Európa 1945 óta nem látott akkora háborút, mint a tavaly elindult orosz-ukrán konfliktus. A harcok hevessége és az ezzel járó áldozatok száma a nyugati országokban a koreai háború idején sem tapasztalt mértéket öltött. Az iraki és afganisztáni hadműveletek során az Egyesült Államok és szövetségesei jelentős fejlődést könyvelhettek el a harctéren megsebesült katonák ellátásában, ugyanakkor a mostani konfliktusban ezek a gyakorlatok már nem működnek olyan hatékonyan.
Számokban
Az orosz stratégia alapvetően nem katonabarát, a gyalogosokat sokszor megfelelő fegyverzet és ruházat nélkül küldik a frontra, ugyanez a helyzet érződik a sebesültek állátásánál is.
Az ukrán hadsereg szintén a szovjet rendszerben kialakult irányt vitte a harctéri sebesültek ellátásában, egészen 2017-ig nem volt külön professzionális felcserképzésük.
Bár a hírek jellemzően a lőszer és fegyverhiányról szólnak, az orvosi eszközök legalább olyan nehezen jutnak el a frontra. A megrendelt eszközök csak kis mennyiségben érkeznek meg, ha egyáltalán megérkeznek. Az ellentámadás során a hosszan és mélyen elnyúló aknamezőkön való átkelést a dróntámadások és a tüzérségi tűz nehezíti. “Tavaly nyár óta nem láttam ekkora keresletnövekedést az érszorító kötések (torniquet) iránt” – mondta egy önkéntes.
Folyamatos a feszültség az ukrán hadsereg és a központi egészségügy között, előbbi abban érdekelt, hogy a fronton legyen megfelelő az ellátás, míg az utóbbi a kórházak üzemeltetését tartja szem előtt. A sebesültek ellátásának egyik kulcsfontosságú eleme, hogy vért tudjanak adni neki. A vért viszont tárolni kell, hűtés nélkül néhány hetet, hűtéssel néhány hónapot lehet várni a felhasználás előtt, így folyamatosan szükség van friss vérre.
Más jellegűek a katonák sebesülései is
Világ
Fontos