A gazdaságtörténet egyik emblematikus grafikonja az „elefánt ábra”, amely egy 2013-as tanulmányban jelent meg. Az ábra azt mutatja meg, hogy mennyivel növekedett a különböző jövedelmi csoportok jövedelmének reálértéke 1988 és 2008 között.

A vízszintes tengely a globális jövedelmi eloszlás egy-egy pontját mutatja, a függőleges pedig a jövedelmük (vásárlóerővel súlyozott) reálértékének változását 1988 és 2008 között

Az ábra azért futott be hatalmas karriert, mert látszólag magyarázatot ad a leginkább meghatározó globális folyamatokra. Kiolvasható belőle, hogy a közepes jövedelmű országok (elsősorban Kína) gazdagodtak a legnagyobb mértékben, miközben a nyugati középosztály a legnagyobb vesztese a hidegháborút követő időszaknak.

A szerzők, Christoph Lakner és Branko Milanovic szerint az ábra szemlélteti a globalizáció első konfliktusát. A hidegháború után számos amerikai és nyugat-európai munkahely szűnt meg, mivel a gyártás jelentős részben áttelepült Ázsiába. Népszerű elmélet ezt a folyamatot belelátni a jobboldali populizmus felerősödésébe, amely például Donald Trump megválasztásához vagy a Brexithez vezetett.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKasztosodik a magyar társadalom, és ennek mind megisszuk a levétHét generációig tart egy szegény családnak középosztálybelivé válni Magyarországon. De miért? Michael Förster, az OECD vezető szociálpolitikai elemzője magyarázta el nekünk.

Ahogy korábban mi is írtunk róla, az ábra több szempontból is elnagyolt, és a valóságnál kedvezőbb képet fest az egyenlőtlenségek mérséklődéséről. Érdemes emiatt fenntartásokkal kezelni Milanovic új cikkét, amelyben hét év elteltével ismét megnézte, hogy hogyan alakultak a globális jövedelmi viszonyok.

Milanovic a 2008 és a 2013–14 közötti időszakot vizsgálta meg, és állítása szerint kifinomultabb adatokkal tudott dolgozni, mint a korábbi kutatásnál. Számításai alapján a feltörekvő országok középosztályai még nagyobb ütemben zárkóznak fel a nyugati középosztályhoz.

A medián jövedelem az USA-ben négy százalékkal nőtt 2008 és 2013 között, míg az Kínában és Vietnamban megduplázódott, Indiában 60 százalékkal nőtt, Thaiföldön pedig 85 százalékkal. Ugyanakkor változást jelent, hogy a korábbi vizsgálattal szemben a nyugati középosztály és az elit között nem mélyült az egyenlőtlenség. (Az állítását árnyalhatja, hogy mostani ábrájáról éppen a leggazdagabb három százalék adatai hiányoznak, amely a korábbi állításait is megkérdőjelezte).

Milanovic szerint így tovább csökkentek a jövedelmi egyenlőtlenségek, és a globális egyenlőtlenség nagyjából elérte a leginkább egyenlőtlen országok (mint Dél-Afrika, Honduras vagy Namíbia) szintjét. Milanovic szerint Kína már elég gazdag ahhoz, hogy elsősorban nem miatta csökkennek az egyenlőtlenségek. (Ráadásul a papíron kommunista országban annyira nőnek az egyenlőtlenségek, hogy az erről szóló rész miatt egyelőre meg sem jelenik az országban napjaink egyik sztárközgazdásza, Thomas Piketty új könyve). Mostantól inkább a jóval szegényebb, de hamarosan népesebb Indiának lesz vezető szerepe az egyenlőtlenségek csökkentésében.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz igazság a mindent megmagyarázó elefántábra mögöttJól néz ki az elefántábra, de érdemes a helyén kezelni. Nem Kína miatt stagnál a nyugati középosztály, hanem a globális elit hagyott mindenkit maga mögött.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMi történt 1980-ban, hogy azóta gazdagodnak a gazdagok és szegényednek a szegények?A régiós vizsgálat arra utal, hogy az ipar Európából való kivezetése okozta annak a korszaknak a végét, amelyben még az egyenlőség felé haladt Európa.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat egyenlőtlenség jövedelmi egyenlőtlenség vagyoni egyenlőtlenség Olvasson tovább a kategóriában