Ezen a héten lesz ötven éve, hogy kapható a Big Mac szendvics. A McDonald’s 1968-ban vezette be az amerikai piacra a terméket, amely válasz volt a versenytárs, a Burger King Whopper nevű hamburgerére.

A Big Macet egy bizonyos Jim Delligatti, a uniontowni McDonald’s vezetője fejlesztette ki. Delligatti átlag alatti forgalmat bonyolított pittsburghi éttermeiben, ezért elkezdte győzködni a többi üzemeltetőt, hogy a forgalom fellendítésére egy új, felnőtteknek szóló szendvicset kellene bevezetni. Végül engedélyt kapott ötlete kipróbálására, így született meg a Big Mac óriásszendvics, mely két marhahúspogácsát tartalmazott és 45 centbe került.

Az emeletes hamburger hamarosan felkerült a McDonald’s összes éttermének étlapjára. Egy évvel később, 1969-ben már a McDonald’s teljes árbevételének a 19 százalékát hozta. A szendvics napjainkban is hasít, az amerikai étteremlánc tavaly több mint 1,3 milliárd Bic Mac-et értékesített világszerte.

„Nagyon ritka, hogy egy étel még ötven év elteltével is ilyen fontos szerepet tölt be” – mondta az évforduló kapcsán Steve Easterbrook, a McDonald’s vezérigazgatója a Businnes Insidernek adott interjújában. A cég a kerek évforduló kapcsán egy hétre bevezette a MacCoin nevű globális valutát, amellyel ingyen lehet hamburgert venni augusztus másodikán, csütörtökön.

Az ötletet a Big Mac index ihlette. Az Economist nevű brit gazdasági hetilap 1986 óta alkalmazza a Bic Mac indexet arra, hogy összehasonlítsa a világ országainak életszínvonalát. A vásárlóerő-paritás elvén működő mérőeszköz úgy működik, hogy összehasonlítják a világ 160 országában, több mint 36 ezer McDonald’s étteremben kapható Big Mac dollárra átszámolt helyi átlagárát. (Mivel a szendvics összetevői a világ összes országában ugyanolyan, ezért alkalmas egyfajta összehasonlító tesztre a termék).

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAhogy több pénzük lett, rögtön lerohanták a magyarok a gyorséttermeketNemrég még nullaszaldó körüliek voltak a nagy gyorsétteremláncok, de tavaly hatalmasat nőtt a bevételük, és több milliárd forint nyereséget termeltek.

Ebből ki lehet kalkulálni, hogy hosszabb távon mennyire érvényesül a vásárlóerő-paritás elvileg árfolyam-kiigazító – így értékkiegyenlítő – hatása az egyes térségekben kapható azonos szolgáltatási és árutermék-kosaraknál.^*A vásárlóerő-paritás (purchasing power parity) egy közgazdasági módszer egy alternatív árfolyam kiszámítására két valuta között. A vásárlóerő-paritás méri, hogy mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni egy valutában egy másik valutához mérve, ezzel figyelembe véve a különböző országokban eltérő árakat. A nemzetközi GDP-összehasonlítás nem veszi figyelembe, hogy egyes országokban különböznek az árak. A Wikipédia példája szerint 2006-ban egy Big Macet Kínában 1 dollár 30 centnek megfelelő jüanért lehetett venni, míg Dániában 4 dollár 49 centnek megfelelő koronáért. A piaci árfolyam és a PPP-árfolyam közti különbség jelentős eltérést is mutathat. Például Mexikóban a piaci árfolyamon számolt GDP/fő 6100 amerikai dollár, míg a vásárlóerő-paritás árfolyamon számolt GDP/fő 9000 dollár volt.

A legfrissebb Big Mac index szerint Magyarország nem ért el túl előkelő helyezést, a fizetések vásárlóerejét tekintve a 77 város közül a 65. helyen végzett Budapest. A magyar fővárosban 55,6 percet kell dolgozni azért, hogy megehessünk egy Big Macet, és 399 órát ahhoz, hogy egy iPhone X-hez juthassunk hozzá. Bukarestben és Szófiában is kevesebbet kell dolgozni azért, hogy valaki megehessen egy Big Mac-et.

A Big Mac indexet azonban nem érdemes túlértékelni, mivel bár egy fontos jelzőszám, csak egy a sok közül, és nem magyaráz meg mindent a tényleges fejlettségi szintről, a bérek és az életszínvonal alakulásáról. A hvg.hu idézte éppen múlt héten a Le Monde című francia napilapot, amely szerint jelenleg a dollár árfolyama túlértékelt, emiatt torz a Bic Mac index eredménye.^*Reális árfolyamon számolva az USA-ban drágább a Big Mac, 4,7 euró, mint Európában, ahol csak 4,40 euró. Mindebből a francia lapnak nyilatkozó gazdasági szakértő, Karine Daniel több következtetést is levon. Először is azt, hogy a Big Mac ármeghatározási szempontjai nagyon összetettek, és az adott ország szokásaihoz is igazodnak. Tehát nem igazán tekinthető globális mutatónak a szendvics ára. Karine Daniel szerint egy nem konkrét helyhez köthető szolgáltatás ára lehetne a valóban hiteles globális életszínvonal-mutató. Például az, mennyibe kerül egy hajvágás. De a tényleges életszínvonal, a vásárlóerő megismerésére már vannak más bejáratott mutatók is. Például az UBS svájci bank már régóta vizsgálja, hogy egy országban hány órát vagy percet kell dolgozni egy hajvágásért. Sőt, ebbe a kalkulációba már az okostelefonok árát is beveszik. A módszert a világ 36 fejlett piacgazdaságát tömörítő OECD is alkalmazza.

A Big Mac-ről az évek alatt az is kiderült, hogy magára hagyva szinte képtelen lebomlani. Legutóbb egy kanadai töltött fel fotókat az egyik közösségi oldalra a hat éve vásárolt Big Mac szendvicséről, amely még mindig egyben van. Ha valaki otthon készítené el az évforduló apropóján a szendvicset, ezen a linken elérheti a Big Mac receptjét.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Pénz Big Mac étterem évforduló McDonald's szendvics Olvasson tovább a kategóriában