Egészen különös közleményben próbálta megmagyarázni az Audi Hungária Zrt. (AH) kedden, miért fizetnek a magyarországi alkalmazottaknak az árbevételükhöz képest minden más európai Audi leánynál kevesebbet. A cég tulajdonképpen részben az adóoptimalizálással magyarázta az alacsonynak tűnő magyar béreket, és olyan témákat feszegetett, amiről a multik általában nagyon nem szeretnek beszélni.
Az AH az Audi Hungária Független Szakszervezet Sztrájkbizottságának (AHFSZ) egy közel két héttel korábbi kiadványára reagált. Ebben az AHFSZ a csoport éves jelentése alapján hét különböző Audi leányvállalat esetében összesítette, hogy az egyes országokban hogyan viszonyul a bérköltség az árbevételhez, illetve az ott előállított értékhez.
Az AHFSZ számaiból az látszik, hogy a bevételhez képest a magyar munkások keresik a legkevesebbet, és a G7.hu egy korábbi elemzéséből is az derült ki, hogy az itthoni alkalmazottak a németek magasabb fizetéséért is dolgoznak.
Az AH ezt a megállapítást igyekezett most tételesen cáfolni, alapvetően arra alapozva, hogy az adatok nem összehasonlíthatóak. Ebben részben biztosan igaza van a cégnek, bár valamennyire azért elvárható lenne, hogy az éves jelentésben összehasonlítható adatok szerepeljenek. Az érvrendszer azonban nagyon furcsára sikerült. A cég azzal érvel, hogy a bevételi számok elsősorban a csoporton belüli úgynevezett elszámoló, vagy más néven transzferáraktól függnek, márpedig ezt ilyen nyíltan ritkán szokták kimondani nemzetközi vállalatcsoportok*még ha gazdasági körökben elég köztudott dolog is..
A transzferár az az ár, amennyiért egy cégcsoport különböző vállalatai egymás között adják-veszik az alkatrészeket, eltérő készültségű fokú részegységeket, szolgáltatásokat és hasonlókat. Ha a győri Audi legyárt egy motort, amit Ingolstadtban szerelnek be az autóba, akkor a német leányvállalat megveszi a motort a magyar cégtől.
Csakhogy itt nem két piaci szereplő kereskedik egymással, hanem egy adott cégen belül történik a tranzakció, és ez komoly visszaélésekre adhat lehetőséget. Ha a csoport nem piaci árat használ, akkor egyszerűen tologathatja a nyereséget egyik leányvállalattól a másikhoz, amivel az eltérő adókulcsok miatt rengeteg adófizetést kerülhet el. (Sok esetben nem is lehet piaci árat meghatározni. A probléma súlya miatt a témával korábban külön cikksorozatban foglalkoztunk).
Magyarországon jelenleg 9 százalékos adót kell fizetni a profit után, Németországban viszont 30-at. Ezért ha egy 4 millióért gyártott motort nem 4, hanem 5 millió forintért vesz meg a német leány, és így 1 millió nyereséget átcsoportosítanak Magyarországra, akkor ezzel 210 ezer forintot spórol a teljes csoport*300 ezer helyett 90 ezer forint az adó.. Ezer motornál ez 210 millió, kétmilliónál pedig – amennyit Győrben egy évben gyártanak – 420 milliárd.
Az ilyen trükközéseket azok az országok, amelyek emiatt adóbevételtől esnek el, nagyon nem szeretik. Ennek megfelelően az adóhatóságok egyre nagyobb figyelmet fordítanak a kérdésre: szigorú előírások vannak arra, hogy mennyiért lehet adni-venni cégen belül a dolgokat. Az alapálláspont szerint az érintett vállalatnak meg kell tudnia magyarázni, hogy a transzferár, amit használ, a piacit követi.
Azaz elvileg a traszferárral nem lehetne nyereséget tologatni az egyes országok között. Persze a gyakorlat teljesen más, hiszen a multiknak elég komoly eszköztáruk van arra, hogy bármilyen árat meg tudjanak indokolni. Így a legtöbb cég – nyilván meghatározott keretek között – él is ezzel az adóoptimalizálási lehetőséggel. Csak éppen beszélni nem szoktak róla.
Ezt a tabut szegte most meg az Audi azzal, hogy részben a transzferárak alkalmazásával magyarázta, miért alacsony a magyar leányvállalat árbevételéhez képest a bérköltség. Bár a közleményben külön hangsúlyozzák, hogy „jogszabályoknak és szabványoknak megfelelően belső elszámolóárakat alkalmaznak”, az érvelés egy pontján az is előkerül, hogy „amennyiben az elszámoló ár nyereségtartalma több, az árbevétel is ennek megfelelően magasabb”.
Azaz a cég – még csak nem is indirekten – arra utalt, hogy a csoport magas belső árakkal tolja fel a magyar leány bevételeit, és ezzel indokolta az itteni bérek árbevételhez viszonyított alacsony arányát.
Persze itt még mindig előjöhet érvként, hogy a nyereség ide csoportosítása indokolt, mert nálunk magas hozzáadott értékű tevékenységet végez a cég, ami jellemzően magasabb profitot is eredményez. A közleményben azonban a szakszervezet másik állítását, az itt előállított magasabb hozzáadott értéket is cáfolni próbálják, azaz az egyetlen védhető magyarázatot is gyengítik. Ráadásul, ahogy azt korábbi cikkünkben bemutattuk, a bevétel egy jelentős része más csatornákon szintén belső árazású szolgáltatásokért visszafolyik Németországba.
Vállalat
Most lehet hibáztatni Brüsszelt: kamionok áradatát szabadítja az utakra
A zöldnek mondott intézkedések a közúti áruszállítást hozzák helyzetbe, ezek hatására várhatóan jelentős mennyiségű vasúti forgalom terelődik kamionokra.
Nincs sok oka bizakodásra a német autógyártóknak
A politika kevésbé tolja most az elektromos átállást, amire egyébként lenne Európa-szerte kereslet, csak kérdéses, hogy ezt a hagyományos német gyártók szolgálják majd ki.
Egyre több rossz hitel mögé kell beállnia az államnak, hogy a magyar cégek forráshoz jussanak
Főleg az agrárvállalkozásoknál tolják az állami kezességvállalást annak ellenére is, hogy a hitelfelvevők egyre jelentősebb része végül nem tud törleszteni.
Fontos
Amerika részben hátat fordít a fenntarthatóságnak, Európa még kitart
Bár az ESG-célkitűzéseket mindössze néhány évvel ezelőtt állították fel, már annyi feszültséget okoztak, hogy az Egyesült Államokban részben feladták őket.
Kimeríthetetlen orosz hadsereg? Egyre fogy az egyik legfontosabb fegyverük
Népszerű elképzelés, hogy az orosz hadsereg szinte bármekkora veszteséget képes pótolni, ám a Szovjetunióról örökölt fegyverkészletek sem végtelenek.
Több ezer milliárdos rezsivédelem után a magyarok harmada fával fűt
Az energiaválság megmutatta, hogy miért tévút hosszú távon a rezsicsökkentés, amelyből ráadásul az igazán szegények többsége ki is marad, hiszen fával fűt.
