Az életszínvonalat vagy a jólétet nem könnyű statisztikai módszerekkel mérni, és főleg nehéz egyetlen számsorhoz kötni, a születéskor várható élettartamot azonban általában egy olyan mutatónak fogadják el, amely utal annak állapotára vagy változására.
Bármilyen összetett ugyanis az életkörülményeket befolyásoló „mátrix”, az élettartam hosszabbodása végső soron arra utal, hogy általánosságban később romlik a lakosság egészségi állapota, vagy az időskori, sokszor krónikus betegségekkel tűzdelt életszakasz jobban menedzselhető.
Az Eurostat a napokban tette közzé a 2018-as adatokat, amelyek egy jó és egy kevésbé jó hírrel szolgálnak számunkra. A jó hír az, hogy ha az elmúlt húsz évet nézzük, akkor Magyarországon a születéskor várható élettartam 71,9 évről 76,2 évre nőtt. Ez már csak azért is fontos lehet nekünk, hiszen a legtöbben 65 éves koruk körül mennek nyugdíjba, és nem mindegy, hogy átlagosan 7 vagy 11 évet töltenek ott. (Igaz, 20 éve a nyugdíjkorhatár is alacsonyabb volt.)
Ezek azonban európai összehasonlításban nagyon alacsony mutatók. Tizennyolc éve csak négy kelet-európai államban volt rosszabb a helyzet, mint nálunk: Bulgáriában, Romániában, Lettországban és Észtországban mértek alacsonyabb értéket.
Sajnos a mi szempontunkból 18 év alatt nem sok változás történt. Nem sikerült elmozdulni a lista aljáról, ugyanúgy négyen vannak mögöttünk: Észtország helyett most Litvániát előzzük meg minimális mértékben.
Az alábbi grafikonon az elmúlt 18 év változásait mutatjuk be, az egyes országok adatai külön-külön is láthatók (az egér mozgatásával alul). Az összkép azonban talán fontosabb nekünk: vastag pirossal kiemeltük Magyarországot, és jól látszik, hogy nincs felzárkózás, nemhogy Nyugat-Európához, de még Kelet-Európán belül sem. Pedig van egy jó példa arra, hogy ez nem lehetetlen: az észt adatokat vastag kékkel emeltük ki, és azonnal kitűnik, hogy mögülünk indulva el tudtak rugaszkodni a lista aljáról, és megközelítették a cseh szintet.
Adat
Fontos