Norvégia leküzdötte a szőrmelobbi ellenállását, és január közepén úgy döntött, leépíti szőrmeiparának maradékát, írja a Guardian. A kormány ígérete szerint 2025-re semmi nem marad az ország hagyományos szőrmeszektorából. Pedig Norvégia 1939-ben még a világ legnagyobb szőrmebunda termelője volt, és még most is 400 embernek ad munkát a 200 róka- és nyestfarm.

A Gucci és a Michael Kors még tavaly év végén jelentették be, hogy csatlakoznak az Armanihoz és a Ralph Laurenhez, akik már eddig sem használtak szőrmét kollekcióikban. A szőrmeellenesség megmentheti néhány nyugat-európai értékesítésre szánt róka, nyest és csincsilla életét, de globális szinten nem számít sokat. A kínai belső fogyasztás ugyanis gyorsan növekedett az elmúlt években.

A Fur Free Alliance nevű nemzetközi szőrmebunda-ellenes szervezet 2004 óta több mint tíz európai országban ért el iparági korlátozásokat az állatok védelmében, köztük az Egyesült Királyságban, Szlovákiában és Ausztriában. Szintén vannak a termelés csökkentése irányába tett kezdeményezések Németországban, Svájcban, Dániában, Olaszországban és Svédországban. Azonban a kieső termékek helyére Kínából érkező állati eredetű ruházati cikkek állnak. A kínai bőr- és szőrmeexport a válság előtti évekhez képest 33 százalékkal, a válsághoz mérten 55 százalékkal nőtt 2016-ra.

Nem csak a szőrmetermelést és kereskedelmet igyekeznek korlátozni az állatvédők. Az ember-állat egyenlőség szemlélete magasabb elméleti szinten is terjed. Ebben fontos lépés volt, amikor 2012-ben agyi működéssel és a tudattal foglalkozó professzorok elfogadták a Cambridgei Nyilatkozat a Tudatról című dokumentumot (Cambridge Declaration on Consciousness), ami szerint az embereken kívül más fajok agya is képes az öntudat kialakítására.

A nyilatkozat elfogadása óta Olaszországban betiltották az élő homárok fagyasztott szállítását, és az év elején döntöttek arról Svájcban, hogy a homárokkal kíméletesen kell bánni, mielőtt megölik őket. Ez lemaradásnak mondható Svájcra nézve, ahol 2008 óta törvény szerint tilos magányosan tartani tengerimalacot, mert az állat egyedül elszomorodik.

Az állatokkal való együttérzőbb bánásmód és gondolkodás terjedése az antifajizmus diadalának tekinthető. Az antifajizmus értelemszerűen a fajizmussal száll szembe, utóbbit a következő történettel tudnám megvilágítani. A horvát tengerparton barátaimmal arról ábrándoztunk, hogy milyen jó lenne egy fókával együtt úszkálni és játszani. Egyikőjük azt javasolta, hogy fogjunk egyet; napközben labdázzunk vele, este pedig együk meg. Később jöttem rá, hogy barátom antifajista volt, és rámutatott arra, hogy a legtöbb emberben semmilyen morális feszültséget nem okoz az, hogy a mezőkön megsimogat egy tehenet, a szemébe néz és szinte érteni véli az állatot, később a Bambamarha Burgerben eszik belőle negyed kilót.

A szőrme azért kényes pont, mert a legtöbb ember haszonelvű, és ezért alapvetően fajista: elfogadja, hogy az állatok védelme fontos, de természetes fehérjeforrásként az ember alapvető tápanyagának is tartja az állatok húsát. Az egyre népszerűbb antifajizmus ezt nem tartja helyesnek.

Az antifajista elmélet szerint az ember nem a legfejlettebb faj a bolygón, csak a mostani körülmények között a legerősebb. Nem értjük a többi állatot úgy, mint embertársainkat, de ez nem jelenti, hogy embertelenül viselkedhetünk velük, és a legális kegyetlenkedés nem őket, hanem minket minősít. Ez az elméleti rendszer az egyik ideológiai alapja a vegán életmódnak is.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Pénz antifajizmus fajizmus irha szőrme szőrmebunda Olvasson tovább a kategóriában