Az anyagi válságban lévő főváros úgy várja az iparűzési adó szeptemberi megérkezését, mint egy falat kenyeret, csakhogy ez a Magyar Államkincstárnak is alkalmat ad arra, hogy “inkasszózzon” olyan adótételeket, amelyek befizetését a főpolgármester elvileg megtagadta és amelyek jogszerűségét bíróságon megtámadta. Az Orbán-kormányok az elmúlt években – bőven a Tarlós-érában is – több szinten visszavágták az önkormányzatok felelősségi köreit és autonómiáját, pénzügyi mozgásterükkel együtt. 2021 óta azonban a kabinet magasabb fokozatba kapcsolt, a jogszabályi környezet kreatív és önkényes alakításával maximalizálta zsarolási potenciáját, szorosabbra húzta a fojtózsinórt az önkormányzatokon, de különösen a nagyobb városok és a főváros vezetésén. Ebben a helyzetben a főpolgármesternek minden, akár már megígért kormányzati millióért, milliárdért, az autonómia minden maradék centiméteréért – mint például egyes fővárosi színházigazgatók kinevezése – keményen meg kellett és kell harcolnia. A folyószámlán lévő összeg pedig még hetekig biztosan növekszik – a negatív tartományban.
Július közepén visszakézből, tartalmi vizsgálat nélkül elutasította a Fővárosi Törvényszék a budapesti önkormányzatnak a szolidaritási adó beszedését, pontosabban a Magyar Államkincstár levonási gyakorlatát megtámadó beadványát. A törvényszék arra hivatkozott, nincs hatásköre vizsgálni az Államkincstár eljárását, a döntés ellen a főváros augusztus 1-én adta be fellebbezését. Karácsonyék szerint a döntés mögött hibás jogértelmezés van, de a főpolgármester a közösségi médiában a bíróságok függetlenségének kérdését is felvetette.
Tekintve, hogy a befogadás elutasításához több mint egy hónap kellett, nem valószínű, hogy szeptember közepéig jogerős döntés születne, ha egyáltalán megkezdődne a per. Viszont az érdemi bírósági eljárás lehetőséget adna a bíróságnak arra, hogy elfogadja a főváros jogvédelemre vonatkozó beadványát – ez azt jelentené, hogy a per alatt nem kerülhetne sor a megtámadott intézkedésre, tehát a szolidaritási adó több mint 50 milliárdos tételének szeptemberi beszedésére.
Ez azért fontos, mert az Államkincstár, a törvények betűjét és egyébként a szokásjogot is tartva már július 4-én egy 3,9 milliárdos összeget ilyen módon “inkasszózott”. Ami különösen fájdalmas volt a fővárosnak, mert júliusban már eljutott oda, hogy hitelből finanszírozza működését. A főváros válságműködésre váltott és 25 milliárd forintra emelte folyószámla-hitelkeretét, hogy elkerülje a likviditási gondokat – prioritás ugyanis, hogy a közszolgáltatásokhoz és bérekhez ne kelljen hozzányúlni.
Jelenleg a főváros 15,6 milliárd forintos mínuszban van, és pár hétig még biztosan pörög a számláló. Szeptember közepén érkezik meg a főváros számlájára az Államkincstáron keresztül Budapest költségvetésének egyik legnagyobb bevételi forrása, az iparűzési adó egyik nagyobb tétele.
A főváros azért vitatja és támadja jogilag a “szolidaritási adót”, mert az összeg megemelésével számításaik szerint a főváros már kevesebb állami hozzájárulást kap a központi költségvetésből a törvényben előírt közfeladatai ellátására, mint amennyit különböző jogcímeken, például a szolidaritási adón keresztül be kell fizetnie az államnak. Ha ez így van, akkor nem teljesül az önkormányzati törvénynek az a kitétele, hogy az állam finanszírozza a közfeladatok ellátását.
Ilyen közfeladatból elég sok van, a bölcsődék működtetésétől a gyerekek étkeztetésén át kulturális támogatásokig hosszú a feladatlista. Ezeknek jó részét az állam normatív alapon finanszírozza, tehát a központi költségvetésben az önkormányzat méretétől függően egy főre jutó támogatási normatívákat határoz meg.
Vagyis, ha eljutna bíróságra az ügy, akkor az eljárás során elvileg választ kapnak a következő kérdésre: a magyar törvények tényleg megengedik-e azt, hogy a kormány akár plafon nélkül emeljen egy általa kiszabott különadót, úgy, hogy ettől függetlenül közben teljesítettnek veszi a költségvetés egyéb sorain a közfeladatokra járó, akár egyre csökkenő normatívák kiutalását?
A “szolidaritási adónak” nevezett tétel befizetésére 2017-óta kötelezi a kormány az önkormányzatokat adóerő-képességtől függően, így elsősorban a tehetősebb, egy főre vetítve több iparűzési adót beszedő önkormányzatokat, így Budapestet, de hasonló cipőben jár Győr vagy Székesfehérvár is. Célja elvileg egyfajta újraelosztás lenne, és a kormány azt is kommunikálja, hogy a beszedett forrásokat átirányítja szegényebb önkormányzatokhoz. Ennek egyébként megvolt az előzménye, mert a magyar állami-önkormányzati rendszerben már 1998-tól működött egy hasonló elven működő forrásátcsoportosítás.
Csakhogy a 2017-ben átalakított, majd 2021-től még jobban átszabott rendszerben már nem látszik, hogy a beszedett összegek hogyan is jutnak el a szegényebb önkormányzatokhoz, erre semmi sem köti a kormányt. Vagyis míg a kormány vitatható módon megsarcolja a nagyobb költségvetéssel működő önkormányzatokat, addig a befolyt összegeket átláthatatlan szempontok alapján arra költi, amire és amikor akarja – nem az önkormányzatok és települések sikere dönt arról, hogy egy településnek mennyi forrása van, hanem a kormány.
A “szolidáris hozzájárulás” plafonját lényegében eltörölte a kormány, átalakította a számítási kulcsokat, és a koronavírus járvány után megháromszorozta a beszedett pénzt, azt hangoztatva, hogy végtére is az iparűzési adók növekedése a nemzetgazdaság szép teljesítményének köszönhető.
Az alábbi ábra érzékelteti ugyanakkor, hogy a fővárosi vállalkozások hova fizetik be adóikat, és ezek hogyan viszonyulnak egymáshoz.
Az egésszel Budapest és az olyan nagyvárások jártak a legrosszabbul, mint Győr. Ahogy arra korábban egy győri független önkormányzati képviselő felhívta a figyelmet: “nagyjából az Auditól érkező adóbevételt, az iparűzési adó kb. 40 százalékát el is viszi a szolidaritási hozzájárulás”. Budapest szolidaritási adó formájában 2019-ben még 10, 2021-ben már 30, idén akár több mint 50 milliárd forintot fizethet be, és jövőre az összeg még több lehet. Négy év alatt ez több mint 130 milliárd forint “elvonás” a főváros bevételeiből.
Az alábbi ábrán az látható, hogy a 2021-es új számítási rendszer melyik önkormányzatokat nagyságrendileg arányaiban milyen mértékben sújtotta.
Tény, hogy Budapest iparűzésiadó-bevétele számszerűleg emelkedik, előbb elérte, majd meghaladta a koronavírus előtti szintet. 2022-ben és feltehetően 2023-ban rekord magas lesz az iparűzési bevétel, az idei fővárosi költségvetés-tervezet több mint 270 milliárdos éves összeget prognosztizált.
Tehát az egyre nagyobb bevételekből von magához egyre nagyobb szeletet az állam. Ez önmagában még nem vágta volna haza a főváros költségvetését, bár nehéz helyzetbe hozta, hiszen az adóbevételek növekedése mellett természetesen Budapest költségei is nőttek, és nagyobb mértékben.
Mivel a közfeladtok ellátásra szánt normatív támogatások nem vagy alig növekedtek az elmúlt években, a feladatok elvégzése viszont egyre többe került, az adott jogcímen a központi költségvetési forrásból utalt normatív összegek egyre kisebb százalékát tették ki a főváros által az adott feladatra elköltött összegeknek. Két szemléletes példa:
A koronavírus-járvány ráadásul különösen súlyosan érintette az önkormányzatokat, a védekezés többletkiadást, a kormány intézkedései bevételkiesést jelentettek: így például nemcsak a parkolási díjak jelentős részétől estek el, de a kormány magához vonta a gépjárműadót is. Ez utóbbi önmagában egyszeri 31 milliárdos elvonást jelentett. Ezek az elvonások is arányosan leginkább a fővárosi kerületeket sújtották.
Mindehhez hozzájön, hogy már a járvány előtt, sőt Tarlós István főpolgármestersége idején sem volt megnyugtató a főváros költségvetése, a krónikus alulfinanszírozottságot valójában a fideszes főpolgármesternek sem sikerült kezelnie, a költségvetés-tervezetek tátongó lyukait évről évre, hónapról hónapra kellett kezelni. Karácsony győzelme után a kormány újabb és újabb frontokat nyitott a fővárossal szemben, majd a koronavírus-járvány, a gazdasági visszaesés, a rezsiköltségugrás és az inflációs környezet már két vállra fektette a főváros finanszírozását, Budapest 2020 és 2023 között lényegében felélte tartalékait.
Röviden tehát:
A főváros számítása szerint 2023-ra Budapest többet fizet be adók és elvonások formájában a központi költségvetésbe, mint amennyi támogatást kap onnan, ráadásul a mérleg nem is csak pár százalékkal billen a negatív tartományba. Karácsony a Magyar Narancsnak adott interjújában a helyzetről azt mondta, bár az önkormányzati törvény szerint nem lehetnének év végére mínuszban, ezt ő nem tudja megígérni.
Jellemző egyébként a főváros és a kormány viszonyára, hogy Karácsonynak az atlétikai világbajnokság megnyitójától való távolmaradással kellett fenyegetőznie ahhoz, hogy a kormány legalább részben betartsa ígéretét – azt, amit a főpolgármesternek az atlétikai stadion projektjének átengedéséért cserébe tett.
Eszerint a kormány 50 milliárd forinttal járul hozzá Budapest várólista-csökkentő MR-CT-programjához, de a kormány még 30 milliárddal adós. Most éppen Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter 2 milliárd forintot ígért meg.
Nem véletlen tehát, hogy a válságműködés és spórolás mellett jogi úton támadják a szolidaritási adó bő több mint 50 milliárdos tételét, ami a főváros éves működési költségeinek durván egyhatoda – és talán az sem, hogy a 2024. júniusi önkormányzati választás előtti év őszére kerül a kormány és főváros viszonya az abszolút mélypontra. A gyakorlatban egyébként a bírósági védelem nem a tétel befizetésétől mentesíteni a fővárost – az történne, hogy szeptember közepén az iparűzésiadó-tételekből nem kerülne levonásra. Más kérdés, hogy pervesztés esetén az összeget be kell fizetni.
Közélet
Fontos