(A szerzők a Cambridge Econometrics elemzői. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

A világ népessége, gazdasága és kereskedelme kisebb-nagyobb megszakításokkal évszázadok óta virágzik és folyamatosan gyarapodik. A növekedés ráadásul az elmúlt 50 évben gyorsult fel igazán.

A növekedés elemzésekor a legtöbb hagyományos gazdasági megközelítés figyelembe veszi az erőforrások olyan konkrét korlátait, mint például a mezőgazdasági területek nagysága vagy a kitermelhető olaj mennyisége. Ugyanakkor hajlamosak vagyunk adottnak (és ezért nem értékelhetőnek) venni az egyébként az egyének vagy a társadalom számára pénzbeli vagy egyéb értéket jelentő ökológiai folyamatokat és funkciókat (az úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatásokat) – jellemzően persze mindaddig, amíg valamilyen sokk nem éri a gazdaságot.

Az ilyen sokkszerű jelenségek jól ismert példája a beporzó rovarok, elsősorban méhek számának drasztikus csökkenése vagy egyenesen hiánya, amely csökkenti a mezőgazdasági termelékenységet (Kínában emiatt a beporzást gyakran már nem rovarok, hanem emberek végzik). Szintén ilyen a túlhalászás, amely az élelmiszer-ellátási láncok összeomlásához vezethet, veszélyeztetve százezrek megélhetését és emberek millióinak fehérjeforrását.

Ha egy kicsit távolabbról közelítjük meg a kérdést, több természeti korlátot is meghatározhatunk, amelyek között a gazdaság – és általánosságban az emberiség – az eddig megszokott körülmények mellett termelhet és élhet. Egyre több tanulmány jelenik meg ebben a témában: az egyik vezető kutatás kilenc kulcsfontosságú természeti korlátot azonosított. Rockström és szerzőtársai többször is felmérték, hol tartunk az egyes korlátok elérésében és túlszárnyalásában, és végül igen aggasztó eredményre jutottak: a kilenc korlátból hatot mára már átlépett az emberiség, és a legtöbb kategóriában növekszik a szakadék az egészséges mértékű felhasználás és a mostanra elért állapot között. Ilyen természeti korlátok például a területhasználat, az édesvíz elérhetősége és az éghajlatváltozás hatásai.

De mit jelent ezeknek a határoknak az átlépése? Ha már elértük bolygónk korlátait, sőt ahogy a tanulmány mutatja, sok esetben túl is léptünk rajtuk, miért nem szenvedünk ettől nap mint nap? A Stockholm Resilience Centre egyik vezető kutatója szerint a határok átlépése a magas vérnyomáshoz hasonlít: ideig-óráig nincs közvetlen negatív hatása, de ha nem teszünk lépéseket a csökkentéséért, súlyos következményekkel kell szembenéznünk, és nem is tudjuk, pontosan mikor.

Más vélemények szerint azonban már most is sokan szenvednek a korlátok átlépésétől. A szegényebb társadalmi csoportok – különösen az alacsony jövedelmű országokban – kifejezetten kiszolgáltatottak a természeti határok átlépésekor: ők az elsők, akiknek csökken vagy megszűnik a hozzáférésük a tiszta ivóvízhez vagy a friss levegőhöz. Egyre gyakrabban hivatkoznak a kutatások erre egyfajta környezeti igazságtalanságként: azok viselik a legtöbb terhet és szenvednek a legjobban, akik a legkevésbé felelősek a természeti kincsek túlfogyasztásáért, a határok átlépéséért.

Szerencsére van néhány pozitív példa is a negatív tendenciák megfordítására. Az ózonréteg, amely döntő szerepet játszik az ultraibolya (UV) sugárzás kiszűrésében, az 1980-as években kritikus állapotba került. Azonban a globális együttműködéssel 1987-ben elfogadott Montreali Jegyzőkönyvnek (és későbbi módosításainak) köszönhetően sikerült fokozatosan kivonni a forgalomból az ózonréteget lebontó gázokat. Az eredmény látványos: az ózonréteg azóta jelentős részben helyreállt. Az ENSZ becslése szerint ez a globális intézkedés 2030-ig évente kétmillió embert menthet meg a bőrrákos megbetegedésektől.

Természeti határok – 2023-as frissítés. Forrás: Stockholm Resilience Centre, Richardson és szerzőtársai (2023) elemzése alapján

Felmerül a kérdés, hogy amennyiben ezeknek az ökoszisztéma-szolgáltatásoknak pénzügyi értékük van, például létfontosságúak az ellátási láncokban (ilyenek lehetnek az élelmiszerek vagy a zöld gazdasági átmenet szempontjából kritikus ásványi anyagok), vagy éppen csökkentik az egészségügyi költségeket és egészségesebb környezetet teremtenek (mint például az ózonréteg vagy a légszennyező anyagok kivonása a levegőből), akkor miért ne becsüljük meg az értéküket? Továbbá, ha már meghatároztuk az értéküket, akkor ez az érték miért ne jelenhetne meg a GDP-ben vagy üzleti tervekben mint kezelendő kockázat? Ennek egyik legfőbb oka, hogy számos ökoszisztéma-szolgáltatásnak nincs meghatározott piaci értéke, azt gyakran csak a funkció elvesztése vagy sérülése után mérhetjük fel – mint ahogy a méhek beporzó tevékenységének értékét is az azt pótló emberi munkaerő és technológia költsége mutatta meg.

Az ökoszisztéma-szolgáltatásokat négy fő típusba szokták sorolni, és ezeknek a területeknek az értékelési módja szintén eltérő:

• Alapvető^*az angol szakirodalom szerint ’provisioning’ ökoszisztéma-szolgáltatások az élelmiszer, a víz, a fa, egyéb biomassza és a nyersanyagok. Ezek értékelése a legegyszerűbb, mivel általában rendelkeznek piaci értékkel: adják-veszik őket helyi és nemzetközi mértékben is.
• Szabályozó szolgáltatásoknak nevezzük a városi zöld növényzetet, amelynek klímaszabályozó hatása van, de ilyen hatás még az eróziószabályozás, árvízvédelem vagy a már említett beporzás. Ezek a szolgáltatások ritkán rendelkeznek önmagukban piaci értékkel, hiszen sokszor adottnak vesszük őket.
• A támogató szolgáltatások közé soroljuk a különböző fajok élőhelyének (például a méhekének) meglétét és általában a biodiverzitás fenntartását. Ezek a funkciók (is) szoros kapcsolatban állnak a mezőgazdasággal, és értékük nehezen felbecsülhető – amíg megvannak.
• A negyedik csoportot a kulturális javak alkotják, amelyek spirituális, turisztikai vagy egyéb elvont értékkel rendelkeznek, mint amilyen például egy táj látványa lehet. Ezek értékének mérése a legnehezebb, leggyakrabban a fizetési hajlandósággal teszik érzékelhetővé: az interjúalanyoktól megkérdezik, hogy mennyit fizetnének érte, illetve adott esetben azért, hogy elkerüljék elvesztését.

Mint ahogy a felsorolás is mutatja, az ökoszisztéma-szolgáltatások teljes körű értékelése rendkívül nagy feladat, és kevés egész nemzetgazdaságot érintő kutatás készül a felmérésükre. Az Egyesült Királyság klímaváltozásból adódó kockázatait és lehetőségeit összefoglaló dokumentum (CCRA) az egyik ilyen legjelentősebb és legátfogóbb felmérés, amely kísérletet tesz néhány ökoszisztéma-szolgáltatás értékének megbecslésére is. A természeti tőke értékelése azonban gyakran annyira összetett kérdés, hogy sok esetben nem is tudtak pontos értékeket megbecsülni, vagy amikor igen, akkor is csak a nagyságrendjét (évi tíz-, száz- vagy ezermillió angol font mértékben).

A Cambridge Econometrics egyik aktuális kutatásában egyes természeti korlátok monetáris értékének megbecslésére teszünk kísérletet. Az elemzés három alapvető területet vizsgál:

1. az éghajlatváltozás megállításához és a természetes korlátokhoz történő visszatéréshez elengedhetetlen ásványi anyagok jelentőségét;
2. a terméshozamok fokozatos változásán keresztül az éghajlatváltozás hatását;
3. valamint a levegőminőség jelentőségét, amely nagymértékben befolyásolja az egészségügyi kiadásokat és a munkaerő termelékenységét.

A kritikus ásványi anyagok vizsgálata azért kiemelten fontos, mert ezek az anyagok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a jelenlegi, fosszilis tüzelőanyagokon alapuló gazdaságunkat teljesen karbonmentessé tegyük. Ezek helyettesítése gazdaságilag szinte kivitelezhetetlen, vagy a jelenlegi technológiai keretek között nem lehetséges; és mivel a globális gazdasági rendszerben a következő évtizedekben ellátási hiány léphet fel, az éghajlati célok elérése komoly veszélybe kerülhet. Az alábbi ábra is azt mutatja, hogy ezeknek az ásványi anyagoknak az előrejelzett kínálata a legtöbb esetben kisebb, mint az a nyersanyagigény, amely a Föld átlaghőmérséklet-emelkedésének 1,5 Celsius-fok alatt tartásához szükséges lenne (az ábrán NZE-szcenáróként jelölve).

Az elektromos járművek, a napelemek és az energiatároló akkumulátorok előállításához nagy mennyiségben van szükség kritikus ásványi anyagokra, többek között rézre, lítiumra, nikkelre és kobaltra. Ha a párizsi klímaegyezmény szerint az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fok alatt szeretnénk tartani a Föld hőmérsékletének emelkedését, akkor az ehhez vezető technológiai és gazdasági átmenet jelentősen megnöveli a keresletet ezekre az erőforrásokra. Ha a bányászat és a kitermelés nem tud lépést tartani a kereslettel (az erőforrások szűkössége miatt), az a gazdaságra is negatív hatással lesz. Így, ha a karbonsemleges átmenetet szolgáló technológiákba történő beruházások mértéke nem elegendő, akkor az egyes ágazatok termelési kibocsátása jóval alacsonyabb lehet annál, mint amekkora potenciál rejlik bennük – ezt „kockázatnak kitett értéknek” nevezzük a kutatásban.

Néhány kiválasztott ásványi anyag várható elsődleges kitermelése és elsődleges kínálati szükséglete a Nemzetközi Energiaügynökség APS (a már bejelentett intézkedések hatását mutató) és NZE (nettó zéró kibocsátás elérése 2050-re) szcenárióiban, 2030-ban

Elemzésünk szerint az olyan jelentős elektromos berendezés- és gépjárműgyártó ágazatokkal rendelkező országok, mint például Japán és Németország, jelentős veszteségeket szenvedhetnek el. Ezekben az országokban a nevezett ágazatok akár a termelés több mint harmadát-felét, a hozzáadott értéknek pedig több mint 40 százalékát teszik ki. A kritikus ásványkincsek korlátozott elérhetősége miatt a GDP akár egy százalékkal is alacsonyabb lehet ezekben az országokban ahhoz képest, mintha a kritikus ásványkincsek az igényeket kielégítő mértékben lennének elérhetők. (A GDP-különbözet kiszámításakor az érintett ágazatok beszállítókon keresztüli hatásait és a dolgozók elköltött bérét – az úgynevezett tovagyűrűző hatásokat – is figyelembe vettük).

A fokozatos felmelegedés terméshozamokra gyakorolt hatása globális léptékben már vegyesebb képet mutat. Míg egyes országokban akár kicsi, de pozitív hatása is lehet a klímaváltozásnak a terméshozamokra nézve kedvezőbb időjárási körülmények kialakulásának köszönhetően (ilyen például az Egyesült Királyság), addig más országok mezőgazdasági ágazatai jelentős, akár öt százalékot meghaladó veszteségeket szenvedhetnek el a terméshozamokat is érintő felmelegedés hatására. Ez utóbbi várható például az Egyesült Államokban, mely a világ egyik legnagyobb mezőgazdasági termelője. Fontos kiemelni, hogy a kutatás ebben az esetben nem is vette figyelembe, hogy az extrém időjárási körülmények gyakorisága és hatásának mértéke egyre növekszik, és ez várhatóan tovább súlyosbítja a helyzetet.

Végül, a levegőminőségnek alapvető kapcsolata van különböző, elsősorban légzőszervi megbetegedésekkel, ami nemcsak közvetlen egészségügyi kiadásokat eredményez, de a munkaerő produktivitását is csökkenti a növekvő betegszabadságok miatt. Kutatásunkban a zöld átmenet kapcsán csökkenő károsanyag-kibocsátás (és légszennyezettség) hatásait vizsgáltuk. Míg az egészséges levegőhöz való hozzáférés jellemzően csökkenti az egészségügyi kiadásokat (és ezáltal negatív GDP-hatást eredményez), a munkaerő nagyobb produktivitása és a szintén a levegőminőségből fakadó alacsonyabb halálozási ráta ezt ellensúlyozni tudja: csak a jobb levegőminőség miatt 0,05-0,15 százalékkal magasabb lehet a GDP 2050-ben ahhoz képest, mintha minden a megszokott módon folytatódna. Ez a szám elsőre ugyan nem tűnik nagynak, de akár átlagosan 2-5 munkanappal kevesebb munkahelyi hiányzást is jelenthet tízévente minden egyes munkavállaló esetén.

Kutatásunk eredményei tehát összhangban állnak más tanulmányok üzenetével: ha nem vesszük figyelembe Földünk korlátait, nem értékeljük a természet adta értékeket, akkor mind az egészségünk, mind a gazdaságunk súlyos következményekkel nézhet szembe a következő évtizedekben. És ezt most már számítások is megerősítik.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA zöld gazdaságban több és értékesebb munkahely van, mint a hagyományosbanA zöld gazdaság által létrehozott vagy megmentett munkahelyek száma az átállás igazságosságának jó mércéje, de mit mutatnak a számok Magyarország számára?

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMindjárt népszerűbb lenne klímaváltozás elleni harc, ha arról beszélnénk, mekkora üzletA kriptovalutákkal és hasonlóan kockázatos befektetésekkel lehetett eddig ilyen haszonra szert tenni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHogyan változtassunk közlekedési szokásainkon, hogy elkerüljük a klímakatasztrófát?Döntéseink alapjaiban befolyásolják egyéni kibocsátásunk mértékét, szokásaink megváltoztatásával pedig a környezetünkben élőket is erre ösztönözhetjük.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet ásványkincsek éghajlatváltozás légszennyezés mezőgazdaság ózonréteg víz Olvasson tovább a kategóriában