A régióban ma már csak Romániában nő a kivándorlás, miközben a visegrádi országokban nem csak a kitelepülők száma csökken, hanem egyre többen is térnek haza nyugatról – legalábbis erről árulkodnak a rendelkezésre álló statisztikák. A magyarok egyébként a régió többi országához képest jóval kisebb arányban költöznek más országokba. 

Óriási társadalmi és politikai hatása volt annak, hogy a kelet-közép-európai, balkáni és balti országokból munkások százezrei költöztek át a gazdagabb nyugati országokba. Elég csak arra gondolni, hogy a Brexit kampány egyik fő témája a keleti munkavállalók korlátozásának kérdése volt. A lengyel vízvezeték-szerelőkkel Franciaországban is riogatták a választókat még néhány éve, és Emmanuel Macron elnök egyik legfőbb feladatának a szociális dömping, azaz az olcsóbb keleti munkavállalók kiszorítása elleni harcot tekinti.

A kelet-közép-európai országok állampolgárai számára a kivándorlás a 2004-es, illetve Románia és Bulgária esetében a 2007-es uniós csatlakozás után lett könnyebb. Korábban bonyolult bürokratikus ügyintézés után lehetett csak a jobban fizető nyugati államokban munkába állni, így kevesen vállalták az ezzel járó tortúrát és költségeket.

Az unióba való belépéskor azonban nem lett rögtön könnyebb a külföldi munkavállalás, mivel a régi tagállamok, ha akartak, hét évig még korlátozásokat tarthattak fenn. A magyarok számára legfontosabb Németország, Ausztria és Svájc tartotta fenn legtovább a korlátokat: 2009-től egyszerűsödtek a szabályok, de csak 2011 májusára szűntek meg teljesen. Svédországban, Írországban és az Egyesült Királyságban viszont már a csatlakozás időpontja, 2004 májusa óta szabadon lehetett dolgozni. 2006-ban Finnország, Görögország, Izland, Olaszország, Portugália és Spanyolország, 2007-ben Hollandia és Luxemburg, 2008-ban Franciaország, 2009-ben Belgium, Dánia és Norvégia tette egyszerűvé a munkaerő beáramlását. 

Az adatok azt mutatják, hogy a keleti munkavállalók gyorsan megindultak a nyugati országokba, de az egyes térségbeli országok kivándorlási hullámának kezdeti időpontjában és nagyságában is jelentősek a különbségek. A nyelvtudásnak, illetve a kulturális kapcsolatoknak fontos szerepe volt abban, hogy kik melyik országot részesítették előnyben. A lengyeleknél hamar beindult a kivándorlás, ami főként Angliába és Írországba irányult. A magyaroknál sokkal később és lassabban indult be a külföldi munkavállalás, már csak azért is, mert a fő célországok, Németország és Ausztria csak később nyitották meg a munkaerőpiacukat előttünk. A legtöbben ugyanakkor egyértelműen Romániából indultak más országokba munkát vállalni.

Ugyan a magyarok nagyon nehezen kezdtek kivándorolni, így is a második legnagyobb növekedést tudtuk felmutatni mind az elmúlt nyolc, mind az elmúlt három évben. A többi térségbeli országhoz viszonyítva azonban nálunk még mindig viszonylag alacsony a kivándorlók aránya.

A nyugati országokban általában a keleti munkaerő bevándorlása a fő téma a politikában, pedig a régi tagállamok állampolgárai sokkal nagyobb arányban költöznek másik tagállamba.

Térségünk hét államában 2016-ban a lakosság 0,3 százaléka költözött el tartósan egy másik uniós tagállamba, míg a 15 régebbi EU tagállamnál 0,6 százalék volt ez az arány. Ennek egyrészt az az oka, hogy náluk sokkal nagyobb hagyománya van a külföldi munkavállalásnak, másrészt a nyelvi akadályok is sokkal kisebbek egyes tagállamok között. Ausztriában például az összes munkavállaló 17,4 százalékát adják a külföldiek. Az összesen 615 ezer külföldi állampolgár közül 91 ezer német, ami azt jelenti, hogy minden 40. munkavállaló német származású Ausztriában. Utánuk egyébként mi következünk 71 ezer fővel, azaz Ausztriában minden 50. alkalmazott magyar állampolgár.

Mindezek ellenére a kelet-közép-európai országokban azért sokkal látványosabb a kivándorlás, mert az alapvetően egyirányú: a nyugati tagállamokból sokkal kevesebben jönnek térségünkbe lakni, mint fordítva. Másrészt a kivándorlás nagyon alacsony szinten volt a régióban, és hirtelen vett nagy lendületet: 2007-ben csak a lakosság 0,2 százaléka költözött másik országba, 2015-re ez már fél százalékra nőtt.

A kivándorlást azonban nem elég önmagában vizsgálni, hiszen az emberek egy része vissza is költözik. Ezt is figyelembe véve már több országban is csökkenőben van a nettó külföldre irányuló migráció.

Magyarországon 2015-ben már lassult a kivándorlás az Eurostat adatai alapján.

A kivándorlásról rendelkezésre álló statisztikák ugyanakkor jellemzően erősen alulbecsülik a valóságot. Ennek oka, hogy a legtöbb országban mindössze a lakcím, illetve a társadalombiztosítási nyilvántartás ki-, illetve bejelentkezésein keresztül tudják lekövetni az állampolgárok mozgását. Ám ha valaki nem dolgozni megy, hanem például a családtagját követi, vagy feketén dolgozik, akkor nem szerepel ezekben az adatokban. Az emberek akár több száz vagy több ezer kilométerre is ingáznak itthonról, úgy is, hogy csak havonta járnak haza, és nem bérelnek saját lakást, ezért külföldön be sem jelentkeznek.

Ám még akkor is, ha Eurostat adatai tehát messze nem pontosak, az ezekből kiolvasható migrációs trendek valószínűleg jól tükrözik a valós folyamatokat. Európán belül egyébként még mindig pontosabbak a felmérések, mint amit a kontinensen kívülre – például az Egyesült Államokba – költözőkről becsülni lehet a rendelkezésre álló kevés információ alapján.

A KSH-nak is van statisztikája a kivándorlókról, ám ez jóval alacsonyabb számokat mutat, mint az Eurostaté, aminek egy módszertani eltérés az oka. A KSH csak azokat tudja kivándorlóként feltüntetni, akik kijelentkeznek a magyarországi lakcímükről, míg az uniós adatbázis a tb-kijelentkezéseket is tartalmazza. Ez bár alacsonyabb szám, de akik magyarországi lakcímüket feladják, jó eséllyel tovább maradnak más országban. A KSH adatai szintén azt mutatják, hogy Magyarországról 2015 óta egyre kevesebben indulnak más országokba, és ez az ütem 2016-ban még tovább lassult.

Még nehezebb feladat megbecsülni, hogy mennyi magyar él tartósan külföldön. A KSH Népességtudományi Kutatóintézete a magyar és a fogadó országok statisztikái alapján arra jutott, hogy 2001-ben 93 ezer magyar lakott külföldön, 2015-ben pedig már 330 ezer. Több kisebb ország esetében nem érhető el adat 2001-re, így a bázis valószínűleg magasabb a megadottnál (100 ezer körül lehet), de még így is jelentős a növekedés. 

Magyarországhoz hasonlóan a legtöbb kivándorlót adó Lengyelországban is nő a visszavándorlók száma, miközben a kivándorlóké csökken. Románia az egyetlen régiós ország, ahonnan még mindig egyre nagyobb számban távozik a lakosság, a többieknél mérséklődött vagy stagnált a kivándorlás egyenlege. Ebben a Brexitnek is fontos szerepe van: egyre kevesebben mennek az Egyesült Királyságba dolgozni, és egyre többen térnek onnan haza. A V4-ek, Szlovénia és a balti országok nyolcas csoportjából az Egyesült Királyságban a 2016. június 30-án zárult egy évben még 42 ezer fő volt a nettó bevándorlás, ami a 2017. június 30-ra záruló évben már csupán 8 ezer fő volt. Romániából és Bulgáriából is kevesebben érkeztek, a számuk nettó 62 ezerről 41 ezerre csökkent a statisztikai hivatal adatai szerint.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Közélet Brexit emigráció hazatelepülés kivándorlás nettó vándorlás Olvasson tovább a kategóriában