A Nagy-Britannia uniós kilépésével foglalkozó hírek általában arra koncentrálnak, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenie az országnak rendezetlen kiválás esetén. Hosszabb távon azonban nem kevésbé fontos kérdés, hogy mi lesz az angol nyelv sorsa, amely jelenleg az uniós intézmények munkanyelve, leszámítva a franciát használó Európai Bíróságot.
A brit kilépés (Brexit) után még az sem egyértelmű, hogy egyáltalán hivatalos nyelv marad-e az angol az EU-ban. Írországban és Máltán ugyan annak számít, de uniós tagként minden ország egy hivatalos nyelvet nevezhet meg, ők pedig az ír, illetve a máltai nyelvet választották.
Az Európai Bizottságnak, Parlamentnek és Tanácsnak az az álláspontja, hogy nem kell csinálni semmit, maradhat az angol uniós hivatalos (és munka-) nyelv, mert két tagállamon belül az. A voxeu.org portálon publikáló három kutató azonban nem ért ezzel egyet. A nyelvhasználatról az Európai Unió működésének jogalapját képező lisszaboni szerződésben ez szerepel: „Az Unió intézményeinek nyelvhasználatára vonatkozó szabályokat, az Európai Unió Bíróságának alapokmányában foglalt rendelkezések sérelme nélkül, a Tanács határozza meg egyhangúlag elfogadott rendeletekben”.
A kutatók szerint Nagy-Britannia kilépése után új döntésre van szükség, és az angol csak akkor maradhat hivatalos, valamint munkanyelv, ha ezt mind a 27 tagállam jóváhagyja. Ennek az esélyét rendkívül kicsinek tartják.
A hivatalos nyelv státuszt megmentheti, ha Írország vagy Málta vált, és az angolt nevezi meg az uniós hivatalos nyelveként, de ezt – noha az írek és máltaiak többsége beszél angolul – az ottani közvélemény egy része hazafiatlan lépésnek tarthatja.
És ez még mindig nem garantálná, hogy munkanyelvként maradhat az angol. Annak ellenére, hogy az angolt az EU nagy részén többen használják, mint akár a németet, akár a franciát. A tanulmány szerzőinek kutatása szerint, ha az EU lakosságának nyelvtudását annak minőségétől függetlenül veszik számba, akkor még a brit kilépés után is fej-fej mellett lesz az angol és a német. (Úgy, hogy utóbbiba természetesen beleszámít Ausztria és Németország lakossága.)
A tudás szintjével súlyozva már a német (24 százalék) vezet az angollal (18) szemben, amely azonban még így is megelőzi a franciát (18).
Az EU hivatalaiba minden tagállamból érkeznek munkavállalók, és sokuk számára lenne kellemetlen, ha az angolt nem használhatnák munkanyelvként. Valószínűleg már csak ezért is törekszenek arra az uniós intézmények, hogy ne kelljen szavazni a nyelvhasználatról a brit kilépés után. Ha pedig ez elkerülhetetlen, valószínűleg erősen lobbiznak majd, hogy maradjon a jelenlegi helyzet.
Világ
Fontos