(A szerző az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázpiaci elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)
Az európai gázárak tovább süllyedtek májusban, az első havi (front-month, tehát a következő hónapra szóló) földgázár 25 euró/megawattóra szint alá esett a hónap végére az irányadó holland TTF tőzsdén. Gyakorlatilag kezdünk visszatérni a 2010 és 2020 közti időszak jegyzéseihez: ebben a tízéves periódusban 20 euró körül volt a TTF közeli havi kontraktusának átlagára.
Azt gondolom, hogy egy kegyelmi időszakban vagyunk. Az áresés mögött az ipari tevékenységet és az áramtermelést érintő, széles körű európai recesszió áll. Ez egy nyitott gazdaságnak, mint Magyarország, nagyon rossz hír. A kontinentális gázpiac azonban továbbra sem olyan stabil, mint amikor az ellátás 80-90 százalékos része a kiegyensúlyozott vezetékes importtól függött. Ezért egy gazdasági kilábalás nagyon gyors földgáz-áremelkedést hozhat. A helyzet 2026-2027-től javulhat – ekkora tud teljesen leválni Európa az orosz gázellátásról, és kiépíteni az alternatív beszállítási útvonalakat, ami növeli az árstabilitást.
A TTF első havi gázár 2020. január 1. és 2023. május 31. között. Forrás: Bloomberg, Erste Group Research
Iparági berkekben már arról beszélnek, hogy a nyár során akár negatív árak is jöhetnek egy rövid időre. A kínálat ugyanis bőven meghaladja a keresletet, a földgáztárolók feltöltésének is van egy napi maximum értéke, így lehet olyan pillanat, hogy az eladó hajlandó fizetni a vevőnek, csak az ő gázát vásárolja meg. A piaci határidős ábra jól mutatja a realitásokat: a téli időszakra már lényegesen magasabb árak lehetnek a szezonális kereslet erősödésével. Valószínűnek tartom, hogy a számos keresleti és kínálati tényező, illetve a szabályozás változása miatt változékony piacot fogunk látni a következő 12 hónapban.
A keresleti oldalon a legfontosabb változás mindenképpen az, hogy az európai ipari kereslet alig nőtt az elmúlt hónapokban. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint 2022-ben közel 20 százalékkal, évi 25 milliárd köbméterrel kevesebb földgázt használtunk fel ipari céllal Európában, mint a megelőző évben. Az iparági becslések szerint ennek a keresletcsökkenésnek a negyede-fele soha sem fog visszatérni. Vannak olyan iparágak, mint a színesfémkohászat, üveggyártás vagy vegyipar, amelyek egy része végérvényesen elvándorol az európai kontinensről. Egyelőre a fennmaradó ipari termelés sem aktivizálja magát: az ipari tevékenységről érkező adatok gyakorlatilag stagnálást mutatnak az EU-ban tavalyhoz képest.
A gázkereslet másik fő területe, a kiegyenlítő áramtermelés hasonló okok miatt szintén alacsonyabb intenzitásra kapcsolt. A növekvő megújuló áramkínálat és az alacsonyabb szintű fogyasztás visszavetette a földgáz iránti keresletet. A Financial Times a napokban egyenesen arról cikkezett, hogy 2023-ban az EU gázkereslete 60 milliárd köbméterrel csökkenhet az elmúlt öt év fogyasztásához viszonyítva. Ez több, mint amennyit az EU 2023-ban várhatóan Oroszországból importál vezetékes és cseppfolyós formában. Valószínű, hogy a recesszió önmagában elegendő ahhoz, hogy az EU által javasolt és 2024 márciusáig meghosszabbított, 15 százalékos önkéntes földgázkereslet-csökkentési célkitűzést könnyedén elérjék a tagországok.
A zsugorodó európai kereslet ráadásul ennél kisebb mértékben visszaeső importvolumennel találkozik. Idén az Európai Unióba beáramló, heti 6 milliárd köbméternyi LNG- és vezetékes földgázimport ugyan elmarad a 2021-es közel heti 7 milliárd köbméteres mennyiséghez képest, de felette van a 2015 és 2020 közti minimális mennyiségeknek. Különösen a cseppfolyós import ugrott meg, 2022-ben már 132 milliárd köbméter földgáz érkezett az EU-ban, ami 70 százalékos növekedés (+55 milliárd köbméter).
Az EU heti földgázimportja. A minimum és maximum értékek a 2015-2020-as évek EU27 földgázimportjára vonatkoznak. Forrás: Bruegel
Vagyis egy ilyen recesszióközeli állapot és a takarékosságot előtérbe helyező fogyasztói magatartás esetén földgáztöbblet marad a kisebb vezetékes orosz behozatal ellenére. Nem véletlen, hogy a gáztárolók töltése a terveknek megfelelően halad, és valószínűleg nem okoz problémát a 90 százalékos, november 1-jére esedékes feltöltési cél elérése.
Kockázatok természetesen továbbra is vannak, többek között az, hogy miként fog Oroszország viselkedni, illetve, hogy miként alakul az ázsiai LNG-kereslet. Az utóbbi egyelőre nem változik jelentősen, még annak ellenére sem, hogy a lélektani 10 dollár/millió brit hőegység ár közelébe esett az ázsiai LNG azonnali (spot) irányadó ára.
Az előbbi tényező esetén pedig mintha paradigmaváltás látnánk az orosz exportpolitikában: több jelentős régiós gázimport céggel beszéltem, és egybehangzóan azt állítják, hogy idén január óta az orosz fél ismét a korábbi szerződéses földgázmennyiséget szállítja. A Gazprom tavaly június és január között teljesen hektikusan küldte felénk a földgázt: a szerződésben lévő mennyiség 10 és 100 százaléka között jött Oroszország felől az áru, amiből egyedül a magyar hosszútávú szerződés volt kivétel, amit mindvégig kielégítettek az oroszok. Most viszont mintha feladta volna a Kreml a célt, hogy Európát megfagyassza. Helyette a bevétel maximálása lett ismét a feladat, főleg miután az év első négy hónapjában rekordszintre, 44 milliárd dollárra nőtt az orosz költségvetési hiány.
Magyarország számára különösen fontos lesz, hogy sikerül-e a Gazpromnak június 5. és 12. között megoldania a Török Áramlat vezeték karbantartását, először a történelem során amerikai segítség nélkül. Kicsit furcsa módon a kereskedők némileg tartanak mindkét kimeneteltől. Ha nem sikerül a vezeték beindítása, akkor Magyarországon jelentősen magasabb földgázárak alakulhatnak ki, mint a régióban. Egy-két milliárd köbmétert más, nem Gazprom-forrásból kell beszereznie az MVM-nek, hacsak az oroszok a tradicionális ukrán útvonalon nem tudják pótolni a teljes hosszútávú szerződésben rögzített magyar mennyiséget.
Ha június 12. után rendben elindul a Török Áramlat vezeték, akkor viszont félő, hogy a fennmaradó szabad vezetékkapacitást a Gazprom arra használja ki, hogy nagy mennyiségű gázzal lássa el a helyi, magyar és szerb nagy fogyasztókat. Ez persze a fogyasztók számára előnyös lehet, de az adott esetben már cseppfolyós földgázra leszerződött kereskedők számára komoly veszteséget hozhat, hiszen kénytelenek lesznek veszteséget realizálni a drágább cseppfolyós források miatt.
Vállalat
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Atlantiszi pénzt forgató csalók terepe az ezermilliárdos magyar cégeket duzzasztó biznisz
Világszerte pénzügyi csalók repültek rá a 70-es években kibocsátott brazil nemzeti kincstárjegyekre, és igyekeznek pénzt csinálni belőlük.
Betonba és NER-be öntöttük az uniós pénzek jelentős részét
Ami papíron a hazai vállalatoknak szánt gazdaságfejlesztési támogatás, abból a gyakorlatban sokszor Mészáros Lőrinc vagy Szíjj László épített utat.
Fontos
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
Alig érezné meg a gazdaság, ha december 24. piros betűs ünnep lenne
Az első évben körülbelül az egy napra eső GDP 20 százaléka esne ki, utána talán annyi sem, vagyis a lépésnek csekély gazdasági következménye lenne.
Szentkirályi Balázs-díjat alapít a G7
A G7 szerkesztősége, volt munkatársai díjat alapítanak a tavaly elhunyt Szentkirályi Balázs emlékére, aki a G7 2017-es alapítástól súlyos betegségéig a gazdasági portál vezérigazgatója, szerkesztője volt.
