Budapest belvárosában, az egyik turisták által is sűrűn látogatott műemléknél a wc használata 200 forintba kerül. A kiírás szerint azonban, ha valakinél csak euró van, azzal is fizethet, ebben az esetben 70 eurócentet kér az üzemeltető.
Ha feltételezzük, hogy a 200 forintot a vállalkozó úgy lőtte be, hogy az fedezi a költségeket és a várt hasznot is, akkor a 70 eurócentes ügyfelekkel igen jól jár, hiszen ha a nap végén átváltja az összeget, akkor – cikkünk írásakor érvényes árfolyamon – 266 forintot kap érte. Ez 33 százalékos plusz a normál profit felett.
A fenti arány olyan erős forintot jelent, hogy kicsit olyan ez, mintha a vállalkozó 286 forintért jutna egy euróhoz, amit 380-ért el tud adni, de persze nem teljesen erről van szó, csak arról, hogy jóval nagyobb fajlagos bevétel keletkezik nála. (Ez csak akkor nem igaz, ha a szolgáltató eleve pénznemenként eltérő profitra számítva tervezi az üzletmenetét, vagyis a nagyobb eurós bevételből keresztfinanszírozza a forintost, de ez nem tűnik valószínűnek.)
Természetesen nem kötelező ezt a szolgáltatást igénybe venni, és a turista is beválthatja az euróját 380 forintos árfolyamon, hogy aztán forinttal fizessen, ha kedvezőtlennek tartja az átváltási rátát. Példánk épp egy olyan helyzetet feltételez, ahol adott esetben azonnali és erős szükség lehet a költésre, de ez csak annyit jelent, hogy a szorult helyzetet magasabbra lehet beárazni.
A nagy élelmiszerboltok, a gyorskiszolgáló éttermek, de még a nemzetközi ruhaboltláncok is tipikusan elfogadnak eurót, náluk azonban nem ennyire tér el az árfolyam az MNB-középtől, ezek a cégek jelenleg 340-365 forint körül számolják be az eurót.
A fentihez hasonló eseteknél legfeljebb csak az a párhuzam juthat eszünkbe, amikor egy taxis vagy egy étterem irdatlanul magas díjakat sóz a turisták nyakába, és abból a felháborodás mellett akár még fogyasztóvédelmi ügy is kerekedhet.
Csakhogy a jelek szerint a bivalyerős forint alkalmazása ebből a szempontból nem egyenlő a több ezer forintos ásványvíz esetével.
Az Igazságügyi Minisztériumhoz tartozó fogyasztóvédelmi hatóság cikkünk írásáig ugyan nem válaszolt kérdésünkre, Siklósi Máté fogyasztóvédelmi szakértő, a CP Contact Kft. ügyvezetője azonban azt mondja, szerinte egyedül az uzsora az a fogalom, amit jogi szempontból ilyenkor vizsgálni lehet.
Ez alapján a tevékenység akkor lenne támadható, ha az egyik fél a másik fél helyzetének kihasználása révén feltűnően aránytalan előnyt kötne ki.
Ha Magyarország nem törvényes fizetőeszközét valaki a költségek miatt drágán váltja, az ugyan feltűnően aránytalan előny lehet, de nem minősül a másik fél helyzete kihasználásának. Ha az árfolyamot előre, és átlátható módon tüntetik fel, akkor az jogilag nem gond, mert nem minősül az eset megtévesztőnek
– mondja a szakértő.
Az eurós érmékkel egyébként elég nagy a vesződség, azokat a bankok elég nehézkesen, esetleg csak kedvezőtlen árfolyamon fogadják el, így a szolgáltatónak valóban macerás lehet ezzel foglalkozni, hacsak ki nem viszi a zsák aprót az országból, és nem vásárolja el ott.
A Magyar Nemzeti Bank érdeklődésünkre először azt szögezte le, hogy forintot mindenkinek kötelező elfogadni, de természetesen más pénznemet is lehet. Emellett azonban a jogszabályok szerint a belkereskedelemben az áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos ügyletekre vonatkozó fizetések teljesítése nem minősül pénzváltási tevékenységnek, akkor sem, ha például a vevő euróval fizet, de forintban adnak neki visszajárót.
Mivel az árak meghatározása (szerencsére) teljesen szabad, csak az aktuális piaci viszonyok határozzák meg, hogy egy-egy szolgáltatás vagy áru milyen körülmények között milyen árfolyamon adható el forinttól eltérő pénznemekben (jellemzően turistáknak és euróban), ezért kedvező körülmények között a szolgáltató nyugodtan húzhat jó hasznot az átváltásból.
Pénz
Fontos