A technológiai újítások, a jól képzett munkaerő és a megfelelő vezetési gyakorlatok mellett a gazdaság működésének az is alapvető feltétele, hogy ezek az erőforrások ott álljanak rendelkezésre, ahol tényleg szükség van rájuk és a legjobban kamatoztathatók. A főbb munkaerő-piaci tendenciák között tehát nemcsak arra érdemes figyelni, hogy mennyien dolgoznak és hány munkahelyről adnak számot a cégek, hanem a munkaerő fluktuációját is. Mert bár a munkavállalók intenzív vándorlása a cégek és az állások között egyfelől költséget jelent számukra és a vállalatoknak is, mégiscsak átjárásra utal a rosszabb, kisebb termelékenységű állások felől a jobb munkahelyek irányába.

A fluktuáció tehát végső soron a termelékenységet növeli, bár a pillanatnyi jólétet csökkenti.

Amerikai kutatások azonban arra utalnak, hogy a munkaerő áramlása már az 1980-as évek óta lassul. A fluktuációt a munkaerő-forgalom mutatójával mérik, amit úgy kapnak meg, hogy a ki- és belépők összesített létszámát elosztják az átlagos állományi létszámmal és megszorozzák százzal. Ha például egy 40 fős cégnél csak annyi változik, hogy öt ember felmond, és felvesznek másik ötöt a helyére, akkor 25 lesz ez a mutató (noha csak az állomány 12,5 százalékát érintette a változás). Ahogy az alábbi ábrán látszik, a fluktuáció az ezredforduló óta egyre meredekebben csökken, és az utóbbi két évtizedben már a high-tech és informatikai szektorokban is megfigyelhető, hogy egyre ritkábban váltanak munkahelyet a dolgozók.

Forrás: Decker és szerzőtársai (2018)

A kutatók szerint elsősorban a következő okok miatt csökken a munkaerő fluktuációja az Egyesült Államokban:

1. szűkül a munkaerő utánpótlása
2. a migráció is lelassult
3. idősödik a társadalom
4. csökkent a vállalkozási kedv

Hogy Magyarországon miként alakulnak ezek a tendenciák, azt a Magyar Munkaerőpiaci Prognózis (MMPP) kutatás alapján vizsgáljuk meg, amelynek részletes, 2007 és 2017 közötti adatait a felmérést évente mintegy 7000 cég körében lebonyolító Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézettől kaptuk meg. A fluktuáció, azaz a munkaerő-forgalom némileg növekvő tendenciát mutat 2007 óta, de legalábbis nem csökken.

Bár Magyarországon szintén problémát okoz a társadalom elöregedése, és a munkaerőhiány is egyre égetőbb, mégis, a 2008-as recesszió, majd a beinduló növekedés látszólag kikényszerítette a dolgozók élénkebb fluktuációját. A válság során a legszükségtelenebb és legkevésbé termelékeny állások megszűntek, míg a konjunktúra időszakában egyrészt több munkahely keletkezett, másrészt pedig a toborzási nehézségek fokozódásával bérverseny indult a munkavállalókért – e folyamatok mind a munkaerő áramlását serkentik.

Az OECD statisztikái azonban arra utalnak, hogy ez még kevés a munkaerő-termelékenység érdemi növeléséhez, ugyanis a foglalkoztatás bővülése főleg olyan munkahelyek létesülésének köszönhető, amelyek produktivitása alacsony. Ez meglátszik a magyar munkaerő termelékenységének növekedési ütemein is: a válság utáni szint messze elmarad a válság előttitől. Ráadásul, míg a 2008-as globális recesszió előtt Magyarországon viszonylag gyors volt a produktivitás növekedése nemzetközi összehasonlításban, addig a válság utáni évekre ez az előny eltűnt, az ország átkerült a rangsor másik végére.

Hiába tapasztalható tehát a fluktuáció gyenge élénkülése, az a gazdaság termelékenységét – egyelőre – szerény mértékben tudja növelni, mivel az adatok tükrében úgy látszik, hogy a dolgozók zömmel az alacsony termelékenységű állások között tudnak csak válogatni.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat fluktuáció hatékonyság munkaerőpiac termelékenység Olvasson tovább a kategóriában