Politikai céljait és költségvetési szempontokat is érvényesít, így több legyet üt egy csapásra a kormány egy múlt hét hétfői rendeletben kihirdetett új adónemmel, ami a meglehetősen technokrata hangzású „szén-dioxid kvóta adó” névre hallgat.

Amellett ugyanis, hogy az adóemeléssel a nehéz helyzetben lévő idei és jövő évi költségvetés is az elmúlt években kivetett különadókhoz hasonló méretű bevételhez jut, a kormány egyszerre vet ki egy nagyjából a korábbi GVH-bírsághoz hasonlítható nagyságú pluszterhet a vele szemben kritikus Bige László cégére, a Nitrogénművekre, és azokra a külföldi építőanyag-gyártókra, amelyekkel szemben hadjáratot hirdetett.

A múlt hétfőn megjelent rendelet alapvetően Magyarország legnagyobb szén-dioxid-kibocsátóira vonatkozik. Azt, hogy mely cégeknek kell majd ilyen adót fizetniük, az EU ipari szereplőkre vonatkozó fő környezetvédelmi szabályrendszere alapján vezeti le. Az adónem az uniós rendszertől tehát független, de arra épül rá.

Nagy fordulat egy év alatt

Mielőtt az új adónem részleteibe belemennénk, röviden összefoglaljuk az említett uniós rendszer működését. Ez alapján lesz ugyanis érthető az új magyar adónem működése is. Az Európai Kibocsátáskereskedelmi Rendszer (EU Emissions Trading System – ETS) lényege, hogy a nagy szén-dioxid-kibocsátással járó termelést végző létesítmények minden évben adott mennyiségű, szennyezésre feljogosító kvótát kapnak. Ha pedig e felett szennyeznének, azt aukción vásárolt kvótákkal kell fedezniük. 

Egy adott kibocsátási időszakban az összes kvóta száma évről évre csökken, tehát egyre kevesebb ingyenes kvótát kapnak, és egyre többet kell aukción venniük. Ez egyre drágábbá teszi a nagy kibocsátók szennyezését, hiszen ha az évről évre csökkenő ingyenes szint felett akarnak szennyezni, akkor ezt csak vásárolt kvótákkal tudják fedezni. A rendszer így ösztönzi őket a kibocsátásuk csökkentésére.

Az ingyenkvóták létének és a csökkenés fokozatosságnak az az oka, hogy ha a rendszert az összes kibocsátás megadóztatásával vezették volna be, akkor az érintett cégek pillanatok alatt versenyképtelenné váltak volna olyan globális szereplőkkel szemben, akiknek nem vagy csak jóval kevesebbet kell fizetniük a szennyezésért.

A múlt hét hétfőn megjelent rendelet ezzel az elgondolással szembemenve a teljes kibocsátást adóztatja, és 

kifejezetten a legtöbb ingyenkvótát kapó létesítményekre, a magyar ipar legnagyobb szennyezőire vonatkozik.

Azoknak a cégeknek kell majd ilyen adót fizetniük, amelyeknél egy adott év előtti évet megelőző három évben mért szén-dioxid-kibocsátásuk átlagának felénél nagyobb részét lehetne azzal a mennyiségű ingyenkvótával fedezni, amelyeket a cégek az adott év előtti évben kaptak. (Tehát az idei adófizetésnél 2019-2021 átlagkibocsátását kell vizsgálni.)

Emellett az is fontos, hogy az adott évet megelőző három évben átlagosan meghaladja a 10 ezer tonnát a szén-dioxid-kibocsátásuk. A rendelet szerint ezeknek a cégeknek az adott évi kibocsátásuk után 40 eurónak megfelelő forintot megfizetniük tonnánként, méghozzá negyedévente, a tárgynegyedévet követő második hónap közepéig.

Amíg tehát az EU-s rendszerben ezért a szennyezésért nem kell fizetni, a magyar kormány ezt a szennyezést viszonylag jelentősen adóztatja majd, hiszen az uniós rendszer szerint megvásárolandó kvóta ára az elmúlt két hónapban 85-90 euró körül mozgott (de ezt csak bizonyos kibocsátási szint felett kellett megfizetni).

Emiatt azok a cégek, amelyeknek a szennyezését az ingyenkvóta nem fedezi, a megadott szint feletti szennyezésükért az uniós kvóta árát és a magyar kvótaadót is megfizetik majd. Ezzel kapcsolatban érdekes mellékszál, hogy Orbán Viktor miniszterelnök tavalyi nemzetközi sajtótájékoztatóján az energiaválság kontextusában még ennek az EU-s rendszernek a teljes felfüggesztése mellett érvelt.

Mivel a rendelet már hatályba is lépett, az érintett cégeknek már idén kell majd kvótaadót fizetniük.

A számításaink szerint idén összesen 40 cégre igazak a fenti kitételek a tavalyi egész éves kibocsátásuk alapján.

Ez a kör valamivel több cégből állna egyébként össze, ugyanakkor mivel a rendelet külön részletezi, hogy olyan cégekre nem vonatkozik az adófizetési kötelezettség, amelyek az adott évet megelőző évben csőd- vagy végelszámolási eljárás alatt álltak, a Dunaferrhez tartozó négy üzem és a Tungsram nagykanizsai üvegolvasztó kemencéjének kibocsátása után idén nem kell majd adózniuk az üzemeltető vállalatoknak (annak ellenére, hogy a fenti feltételeknek megfelelnek – bár a bedőlt Tungsram esetében amúgy is kérdéses, hogy lenne-e, aki fizessen).

A rendelet bizonyos mértékű egységnyi előállított termékre eső kibocsátás-csökkentés esetén^*Ha az adóalany szén-dioxid kibocsátással járó termelésének szintje legalább az egységes környezethasználati engedélyben foglalt, a főtevékenységéhez tartozó kapacitásának 90%-át elérte vagy meghaladta,
a főtevékenységéhez tartozó kapacitása az adott évet megelőző évi egységes környezethasználati engedélyében foglalt kapacitásához képest nem csökkent, és
az egységnyi előállított termékre eső szén-dioxid kibocsátása legalább az Európai Unió emisszió-kereskedelmi rendszerében használt adott évre vonatkozó lineáris csökkentési tényezővel megegyező mértékben csökkent, az adóalany jogosult az adó alapját adóbevallásában 50%-kal csökkenteni. lehetővé teszi az adóalap felezését. Azonban mivel a cégek gazdálkodására és kibocsátására ilyen részletességgel nyilvános adatok alapján nem lehet rálátni, az ebben érintett cégeket nem tudtuk kiszűrni. Emiatt lehetséges, hogy a listánkban szereplő egyes cégeknek kevesebb adót kell majd fizetniük, mint amennyit mi a számításunk alapján becsültünk.

Mol, Nitrogénművek

Az alábbi grafikonon azt ábrázoltuk, hogy 2022-es kibocsátásuk alapján az érintett cégeknek mennyit kellene adózniuk. A szén-dioxid kvóta adóból bejövő összes állami bevétel több mint negyven százalékát, körülbelül 35 milliárd forintot fizetnének be a tavalyi évben rekordprofitot elérő Mol-csoport tagvállalatai (az ábrán szereplő Dunai Finomító és a Petrolkémia mellett a Zalai Finomító is fizetne ilyen adót, bár jóval kevesebbet, mint az előbbi létesítmények).

Az adóteher konkrét nagyságára, a létesítmények egyéb szennyezési költségeire vonatkozó megkeresésünkre a Mol csak annyit közölt, hogy „jelenleg is vizsgálják és számolják”, hogy az új adónem mekkora pluszköltséget jelent a cégcsoportnak.

A legnagyobb befizetők között a harmadik helyen van az elmúlt időszakban a kormányt nyilvánosan sokat kritizáló Bige László tulajdonában lévő, a tavalyelőtti jelentős veszteség után a műtrágyaszektor nehézségei ellenére tavaly 28 milliárdos profitot realizáló Nitrogénművek. A vállalatnak a 2021-ben kiszabott 11 milliárdos – idén áprilisig be nem fizetett – GVH-bírságéhoz hasonló nagyságrendű tétel, 7 milliárd forint lenne a befizetendő kvótaadója. A Nitrogénművek a megkeresésünkre cikkünk megjelenéséig nem kommentálta az új adónem bevezetését.

A negyedik legnagyobb befizető a svájci Holcim tulajdonában lévő királyegyházi cementgyár lenne. Cikkünk megjelenéséig az általunk megkeresett hat legnagyobb mértékben érintett létesítmény tulajdonosa közül egyedül ez a társaság válaszolt részletesebben a kérdéseinkre.

A tavalyelőtti nyereséges év után a tavaly csaknem másfél milliárd forintos veszteséget elkönyvelő vállalat válaszában megjegyezte, hogy az elmúlt években jelentős összegeket költöttek környezetvédelmi beruházásokra, de a 2021 júliusában bevezetett bányajáradék – amely alapján az államilag meghatározott árnál drágábban értékesítő vállalatoknak az e feletti bevétel 90 százalékát be kell fizetniük a büdzsébe – és az új szén-dioxid kvóta adó „nemcsak a tervezett további beruházások megvalósítását veszélyezteti, de a vállalat gazdaságos működését is ellehetetleníti”. 

A vállalat szerint „egy teljes kapacitáson működő cementgyár esetében a szén-dioxid-felhasználásra vonatkozó új adó piaci értéken számítva akár több mint 6 milliárdos tételt is jelenthet”, ami arra utal, hogy megközelítőleg jól becsültük meg a királyegyházi cementgyár adóterhét (6,8 milliárd forintra). Ehhez hozzátették azt is, hogy tavaly az üzem kibocsátását fedezte a kapott ingyenkvóta mennyisége, de a megelőző években volt rá precedens, hogy az ingyenesen biztosított kvótán felül további egységeket kellett vásárolniuk, ami már akkor milliárdos tételt jelentett a költségvetésükben.

Azóta a szén-dioxid ára többszörösére növekedett, amit most tovább súlyosbít ez az új adó

– írták. A Holcim úgy látja, hogy már önmagában a bányajáradék is versenyhátrányt jelent a hazai székhelyű cementgyárak számára a külföldi gyártókkal szemben, mivel az import cementet nem terheli adófizetési kötelesség, de ezt a hátrányt tovább növeli az új adónem. Az új adóval kapcsolatban megkerestük a Magyar Cement-, Beton- és Mészipari Szövetséget is, amely a hét második felére ígért válaszokat, ezeket közöljük, amint megkaptuk őket.

Újabb sarc a külföldi építőanyag-gyártóknak

Habár a szén-dioxid kvóta adó több iparágban működő céget is érint, a fenti lista alapján

a kormány azon céljához is jól illeszkedik, hogy kiszorítsa a külföldi szereplőket a hazai építőanyag-gyártásból. 

A fenti listán a cementgyártók között a létesítményenként nagyjából hatmilliárdos adóteherrel szereplő váci és beremendi cementgyárak üzemeltetője, a Duna-Dráva Cement Kft. ugyanis német tulajdonú. Ugyan a listára nem került fel, de számításaink szerint adóköteles az a négy jelentősebb külföldi tulajdonú építőanyag-gyártó is, amelyek termékeire a kormány idén februárban terjesztette ki a bányajáradék hatályát.

Becslésünk szerint a 2022-es kibocsátása alapján az osztrák tulajdonú, égetett tégla- és cserépgyártásban idehaza piacvezető Wienerberger négy téglagyárát (Balatonszentgyörgy, Tiszavasvári, Solymár, Békéscsaba) együtt csaknem 1 milliárd forintnyi kvótaadó terhelné. De az osztrák hátterű Leier két magyarországi téglagyárára (Mátradercske és Devecser) is hasonló adóteher hárulna együttesen.

A szintén osztrák tulajdonú, csempegyártással foglalkozó Zalakerámia tófeji és – több mint kétséges jövőjű – romhányi gyáregységét együtt körülbelül 350 millió forint, a német tulajdonú, tetőcserepeket gyártó Creatont pedig nagyjából szintén ugyanennyi adó terhelné a tavalyi szennyezése alapján.

Inkább már a kormány költségvetési céljaival összefüggésbe hozható, de még említésre érdemes, hogy a mostanában gyakran különadóztatott magyar gyógyszeripari multit, a Richtert is körülbelül 250 millió forintnyi költség terhelné a tavalyi szennyezése alapján. Szintén nagyjából hasonló összeget (240 millió forintot) kellene fizetnie Mészáros Lőrinc elmúlt években többnyire veszteséges kukoricafeldolgozójának, a Kall Ingredients Kft.-nek.

Egy újabb különadónyi tétel a büdzsé bevételei között

Ahogy arról nemrég részletesebben is írtunk, az idei és jövő évi költségvetéssel is vannak problémák. Az elemzők egy része már szinte biztosra veszi, hogy a – főleg a fogyasztás lassulása miatt – megcsappanó bevételek és az elszálló kamatkiadások nyomán billegő kiadási oldal miatt az idei tervezett hiányszám nem fog teljesülni. A kormány pedig az ilyen esetekben gyakran használt eszközéhez, a cégek adóztatásához nyúlt a kvótaadó formájában.

Költségvetési oldalról így az az érdekes, hogy összesen mennyi bevételt várhat ettől az új adónemtől a kormány idén és jövőre, és hogy ez hogyan viszonyul más, nehéz költségvetési helyzetben kitalált adónemekből várható bevételekhez.

Számításaink szerint a tavalyi szennyezés után az idei év egészében a kormány nagyjából 86 milliárd forintot tudna beszedni a kvótaadóból, de mivel az adónem csak az év második felében lesz hatályos, az idei költségvetésben hozzávetőlegesen 43 milliárd forint várható belőle. Ez nagyjából akkora bevételi tétel, amely a korábbi különadók sorába illeszkedik a bevétel nagysága alapján.

Ez egy évre kivetítve az idei büdzsében a kisadózók tételes adójából várt bevételhez (81 milliárd forint) vagy a cégautóadóhoz (79 milliárd forint) hasonló összeg, de ahogy a fenti ábrán is látszik, például a különadók közül jelentősen több a légitársaságok különadójából várt bevételnél (35 milliárd forint), és megközelíti a távközlési különadót vagy a gyógyszergyártók különadóját (96 és 122 milliárd forint).

Frissítés: A cikk megjelenése után több iparági szervezetet és érintett céget is sikerült elérnünk, és a beszélgetéseink alapján az érintettek többsége úgy értelmezi a rendeletet, hogy az idei első két negyedévre vonatkozóan, visszamenőlegesen is meg kell majd fizetniük a szén-dioxid kvóta adót. Erről részletesebben frissebb cikkünkben írtunk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA Zalakerámia példája jól mutatja, hogyan próbálja a Fidesz kiszorítani a külföldi tulajdonosokat az építőipari alapanyaggyártásbólLázár János korábban nyíltan beszélt arról, hogy szeretné megváltoztatni az építésgazdaságnak az alapanyag részét is, hogy ott is minél több magyar legyen

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Vállalat bányajáradék építőanyaggyártók költségvetés Mol nitrogénművek szén-dioxid kvóta adó szén-dioxid-kvóta Olvasson tovább a kategóriában