Az egyik legfontosabb eszköz a társadalmi egyenlőség eléréséhez a mindenki számára elérhető jó színvonalú oktatás, így az UNESCO is már 20 éve célul tűzte ki a nemzetközi fejlődést segítő programjában. Ennek hatására Indiában is bevezették 2009-ben a Right to Education törvényt, ami az állam feladatává tette, hogy biztosítsa a 6 és 14 éves kor közötti gyerekek alapszintű oktatását. Chirantan Chatterjee és szerzőtársai eredményei alapján azonban a rendelkezés nem teljesen úgy sült el, ahogy szerették volna.
A törvény előtt az indiai gyerekek mindössze 86 százaléka kezdte meg az általános iskolát és
az ötödik osztályig kevesebb mint a gyerekek fele jutott el.
A törvény hatására valóban minden gyerek oktatáshoz jutott, ráadásul a magániskolákban a férőhelyek negyedét hátrányos helyzetű gyerekekkel kellett feltölteni.
Arról azonban elfeledkeztek, hogy – miként minden országban – Indiában is létezik az árnyékoktatás. Azt nevezik így, amikor iskolán kívül sajátítják el a gyerekek a tananyagot, jellemzően fizetett különórák keretében. Mivel az indiai szülők korábban nem bíztak az állami oktatásban, ezért sokan akár a jövedelmük harmadát is arra költötték, hogy a gyereküket különórákra járassák.
Ezen nem változtatott a 2009-es új törvény sem. Bár minden gyerek hozzájutott a megfelelő állami oktatáshoz, drasztikusan megnőtt a különtanárhoz járók száma.
A versenyképes oktatás így nem az állami oktatás lett, hanem még erősebb hangsúly helyeződött a magánoktatásra.
Indiában külön oktatási központok szolgálnak arra, hogy aki meg tudja fizetni, oda járassa iskolán kívül a gyerekét, ezzel növelve a továbbtanulási esélyét. Míg a törvény beterjesztése és elfogadása előtt ezekből az intézetekből lényegében egy új sem nyílt 2001 óta, 2009 környékén évente 100 ilyen jött létre. Ugyanígy 2012-ben, amikor az összes állami kormányzat implementálta a törvényt, nyílt még majdnem 200 oktatóközpont. Ráadásul a lakosság körében is megnőtt azoknak a száma, akik szerint szükséges ide járatni a gyereküket ahhoz, hogy jó oktatást kapjanak.
Ezek a központok korábbi kutatások és a szerzők eredményei szerint is hatékonyan növelik az odajáró diákok teljesítményét és pontszámait. Viszont ezeket csak a jómódúak tudják megfizetni. Egy felmérés szerint, akiknek nem jár ide a gyereke, azoknak a többsége azt jelöli meg ennek fő vagy egyetlen okaként, hogy nem tudja kifizetni. Így a szakadék a magas és az alacsony társadalmi státuszú gyerekek között nem tudott olyan mértékben csökkenni, mint azt a törvényhozók szerették volna.
Ez azt mutatja, hogy a magán- és az árnyékoktatás jelenléte ellensúlyozni tudja a törvények előremutató szándékát, így ezeket a szektorokat sem lehet figyelmen kívül hagyni, ha az oktatási egyenlőség a cél.
Élet
Fontos