Kicsit késve, de megérkezett a digitalizáció a jogi szolgáltatások világába is, tavaly már több mint egymilliárd dollár értékben fektettek az úgynevezett legaltech cégekbe világszerte, az idei kilátások pedig még kedvezőbbek. Az automatizáció haszna nyilvánvaló a paragrafusok és kereszthivatkozások dzsungelében dolgozó bírók, ügyvédek, ügyészek, jogtanácsosok számára. Ki ne szeretné egy szövegelemző szoftverrel pár órára csökkenteni akár százezer szerződés átnézésének alapból több hetes idejét? Kezdik ezt felismerni az egymással és a munkatársakért is egyre erősödő versenyt folytató ügyvédi irodák is, arról nem is beszélve, hogy mennyivel összeszedettebb benyomást kelt egy elegáns táblagép az asztalon a tárgyalóteremben, mint az iratkupacok és jegyzetek tömege.

Hosszú út vezetett idáig a húsz évvel ezelőtti CD-jogtártól – mondta Tóásó Bálint, a KPMG Legal Tóásó Ügyvédi Iroda partnere, ahol Magyarországon először használnak aktívan mesterséges intelligenciát (MI) a jogi munka során, és foglalkoznak kiemelten a szoftver tanításával. A szeptemberben munkába állított, külföldön is ismert Luminance nevű szoftver gépi tanulást használva azonosít nyelvtani és nyelvi-logikai mintákat.

Több száz vagy akár ezer óra munka is szükséges lehet, hogy utolérje azokat a képességeket, azt a színvonalat, amelyet már jelenleg is tud angolul

– jelezte Tóásó Bálint, kiemelve, hogy ezzel nem dőlhetnek hátra. A szoftver igazából nem tud magyarul, és soha nem is fog megtanulni, de képes arra, hogy észleljen nyelvtani, mondattani elemeket, szótöveket, ragokat, mondaton belüli és azon túli összefüggéseket, és ez alapján vonjon le következtetéseket. És nem mond fel, ha megkérik, hogy nézzen át százezer szerződést kockázatossági szempontból.^*Szűrje ki azokat például, ahol nincs korlátozva a cég felelőssége, vagy a megbízási díj több mint ötszöröséig felelős a vállalat.

A hatékonyság ilyen mértékű javítása komoly versenyelőnyt jelent, hiszen ugyanannyi emberi erőforrással rugalmasabban és sokkal gyorsabban tudnak dolgozni. A jelenlegi, betanítási fázisban még nem igazán tudnak spórolni a mesterséges intelligencia használatával, hosszabb távon azonban – a technológia bekerülési árát, a betanítás, a biztonsági követelmények teljesítésének költségeit és a fenntartás árát levonva is – sokkal olcsóbb és hatékonyabb lehet, mintha a fenti példa alapján száz munkaórát kifizetnének valakinek a szerződések átnézéséért. A munkaerő egységnyi költsége viszont nőhet: teljesen más képességeket kíván ugyanis a dokumentumok klasszikus jogi ellenőrzése, és mást egy szoftver megadott szempontok szerinti, informatikai és jogi szaktudást is igénylő betanítása, ami a fizetési igényekben is megmutatkozik.

A KPMG példája egyelőre inkább kivétel, mint szabály, általánosságban nem a jogász szakma jár élen a digitalizációban; a gyártáshoz, pénzügyhöz vagy kereskedelemhez viszonyítva például elég későn kapcsoltak. Ennek egyik oka lehet a megfelelő mértékű külső nyomás hiánya: ha így is jól megy a szekér, miért változtassanak a már kipróbált, bevált folyamatokon?

Ha egy jogi jövőkutatót kérdezünk – mert ilyen szakma is van már -, nem meglepő, hogy a változás pártján áll. A brit Richard Susskind azért is elég hiteles hirdetője-terjesztője a jogi digitalizációnak, mivel már az 1980-as években az MI és a jog kapcsolatáról írta doktori értekezését, és társaival együtt létrehozta a világ első kereskedelmi MI rendszerét ügyvédek részére, amely összekötötte a jogszabályokat a jogesetekkel és a kommentárokkal.

Richard Susskind előadása

„Képzeljünk el egy fúrót, majd használatának eredményét, egy lyukat a falban” – mondta budapesti előadásán, amelynek az online jogtárat is üzemeltető Wolters Kluwer volt a főszervezője. „A vásárlók nem a fúrót akarják megvenni, hanem lyukat szeretnének a falban, mert ez jelenti számukra az értéket. A jog világára lefordítva a fő kérdés, hogy mi a lyuk a falban – mi az az érték, amit a jogászok létrehoznak, és hogyan lehet új módszerekkel gyorsabban, olcsóbban hozzájutni?”

Susskind szerint nem attól lesz jogász valaki, hogy a jogi egyetemre járt, hanem attól, hogy szaktudásával, képességeivel meg tudja oldani ügyfele jogi problémáját. A jogi folyamatokat átlátó és ezek alapján szoftvereket tervező mérnök (legal knowledge engineer), jogi projektmenedzser, jogi folyamatelemző, jogi adattudós – csak néhány példa az új szakmák közül, amelyeket a digitalizáció hozott el.

„Ezekkel az emberekkel valószínűleg nem mennének el vacsorázni, mert egy másik világot képviselnek, de biztosan ismerik néhányukat. Lehet, hogy borzasztóan hangzik, de ők lesznek a jövő ügyvédei és jogászai”

– mondta Richard Susskind az elegáns budapesti szálloda konferenciatermében összegyűlt több mint száz ügyvédnek, bírónak, jogi szakembernek.

A legtöbb rövid távú előrejelzés nagyon túlértékeli, a hosszú távúak pedig nagyon alulértékelik az MI szerepét a jogi szolgáltatásokban Susskind szerint. Kétéves távlatban még nem lesz érzékelhető a változás, de 2030-ra szinte már rá se fogunk ismerni a mostani folyamatokra. Most még az unalmas, repetitív feladatokat kezelő automatizáció az elterjedtebb, azonban ilyenkor nem jönnek új dolgok létre, csak a meglévő folyamatok gyorsulnak fel. Az igazi váltást a transzformáció hozza meg, amikor valami új keletkezik.

Igény pedig volna az új alapokon nyugvó, olcsóbb, hozzáférhető jogi szolgáltatásra. Susskind előadásában az OECD összesítését hozta fel, amely szerint az emberek több mint fele nem jut jogi segítséghez a világon – néhány országban hatalmas mennyiségű ügy halmozódott fel, Brazíliában például több mit 100 millió. Ezeket lehetetlen a hagyományos bírósági tárgyalásos úton kezelni, az emberek úgysem ügyvédeket (bírókat, tárgyalóteremben személyesen lefolytatott pereket) akarnak, hanem megoldásokat a jogi problémáikra. Ha ezt például a kisebb összegű ügyek esetében online módon, a korábbinál jobban, olcsóbban, gyorsabban és kényelmesebben tudják elintézni, akkor nem is fognak tovább keresni.^*Ezt az Online courts and the future of justice (Online bíróságok és az igazságszolgáltatás jövője) című könyvében fejti ki.

A mesterséges intelligencia óradíjakat leszorító hatását egyelőre a legtöbben túldimenzionálják, sok a marketing zaj és sokkal kevesebb a már működő rendszer

– mondta Susskind a G7-nek. Ezzel együtt pár területen, például a peres dokumentumok átnézésének meggyorsítására már sok esetben gépeket használnak az Egyesült Államokban. A 2020-as években várakozása szerint egyre több MI megoldást alkalmaznak majd a dokumentumvázlatok elkészítésére, a kockázatok kezelésére és az iratok mélyebb elemzésére is.

Szerinte már adott a külső nyomás – a cégek minden területen, így a jogi szolgáltatásokon is költséget akarnak csökkenteni világszerte, ugyanakkor egyre több jogi jellegű feladatot kell megoldaniuk. Az alternatív szolgáltatókat – a bankokhoz hasonlóan, amelyek a fintech cégeket kapták versenytársnak – az ügyvédi irodák sem ússzák meg: míg öt éve „csak” 200 legaltech startup volt a világon, mára már kétezren vannak. A technológiai fejlődés, különösen a gépek számítási kapacitásának növekedése pedig beláthatatlan távlatokat nyitott ezen a téren is. Ma már nem lehet megverni őket a mintázatok, az összefüggések felfedezése és az előrejelzések terén. Egy amerikai cég például, a kaliforniai Stanford Egyetemen fejlesztett Lex Machina korábbi bírósági ítéletek adatait gyűjtötte egybe – ki volt a bíró, melyik ügyvédi irodától ki volt az ügyvéd, mekkora volt a per értéke és mi volt az ítélet. Így mintegy 100-200 ezer eset tapasztalata áll rendelkezésre, és a statisztikák összehasonlításával, a mintázatok felfedezésével a hús-vér jogászoknál is jobb eredményt tud elérni a bíróság ítéletének előrejelzésében.

Lehet aggódni a veszélyeken, amiket egy automatizált rendszer egyedi jogi ügyekre alkalmazása jelenthet, de az ügyfelek örök kérdésére, hogy mekkora esélyük van megnyerni a pert, a gépek már pontosabb választ tudnak adni az embernél.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech bíróságok legaltech mesterséges intelligencia ügyvédek Olvasson tovább a kategóriában