Megpróbálhatnak több olyan árut ránk sózni az árrésstop miatt, ami eddig selejtbe ment
Rendkívül nagy költségtétel a kiskereskedelemben a selejt és az áruhiány, így logikus lépés lenne a cégektől, ha ebből is próbálnának faragni az árrésstop bevezetése után.
Előzmények: március 17-től árrésstopot vezetett be a kormány a kiskereskedelemben. A harminc érintett alapvető élelmiszer fogyasztói árát úgy kell csökkentenie a cégeknek, hogy az maximum 10 százalékkal haladja meg a beszerzési árat.
Ezzel megszűnt a lehetőség arra, hogy a kisboltok a nagy boltláncokból szerezzék be az árut, sokan eddig is ezt tették, mert azokban olcsóbb volt a termék, mint a nagykereskedőknél, de az árrésstop ezt felerősítette volna, a céges vevők áruhiányt okoztak volna a nagy boltláncokban.
Alulnézet: az árrésstop miatti bevételkiesés kezelésére alapvetően két eszköze lehet az érintett cégeknek, vagy más termékeken próbálják hasznukat növelni, vagy a költségeiket csökkentik.
A költségcsökkentés egyik eszköze lehet a készlethiány és a selejt korábbinál szigorúbb menedzselése, ezeken ugyanis meglepően sokat buknak a kereskedők.
A selejtnél ezt nehéz másképp elképzelni, minthogy olyan, eddig határesetnek számító termékek is kikerülnek a polcokra, amelyek korábban nem, vagy megnő a leárazottan kínált szépséghibás termékek mennyisége.
Számokban: az elmúlt években a legnagyobb láncok a teljes árbevétel 1-2 százalékát bukták el a selejtes és hiányzó termékeken. Ha a beszerzési árhoz viszonyítunk ez az arány inkább 1,5-3 százalék.
Mivel a láncok több száz milliárd forintos forgalmat bonyolítanak le évente, ez tízmilliárdos nagyságrendű veszteséget jelent. A piacvezető Lidlnél a legutóbbi üzleti évben például az összeg meghaladta a 18 milliárd forintot, de tízmilliárd fölött volt a Spar és a Tesco esetében is.
A veszteség nagyobb része valószínűleg a selejtezéshez köthető. Ahol megbontották a két tételt, ott ez adta a kiesés 65-80 százalékát, míg a hiány csak a harmadát-negyedét.
Kérdés, hogy ebből mennyit lehet lefaragni. A milliárdos selejtezés jelentős része ugyanis nem kerülhető el, mert olyan napi termékekből (például pékáruból) adódik, amit a következő nap már nem lehet értékesíteni.
Mi várható? A minőség romlása viszonylag hamar visszaüthet. Hiába jelentős költség a selejt, sokat nem lehet spórolni rajta, de ha megpróbálják, az hosszabb távon üzleti károkat okozhat. Ezért valószínűleg nem sok helyen nyúlnak ehhez az eszközhöz.
Az egyéb költségtételeknél sincs ugyanakkor jelentős mozgástere a kereskedőknek. A béreken próbálhatnak faragni, erre a G7-nek is utaltak piaci szereplők, ám csak ebből nem lehet kigazdálkodni a kieső bevételt.
Ezért szinte biztos, hogy más termékek árának emelésével próbálják majd elkerülni a veszteséget. Ez azonban inflációnövelő hatású, miközben az árrésstoppal épp az infláció letörése lenne a kormány célja.
Sőt, ha jól működik a statisztikai hivatal módszertana, akkor az áremeléseknek épp annyival kellene növelnie az inflációt, amennyivel az árrésstop csökkenti. Azaz inflációcsökkentést csak a rendszer meghekkelésével lehet elérni, de az eredmény ekkor csak statisztikai lesz, nem valós.