Egy különleges gazdaság működik Portugália középső részén, Lisszabontól száz kilométerre. Gazdálkodtak már rajta rómaiak, mórok, rabszolgák, kapitalisták, kommunisták, szélsőjobboldaliak és még a hadsereg is. Most pedig egy Alfredo Cunhal nevű mezőgazdasági kutató próbálja meg feltámasztani, mivel különösen aggódik a klímaváltozás miatt.
A területen már jó ideje Cunhal családja gazdálkodik. Éppen egyik dédapja volt az, aki kivágatta az itteni olaj- és parafákat, hogy aztán monokultúrás gabonatermesztéssel és vegyszerek tömegével kizsigerelje a termőföldet.
A területen most cseperedő tölgyek és diófák ezrei láthatóak ligetesen, egymástól távol elhelyezkedve. A fák közötti tágas területeket fű és lehullott levelek borítják. A területet hamarosan állatok népesíthetik be, amivel beteljesülne Cunhal célja.
Egy ez olyan ősi mezőgazdálkodási forma meghonosítása a kizsigerelt területen, amelyet angolul úgy hívnak, hogy silvapasture*A silva latinul erdőt jelent., magyarul leginkább fás legelőnek nevezik. Ennek a módszernek évezredeken át vezető szerepe volt Közép-Európa mezőgazdaságában, de az ipari forradalomtól kezdve egyre inkább kiszorult az intenzív művelés terjedésével. Pedig komoly szerepet játszhatna a klímaváltozás mérséklésében, mivel több szempontból is fenntarthatóbb, mint az uralkodó gazdálkodási módszerek.
A fás legelő átmenetet képez a fátlan gyepek és az erdők között, és az a lényege, hogy egy területen valósul meg az erdőgazdálkodás, a növénytermesztés és az állattenyésztés. A fás legelők mesterségesen létrehozott rendszerek, tehát nem annyiból állnak, hogy kiengedünk állatokat a fák közé.
“Képzelj ide 40 méter magas diófákat, amelyek hullajtják a leveleiket, átengedik a fényt és felszívják a talajból a vizet. Parafák adnak árnyékot, mellettük citrusfélék és olajfák húzódnak. A gyümölcsök és a magok élelmet jelentenek a malacoknak, a csirkéknek és a marháknak. Az állatok a kulcsai a rendszernek” – írja le Cunhal a Guardian riportjában, hogy hogyan is képzeli el a gazdaságát.
Az állatokkal és a növényekkel egy területen gazdálkodó rendszerek nagyjából 7500 évvel ezelőtt jelentek meg Közép-Európában az Erdészeti Lapok egyik cikke szerint. A római időkben az olíva- és narancsültetvények legeltetése általános volt.
Az 1800-as években azonban elkezdett elkülönülni az erdőgazdálkodás és a növénytermesztés, amelynek három oka volt: a nagybirtokok felé való elmozdulás, valamint a modern mezőgazdasági gépek és a vegyszerek elterjedése. A témát kutató MTA-s Varga Anna szerint ez amiatt is fontos változás volt, mert a jobbágyoknak megszűnt az erdei legeltetéshez való joguk.
Végül mezőgazdaság és az erdészet belterjessé válása miatt a XX. század végére lényegében teljesen visszaszorult ez a gazdálkodási mód Európában. A világon máshol azonban továbbra is sokan használják, a mezőgazdasági területek 15 százalékát művelik így, leginkább a fejlődő országokban.
Varga Anna az idézett korábbi interjúban arról beszélt, hogy Magyarországon az erdős vidékeken az állattartás évezredeken keresztül fás legelős, legelőerdős rendszerben folyt. Az ilyen területek leginkább a nagyobb folyók mentén jöttek létre. A leginkább használt fák közé a tölgy, a gyertyán, a bükk vagy a vadkörte tartozott.
Varga arról is beszélt, hogy a fás legelőkhöz kapcsolódik a nagy hagyományokra visszatekintő makkoltatás. A makkoltatás lényege, hogy az ősz folyamán lehullott makkokra főleg disznókat hajtottak rá, de esetenként juhokat és marhákat is. Varga szerint a makkoltatott sertésből készült húsok nagyon jó minőségű ételek, és a spanyolországi rendszerek legnagyobb bevételét a makkoltatott sertésből készült sonkából származik.
A makkoltatás mára teljes mértékben megszűnt Magyarországon, ahogy a fás legelő intézményét is csak néhány térségben használják már. Nagyjából 5500 hektár így művelt terület lehet Magyarországon, amely a termőterületek 0,1 százalékát sem éri el.
Borbás Marcsi is bemutatta a témát az egyik műsorában.
Ahogy korábban több cikkben is írtunk, az ősi mezőgazdálkodási módszereket felváltó intenzív, szántásra alapozott művelésnek számos negatív következménye van. A föld kizsigerelése és a vegyszerezés miatt drasztikusan romlik a talajszerkezet vagy éppen szűkül a biodiverzitás.
A silvapasture-nek azonban számos előnye van az állatokra, a növényekre és a tágabban értelmezett környezetre is:
A fás legelőket alapvetően két módszerrel lehet létrehozni. Egyrészt létező legelőkre lehet fákat telepíteni. Ez amiatt jelent kihívást, mert a fiatal fákat meg kell védeni az állatok ellen és több évbe telhet, amíg a fák termőre fordulnak. A másik lehetőség, hogy erdős területre telepítenek állatokat. Ebben az a nehézség, hogy ritkítani kell az erdőt, amely komoly energiabefektetést és szaktudást igényel.
Ebből adódóan vár a háziállatok betelepítésével a cikk elején említett portugál gazdálkodó az épülő gazdaságánál. Cunhalnak amúgy nem ez lesz az első próbálkozása, az első silvapasture-t a kilencvenes évek elején hozta létre. Cunhal gazdálkodó családból származik és a mezőgazdasági egyetem elvégzése után csatlakozott a családi gazdasághoz.
“Egyre jobban kizsigereltük a földet a monokultúrás műveléssel. Megettük a rendszert. Hétezer hektárnyi földet gondoztam, de sosem vettem észre a fákat. Sokat termeltem, de rengeteg minden kellett hozzá, energia, vegyszerek” – mondta Cunhal. A kizsigerelés miatt a talajminősége teljesen leromlott, emiatt 1990-ben abbahagyta a termesztést. Társaival létrehozott egy biofarmot, amelyet fokozatosan alakították át egy silvopasture-é.
Ez egy 600 hektáros terület volt, és fokozatosan telepítettek disznókat, marhákat, csirkéket és pulykákat a tölgy- és olajfák közé. Gyümölcsfákat is ültettek, és mára a gazdaság szinte az összes mediterrán alapanyagot megtermeli, összesen negyven különböző gyümölcsöt és magot termesztenek. A gazdaságnak mára saját péksége, húsboltja és malma is van, összesen hatszáz különböző terméket árulnak.
“Egykor ez egy parafa ültetvény volt. Mára a bevételek öt százaléka származik a parafából. Négy év 100 százalékban a nagykereskedőktől függtünk. Most a terményeink közel 50 százalékát közvetve adjuk el” – mondta Cunhal. Becslésük szerint ezzel a módszerrel kétszer-háromszor hatékonyabban tudnak termelni.
A Guardian szerint húsz éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy egy ilyen gazdálkodás jelentős számban követőkre talált volna. A talajok eróziója és az egyre szélsőségesebb időjárás azonban világméretű probléma, és számos kutatás azt mutatta ki, hogy az erdőgazdálkodás, a növénytermesztés és az állattartás integrációja nemcsak növeli az élelmiszer-termelést, hanem javítja a talajok minőségét, növeli a biodiverzitást és a segíti megkötni a levegőben lévő szén-dioxidot.
“Sokkal ellenállóbak vagyunk az időjárás kilengései ellen, mint a szomszédos farmok. De ha három fokkal nőni fog itt a hőmérséklet, amerre tartunk, akkor minden elveszett. A magasabb és szélsőségesebb időjárás halálos fenyegetés az állatoknak. A földből sivatag lesz. Nincs kétségem a klímaváltozás felől, minden nap érzem a hatásait, és nagyon aggódom miatta” – mondta Cunhal.
A jelek szerint Magyarországon is előtérbe kerül a fás legelők növelése. Az Erdészeti Lapokban megjelent 2014-es cikk szerint Közép-Európában elsőként Magyarország kezdte meg az EU azon intézkedésének a végrehajtását, hogy “lehetőséget adjon fás legelők létrehozására és hasznosítására”. Ekkoriban az MTA kutatója, Varga Anna szerint is az volt a tendencia, hogy az uniós mezőgazdasági támogatásokból a felhagyott, becserjésedett területeket visszaalakítják fás legelővé. Az agrárerdészetről az első magyar nyelvű könyvet 2018-ban adta ki a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK).
Élet
Fontos