Nagyon sokféleképpen lehet mérni, hogy egy országban mennyire egyenlően élnek az emberek. Általában a jövedelmek összehasonlításával szokták ezt megnézni, de Marco Ranaldi és Branko Milanovic egy új mutatók talált ki, és ennek segítségével más nézőpontból vizsgálhatjuk meg, hogy mennyire igazságos egy ország vagyoni eloszlása.

Az egyenlőtlenség legáltalánosabb mérőszáma a Gini-index, amely azt mutatja meg, hogy a társadalomban mennyire arányosan oszlik meg a jövedelem (tehát például az ország legszegényebb 30 százaléka a jövedelem 30 százalékát kapja-e meg, vagy a legfelső 10 százalék csak a jövedelem 10 százalékát). Minél jobban eltér ez az arány az egyenes arányosságtól, annál nagyobb az egyenlőtlenség.

Ranaldiék most azonban egy másik mutatót vizsgálnak, amely azt méri, hogy mennyivel vagyonosabbak azok, akik tőkejövedelemből élnek, és mennyire azok, akik munkabérből. Arra építették a modelljüket, hogy a klasszikus  kapitalizmussal az a legnagyobb probléma, hogy tipikusan a tőkejövedelemből élők kevesebben vannak, de vagyonosak, míg a jellemzően bérből élő munkások alkotják a nagyobb társadalmi réteget, ám ők szegényebbek maradnak.

A liberális kapitalizmusban ezzel szemben (és ez az európai országok nagy részére jellemző) már sokan vannak, akik részben tőkebefektetésekből, részben munkából szerzik a jövedelmüket, bár továbbra is igaz, hogy minél jómódúbb valaki, annál nagyobb arányban támaszkodik inkább a tőkejövedelmére.

A kutatók azt nézték meg 47 ország adatain, hogy hogyan oszlik meg a vagyon a tőkések és a munkások között, illetve mennyire mozog együtt ennek az egyenlőtlen megoszlása a hagyományos jövedelem egyenlőtlenség méréssel.

Az egyik, amit megfigyeltek, hogy jól elkülönülnek egymástól azok az országok, ahol klasszikus kapitalizmus van (jellemzően a dél-amerikai országok). Ezekben alapvetően magas a jövedelem-egyenlőtlenség, és azzal társul, hogy a tőkések és a munkások között is egyenlőtlenül oszlik meg a vagyon.

A másik jól elkülönülő csoport a már korábban említett liberális-kapitalista országoké, főként nyugat-európai országok, ahol mindkét értelemben alacsony az egyenlőtlenség, tehát a jövedelem az egyének között és a forrás szerint is egyenlőbben oszlik meg.

Végül van még egy érdekes csoport, az észak-európai országoké, amelyeknél egyenlőtlen ugyan a tőkések és a munkások között megoszló vagyon, de összességében a jövedelemegyenlőtlenség mégis alacsony. Ez azért van a kutatók szerint, mert bár a jövedelmeket érintő szabályok és az adórendszer egyaránt arra törekszik, hogy egyenlőséget érjen el, a tőkével kapcsolatban nincs ilyen szabályozás, sőt a 90-es években még csökkentették is a tőke adójának progresszivitását.

Érdekes, hogy néhány kelet-európai ország is az északiakhoz áll közel, köztük Magyarország is. Tehát nálunk és néhány szomszédunknál is magas a tőkések és a munkások közötti egyenlőtlenség, de csak a jövedelmeket figyelembe véve, máskülönben nemzetközi szinten is alacsony az egyenlőtlenség mértéke.

A két legjobban teljesítő ország Tajvan és Szlovákia, ahol mindkét mutató nagyon alacsony, tehát minden szempontból kiemelkedően egyenlő az ország vagyoni helyzete.

A szerzők szerint külön fontos kiemelni, hogy nincs olyan ország, ahol alacsony a tőkések és a munkások közötti egyenlőtlenség és magas lenne a jövedelmi egyenlőtlenség, és ez szerintük azt jelenti, hogy az egyik fontos tényező, amire törekedni kell, hogy egyenlő legyen a vagyon eloszlása a két réteg között, így biztosítva, hogy jövedelmi szinten is egyenlőség legyen.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz egyenlőtlenség kapitalizmus munka tőke tőkejövedelem Olvasson tovább a kategóriában