentén kellene gondolkodnunk?

1. Az anyanyelv minél precízebb elsajátítása. Az írni és olvasni tanulás legyen az első két osztályban a legfontosabb. A szókincs, a kommunikációs képességek fejlesztése. Ezek nélkül semmilyen más tudományt sem lehet megtanítani, mert meg sem értik a szöveget.
2. Matematika: itt gyakorlatilag az országos átlag szintjén kellene elérni azokat az ismereteket és készségeket, amik most egy emelt szintű érettségihez kellenek. A matematikát úgy kellene megtanítani, hogy az a világ, a természet, a társadalom megismerésének, a logikus gondolkodásnak, a problémamegoldásnak a kulcsa és alapja. De ezt csak akkor lehet jól megtanítani, ha a szövegértés is pontos. Igazából az első két osztályban csak a szorzást, osztást, összeadást, kivonást tanítanám meg 100-as számkörben, hogy addigra kialakuljon egy stabil számfogalom a gyerekek fejében. A harmadik osztálytól kezdődően viszont már egy lényegesen magasabb óraszámban és színvonalon kellene tanítani. Az összóraszám növelése persze az osztályozott tantárgyak körében nem reális, de a kötelező óraszámból az osztályfőnöki és a testnevelés órákat ki lehetne venni.
3. A természettudományos tantárgyakat a jelenleginél sokkal nagyobb óraszámban és intenzitásban kellene tanítani. Ma már 20 millió ismert szerves vegyület vesz körbe minket a mindennapjainkban. Az életünk elképzelhetetlen az elektromosság és a különböző gépek nélkül. Vagy ott van a saját testünk és a minket körbevevő, éltető élővilág. Egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy ezen rendszerek működésének alapjait ne ismerjük. Hogyan akarunk mobiltelefont venni, ha nem tudjuk, hogy a paraméterei közül melyik mit jelent? Hogyan akarunk embereket rávenni az egészséges életmódra, ha nem tudják, hogy a szervezetük hogyan él és működik. Először a befogadást, a világ megismerését kellene tanítani. Megszerettetni az egyes témákat. Utána lehet szó arról, hogy az ismereteket rendszerezve, a felsőoktatáshoz, a majdani szakmák gyakorlásához szükséges kompetenciákkal – számítási feladatok, problémák megoldásának képességével – ruházzuk fel a diákokat.
4. A történelem oktatása a nemzettudat, a világnézet kialakításának egyik legfontosabb eszköze. A magyar közoktatás szerencsére nem tartozik a történelemtagadó vagy „múlt nélküli” országok – Csehország, Szlovákia, a legtöbb amerikai ország – sorába. A tények reális bemutatása viszont elkerülhetetlen. Azt a közelítésmódot tartom elfogadhatónak, ami először a világtörténelemmel kezdi az egyes korok tárgyalását, és utána tárgyalja a magyarországi eseményeket. A pontosság miatt szükségesek a személyek, a nevek, az évszámok, az események. De sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a történelmi földrajzra, a demográfiai és a gazdasági folyamatokra.
5. Ének-zene, rajz és testnevelés: a legjobban talán ezen tárgyaknál ütközik ki a magyar közoktatás elhibázott célrendszere. A magyar közoktatás mindenkit úgy kezd tanítani, hogy akadémikus vagy legalábbis olimpiai bajnok legyen. (A két kategóriába nagyjából 300-300 ember tartozik.) Aki meg nem lesz az, azt lemorzsolódottnak tekinti. Én meg azt gondolom, hogy a mozgás, a szépség megélésének élménye a fontos. A flow (Csíkszentmihályi Mihály). Ha megtetszik egy zene, kevesen kezdik el énekelni. Még kevesebben mennek el hangszert venni és tanulni, hogy saját maguk is le tudják játszani. Még kevesebben jutnak el odáig, akár baráti vagy iskolai körben ki mernek állni és játszani (Bruce Springsteen). De a szépség, a művészet, a kultúra megélésnek az élménye fontos. Talán mert jobb, érzékenyebb, igényesebb embereket lehet nevelni általa, akik nemcsak a magánéletükben, hanem a munkájukban is igényesebbek lesznek általa (Umberto Eco).
6. Idegennyelv-oktatás: ha az iskola nem elnyom, hanem felszabadít, élményt ad és magával ragad, és nem a nyelvtannal, hanem az élőbeszéd megértésével kezdi az idegen nyelvek megtanítását, akkor talán a közoktatás is sikersebben megbirkózhat az idegennyelv-oktatás kihívásaival.

Futballhasonlattal élve a magyar oktatási rendszer állóképességre gyúr, pontrúgásokra – szabadrúgás, szöglet, tizenegyes – tanít csak meg. Közben elveszi az önfeledt játék szépségét, ami a világ megismerésének és a tanulásnak az örömét jelenti.

Másrészt a magyar oktatási rendszer óriási feladata az, hogy ne olyan embereket akarjon nevelni, akik a múlt dicsőségébe révednek, gondolataikban nem a mában élnek, és nem a jövőért cselekednek. Önálló gondolatokra képes, kreatív emberekre van szükség a 21. században. Olyanokra, akik a feladataikat, az álmaik kivívását, a sikereik megélését nem delegálják az olimpiai bajnokokra, Nobel-díjas tudósokra, diákolimpikonokra, vezetőkre, hanem saját maguk is tesznek a sikereikért, az egészségükért, mindannyiunkért.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA középiskolai felvételi rendszer hátraszorítja az állami gimnáziumokat, az állam az egyházi iskolákba tereli a diákokatA Fidesz érában a gimnázium helyett a szakmatanulás a kitüntetett irány, ám a számok arra utalnak, hogy a fiatalok és a szüleik menekülnének ettől.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz állam egyre jobban kivonul a magasabb minőségű középiskolai oktatásbólHova mehet a gyerek, ha nem vallásos a család és nincs sok pénze? Gimnáziumba egyre nehezebben, pedig a szülők legszívesebben oda küldenék.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTényleg népszerűbb lett a szakképzés, de a számokkal azért baj vanCsökkent idén a gimnáziumba jelentkezők aránya, és nőtt a technikumot preferálóké, az átrendeződés mértéke azonban nem felel meg a nyilatkozatoknak.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet közoktatás oktatási egyenlőtlenség oktatáspolitika PISA Olvasson tovább a kategóriában