A Kolumbia fővárosában, Bogotában felnövő Sandra Abello életútja hasonlóan indult, mint a dél-amerikai bádogvárosok millióié. A New York Times cikke szerint mindössze 11 éves volt, amikor otthagyta az iskolát, és már kiskamasz korától elkezdett dolgozni (takarítóként). A kemény munkának több évtized után lett látványos eredménye: a most 39 éves nő és családja idén jutott el arra az anyagi szintre, hogy elköltözhessenek egy jó hírű városrészbe.

Sandra büszke volt arra, hogy kitört a nyomorból. Éppen egy mosógépre gyűjtött, amikor váratlanul elveszett az, amiért egész életében dolgozott. A koronavírus-járvány miatt megszűnt a munkája, majd májusban kitették őket az albérletből. A Bogotá környéki hegyekbe, egy illegális telep bádogviskójába költözött a gyerekeivel.

A koronavírus hatására Sandrához hasonlóan több tízmillióan csúsznak vissza a mélyszegénységbe Latin-Amerikában, ugyanis az elmúlt hetek adatai alapján ezt a régiót érintette legsúlyosabban a járvány. A gyarmati múlt, a spanyol és portugál gyarmatosítók kegyetlen elnyomása a világ legegyenlőtlenebb régiójává tette Latin-Amerikát, amely hiába ért el számottevő előrelépést az egyenlőtlenség csökkentésében az elmúlt húsz évben, a járvány jelentős visszarendeződést vetít előre.

Bogotá Ciudad Bolívar nevű városnegyede. Fotó: AFP

A Reuters vasárnapi összesítése szerint a regisztrált esetek alapján Latin-Amerika vált a legfertőzöttebb régióvá a világon. Vasárnapig hivatalosan 4,33 millióan fertőződtek meg Latin-Amerikában, 20 ezerrel többen, mint az Egyesült Államokban és Kanadában. Így az összes eset több mint negyede származik Latin-Amerikából.

Ennél az amúgy is bizonytalan abszolút értéknél beszédesebb adatokat mutatnak az egymillió főre jutó halálesetek. A Bloomberg pénteki cikke szerint a megelőző hét egymillió főre jutó halálesetei alapján magasan kiemelkednek a latin-amerikai országok a világ más régióihoz képest. Az első hét helyen latin-amerikai országok állnak, a jóval jelentősebb médiafigyelmet kapó USA-nál lakosságarányosan kétszer-háromszor annyian halnak meg számos dél-amerikai országban, Peruban pedig közel tízszer.

A hivatalos fertőzésszám torzítását sejteti, hogy a pénteki cikk szerint az azt megelőző öt napban az összes koronavírusos haláleset 45 százaléka volt Latin-Amerikában, míg a regisztrált betegeknél ez az arány 28 százalékos. Latin-Amerika drámájról a Financial Times készített szemléletes grafikont:

The number of cases of #coronavirus continues to mount, with >14.6m cases confirmed globally & >602,000 known to have died.

Latin America recently saw its share increase to ~ 1/2 of new deaths, fueled by surge in #COVID19 fatalities in Brazil & Mexico.https://t.co/YjI4dgRJXg pic.twitter.com/ouoyj9L2UB

— Microbes&Infection (@MicrobesInfect) July 26, 2020

Dél-Amerikában a járvány gócpontjairól korábban is számos elkeserítő tudósítás jelent meg, például hónapokkal ezelőtt az ecuadori Guayaquilban utcán hevertek a holttestek és kartondobozokban temették el a halottakat. Legújabban a leginkább sújtott Peruból jelennek meg hasonló képesorok.

Az Al-Dzsazíra riportja szerint Peruban összeomlóban van az egészségügyi ellátás. “Nincsenek meg a minimálisan szükséges munkakörülmények (…) Nincs oxigén, nincsenek ágyak, hogyan tudunk így gondoskodni a lakosságról?” – mondta egy perui orvos a riportban, aki szerint egy nap alatt a kórház több mint ötven alkalmazottja kapta el a vírust. A beszámoló itt látható:

A widow confronted Peru's president over the country's #COVID19 deaths.

Over 17,000 people have died so far, the third highest COVID-19 death toll in Latin America. pic.twitter.com/HkBMOTrB3h

— AJ+ (@ajplus) July 24, 2020

A meglévő jövedelmi egyenlőtlenségek, a feketegazdaságban dolgozók magas aránya és a gyenge szociális rendszer miatt tízmilliók kerültek kiszolgáltatott helyzetbe. A cikk elején említett Sandra sorsa plasztikusan jellemzi ezt a kiszolgáltatottságot: közel harminc év munkaviszony ellenére hetek alatt dőlt össze az élete, bármiféle állami segítségnyújtás nélkül kényszerült egy illegálisan felhúzott bádogbodegába.

Az IMF júniusi előrejelzése szerint idén Latin-Amerikában lesz a legnagyobb gazdasági visszaesés, közel 10 százalékos GDP-csökkenést várnak. Az ENSZ szerint az elmúlt évtizedek legsúlyosabb gazdasági és társadalmi válsága vár a térségre, a mintegy 650 milliós lakosságból 30 millió elszegényedését várja. A Világbank még pesszimistább, szerinte akár 50 millió ember kerülhet mélyszegénységbe.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAhol a gazdagok árnyékában csak fegyverek és botok maradnak a koronavírus ellenHalottak fekszenek az utcákon, de a statisztikákból ez kimarad, mert a szegényebb országok elől lerabolják a teszteket. Így marad az emberek botokkal kergetése.

A válsággal megfordulhat az elmúlt két évtized pozitív trendje, amelynek hatására soha nem voltak még annyira alacsonyak a jövedelmi különbségek a térségben, mint most. A kilencvenes években a latin-amerikaiak leggazdagabb tíz százaléka ötvenszer gazdagabb volt a legszegényebb tíz százaléknál. Az ötvenszeres szorzó azonban a 22-szeresre csökkent az év elejére, ami jelentős eredmény.

Kolumbiában például több millió család tört ki a szegénységből az elmúlt egy-két évtizedben, részben a drogháború csillapodása és a FARC-kal való kiegyezés miatt. 2002 és 2018 között a szegénységi küszöb alatt élők száma megfeleződött, a társadalom 27 százalékára.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSzázmilliók élete tört össze, pedig még el sem ért hozzájuk a járványAz egyiptomi varrónő, a kenyai taxis vagy a mexikói vendégmunkás egyaránt ellehetetlenült. Mi lesz ott, ahol nemhogy home office, de víz és szappan sincs?

A járvány nemcsak a gazdaságot veti vissza, hanem a társadalmi kohéziót is gyengíti. A drónokkal terjesztett vírustól a kövekkel töltött brazíliai koporsókig megállíthatatlanul terjednek az álhírek, amelyek értelemszerűen nem könnyítik meg a járvány elleni védekezést.

Az állam gyengülése miatt pedig erősödést mutat számos fegyveres csoport. A járvány által még inkább lekötött, egyébként is korlátolt állami erőforrások hiányában a központi irányítástól távol eső helyeken növekedett a drogkartellek vagy a gerillaszervezetek befolyása. Ahol az állam visszaszorul, a bűnözői csoportok nemcsak illegális bányászatra, emberkereskedelemre vagy éppen drogtermelésre használják a területet, hanem át is veszik bizonyos mértékben az állam szerepét. Szociális támogatást nyújtanak a lakosságnak, szavatolják a közbiztonságot, vagy éppen az államnál jóval szigorúbban kötelezik a lakosságot járványügyi megelőzésre.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ Dél-Amerika koronavírus Olvasson tovább a kategóriában