Lengyelország még az orosz-ukrán háború kirobbanása előtti hónapokban is orosz importból fedezte földgázszükséglete jó felét, durván egy év alatt azonban eljutott oda, hogy az oroszok nélkül is volt elég gáza. Bár az invázió kezdete után a korábbinál is erősebb lett a politikai szándék a leválásra, a tapasztalatok alapján önmagában ez nem biztos, hogy elég lett volna. Az is kellett, hogy az oroszok ne szállítsanak, valamint az is, hogy legyen infrastruktúra a pótlásukra.
Az egész Európai Unióban talán Lengyelországban volt a leglátványosabb az orosz energiahordozókról való leválás, amiben valószínűleg a hangzatos politikai üzenetek is fontos szerepet játszottak. Mateusz Morawiecki kormányfő már 2022 áprilisában arról beszélt, hogy „teljesen függetlenek” Oroszországtól, ám ez akkor még egyértelműen nem volt igaz. Az igaz, hogy Moszkva ezekben a napokban állította le végleg a szállításokat a Fehéroroszországon keresztül futó Jamal-vezetéken, így a lengyelek közvetlenül valóban nem jutottak orosz gázhoz, közvetve azonban, Németországon keresztül minden bizonnyal hónapokig vettek orosz eredetű gázt.
Ahogy a lenti ábrán is látszik, a háború kezdete után szinte egyik pillanatról a másikra álltak le a Lengyelországba irányuló gázszállítások Ukrajna és Fehéroroszország irányából, ami lényegében a közvetlen orosz import eltűnését jelentette. Ez egyébként nemcsak a lengyeleket érintette, a Jamalon keresztül ugyanis nemcsak hozzájuk szállított energiahordozót a Gazprom, hanem Németországba is, ezért haladja meg jelentősen a teljes lengyel fogyasztást a Fehéroroszország felőli behozatal*Aminek nagy része valójában tehát tranzit volt, és csak keresztülment az országon..
Ezzel párhuzamosan azonban megindultak a szállítások a Jamal vezetéken visszafele Németország irányából, és rövid ideig innen vásárolták a legtöbb gázt a lengyelek. Bár ennek a gáznak a forrását nehezebb beazonosítani, jó eséllyel valójában ekkor is orosz molekulát vettek a lengyelek. 2022 nyarán ugyanis még működött az Észak Áramlat, amelyen keresztül
Németországba hatalmas mennyiséget szállított a Gazprom, és ebből folyhatott tovább valamennyi Lengyelország irányába.
Sokáig azonban ez a közvetett orosz import sem maradt fenn. Augusztus végén ugyanis Moszkva ebből az irányból is leállította a szállításokat, szeptemberben pedig felrobbantották az Észak Áramlatot, így egyértelművé vált, hogy a Balti-tenger alatti útvonalon sem kap több orosz energiahordozót Európa.
Ettől kezdve a lengyelek, ha akarnak, akkor sem nagyon tudnak Oroszországból földgázt vásárolni. Erre legfeljebb Szlovákia vagy Litvánia irányából lett volna lehetőségük egy idő után, de a korábbi, Fehéroroszország felől befutó importnál csak jóval kisebb mennyiségben.
Ám Lengyelországban ekkor már nagyon erős társadalmi és politikai szándék is volt a teljes orosz leválásra, így fel sem merült, hogy más irányból vegyenek orosz energiahordozót. Más kérdés, hogy önmagában ez a társadalmi és politikai igény édeskevés lett volna, ha nincsenek meg a feltételei annak, hogy az ország máshonnan is tudjon földgázt fogadni.
A korábbi évek fejlesztéseinek köszönhetően azonban 2022 őszére ezek is megvoltak.
A lengyelek ekkor már évek óta készültek az oroszokkal való szakításra. Az ország hazánkhoz hasonlóan még a 90-es évek közepén kötött egy hosszútávú szerződést a Gazprommal, ám a lengyelek – Magyarországgal ellentétben – már 2016-ban bejelentették, hogy nem hosszabbítják meg ezt a megállapodást. Ezután pedig elkezdtek szisztematikusan új szállítópartnereket keresni.
Utóbbit megkönnyítette az épp 2016-ban átadott LNG-terminál, amivel évi 5 milliárd köbméter cseppfolyosított földgázt tudtak vásárolni és ismét gázzá alakítani. Két évvel később a lengyel állami gázvállalat kötött is egy 20 éves gázvásárlási szerződést egy amerikai céggel, és ekkor már a katariakkal is volt egy hasonló megállapodásuk.
Az LNG-terminál kapacitását 2022-ben 1,2 milliárd köbméterrel bővítették, így az orosz szállítások kiesését követően szinte azonnal fel lehetett pörgetni a behozatalt mind a két tengerentúli partnerországból, ami – különösen az USA esetében – meg is történt.
Önmagában ez persze nem lett volna elég a kieső mennyiség pótlására. Az elmúlt években azonban két másik, már korábban megindított projekt is beérett: a litván-lengyel vezetéket még 2021-ben adták át, 2022. szeptemberben pedig üzembe helyezték a Baltic Pipe nevű csövet is, amely
Dánián keresztül norvég gázt szállít Lengyelországba.
Utóbbi a fontosabb, ennek a vezetéknek a kapacitása ugyanis évi 10 milliárd köbméter, ami lényegében önmagában fedezi a lengyel importigényt.
Ennek megfelelően szeptembertől Dánia irányából is megindult a gázszállítás Lengyelország felé. Mindezek eredményeként a nem orosz forrásból származó behozatal 2022 őszére az előző években megszokott három-négyszeresére ugrott. Ám ahogy a lenti grafikonon is látszik, ez nemcsak a korábbi – tranzittal együtt mért – importnál jóval kevesebb, hanem a fogyasztásnál is.
A visszaeső és a korábbi fogyasztástól látványosan elmaradó import azonban csak első ránézésre tűnhet aggasztónak. Lengyelországnak ugyanis saját kitermelése is van, a kialakult helyzet eredményeként pedig – ahogy Európa-szerte mindenütt – náluk is látványosan csökkent a gázfelhasználás. Ezt a korábbinál kisebb igényt a kitermelés és a nyugati (nem orosz) behozatal pedig már 2022 végén fedezni tudta, és azóta is csak elvétve fordult elő, hogy az átlagos fogyasztástól elmaradt volna az import és a saját termelés.
Világ
Fontos