Az elmúlt hetekben kemény vita lett az angolszász sajtóban abból, hogy kiderült: a nagy presztízsű brit könyvkiadó-óriás, a Penguin gyerekkönyv-kiadó leányvállalata, a Puffin az elmúlt években elkezdte az 1990-ben elhunyt Roald Dahl nagy sikerű gyerekkönyveit “átdolgozva” kiadni, például a Charlie és a csokigyárat, a Matildát vagy a Fantasztikus Róka úrat – és itt az átdolgozás viszonylag sok kisebb, jó pár esetben tartalmi, a szöveg értelmét érintő módosítást is jelent. Mivel az elmúlt években jó párszor olvastam fel a gyerekemnek Vonka csokigyáráról, és remélem a közeljövőben egyéb Dahl-történetek is terítékre kerülnek, megrázott az ügy. Mi lesz most velünk és Dahl meséivel, mi történik a magyar kiadásokkal?

A botrányt robbantó, a történteket Dahl liberális-progresszív világkép szerinti eltitkolt újraírásának-cenzúrázásanak történeteként keretező konzervatív brit napilap, a Telegraph cikke után Salman Rushdie, A sátáni versek óta a fatva árnyékában a szólásszabadság élő szimbólumává vált író is “abszurd cenzúrának” nevezte a kiadó eljárását, majd Kamilla királyné és a Rishi Sunak konzervatív brit miniszterelnök is megütközésének adott hangot a könyvek “szólásszabadsággal ellentétes” “retusálása” miatt. 

A cenzúraállásponttal és szószólóival szemben állnak értelemszerűen az átdolgozásért felelős entitások: a Dahl-műveket évtizedek óta gondozó kiadó, a teljes fikciós univerzum és az eredeti könyvek felhasználása fölött kontrollt gyakorló cég, a The Roald Dahl Story Company, illetve a velük együtt dolgozó nonprofit csoport, az Inclusive Minds. Középiskolai tanárok és kevésbé neves irodalmárok, írók vették többé-kevésbé védelmükbe a szóban forgó kiadásokat, általában azt hangsúlyozva, hogy a kifejezetten gyerekeknek szánt könyveknél indokolt a kiemelt kiadói figyelem és a szokásosnál szélesebb szerkesztői hatáskör – a könyvek lényegileg így sem változnak, valódi kár nem keletkezik bennük, és egyébként sem annyira ritka a klasszikus szövegek revíziója az újrakiadásuk előtt.

Az írókat tömörítő nemzetközi szervezet, a PEN Club elnöke, Suzanne Nossel a fenti felosztásnál árnyaltabban fogalmazott, bár egyértelműen a kritikusok oldalán áll: megérti a szándékot, hogy a gyerekirodalom nagy művei ne idegenítsék el a szövegektől a gyerekeket és erősítsék a sztereotípiákat, de a különböző olvasói érzékenységekkel indokolt szelektív szerkesztés azért “veszélyes fegyver” szerinte, mert nincs elvi határa. Mi lenne az eredmény, ha ez az eszköz olyanok kezébe kerül, akik nem osztják azokat az elveket és érzékenységeket, amelyeket a Puffin-szerkesztők? Nossel nem zárja ki az ilyen revíziók, átdolgozások lehetőségét, de megjegyzi egyfajta minimum kötelezettségként, hogy az olvasót erről egyértelműen tájékoztatni kell. 

A vitát ez a cikk nem fogja eldönteni – nem is biztos, hogy el lehet –, de az összefoglalás felvillant a hátterében meghúzódó aktuális kérdéseket. Ráadásul némileg meglepő módon a szálak egy olyan hatalmas kortárs tartalomszolgáltatóhoz vezetnek, mint a Netflix. 

A szavak élete

Nézzük, mit is csinált pontosan Roald Dahl gyerekkönyveinek új brit kiadásaival a Puffin és a Roald Dahl Story Company mint jogtulajdonos és kiadó? 2020-tól a több évtizeddel ezelőtt, 1961 és 1988 között íródott regények soron következő új kiadásai előtt kikérte egy pszichológusokból, oktatási és jogi szakértőkből, civilekből álló nonprofit szervezet véleményét a szövegekről, pontosabban arról, hogy megfelelnek-e az inkluzivitás elvének, nyilvánvalóan elsősorban a testi adottságokat, testi és mentális hátránnyal élőket, rasszbeli különbségeket és nemi sztereotípiákat tekintve. 

A kiadványok kolofónján ezután a következő szöveget szerepeltették az alapvető copyright információk mellett: “A szavak számítanak. Roald Dahl csodálatos szavai távoli világokba világokba repíthetnek és csodálatos karakterekkel ismertethetnek meg. Ezt a könyvet sok évvel ezelőtt írták, ezért rendszeresen ellenőrizzük, hogy a nyelvezete biztosítsa azt, hogy ma is mindenki élvezhesse.”

Mutatunk pár példát, mi a valódi tartalma a fenti, elegánsan homályos közlésnek^*A példákat a hírek és összefoglalók alapján idézzük, tehát nem végeztünk magunk filológiai feltárást. . A könyvekben a hírek szerint több száz szót érintenek a változtatások összesen: vagyis nem 2-3 szóról van szó könyvenként, hanem többről, ugyanakkor azt sem lehet állítani, hogy átírták volna a szöveg szignifikáns százalékát. 

• Kiszedték a jellemzésekből a “fat” szót, így például a Charlie és a csokigyár szereplője – a csodálatos magyar nevén egyébként Bendő Bandi, angolul Augustus Gloop –, többé nem “enormously fat, tehát mondjuk “irdatlan dagadt”, hanem “irdatlan”^*Az eredeti szöveg változtatásának érzékeltetése miatt fordítottam le magyarra a kifejezéseket, nem néztem hozzájuk a magyar szöveghelyeket, vagyis az igazi magyar műfordításaikat. .
• Kiszedtek más testi és mentális hátrány leírására alkalmas szót, példát azt, hogy “ugly”, “mad”, “crazy”, ha jól sejtjük, azokról a helyekről, ahol negatív képzetekkel tapadnak össze. A The Twits-ben – ez nem jelent meg magyarul – az egyik szereplő többé nem “ronda és bestiális”, hanem csak bestiális. 
• A furcsa, emberszerű lények leírásánál használt általános “men” helyett bevezették a “people”-t, vagyis a James és az óriásbarack Felhő-férfijai már “Felhő-emberek” (ez a könyv sincs magyarul, viszont van belőle magyarra szinkronizált film), és a Charlie és a csokigyár szentenciákat kántáló apró robotosai, az umpa-lumpák sem “kis férfiak” – “small men” – többé, hanem “kis emberek”.
• A Boszorkányokba bekerült egy magyarázó mondat, ami a kopasz és parókát hordó nőket menti ki az alól, hogy a szöveg szerint mindenképp boszorkánynak minősüljenek. Miután az elbeszélő leszögezi, hogy a boszorkányok kopaszok a parókájuk alatt, az új kiadásokban hozzáteszi azt is: “Sok más okból is hordhatnak nők parókát és ezzel nincs is semmi baj.”
• A “female” szót egyes helyeken “woman”-re cserélték. Mindkettő a női nemre vonatkozik, de a female-ben sokak szerint mára erősebb a biológiai jelleg, mert használható állatok leírásánál a nőstény értelmében is. Az utóbbi pár éve felpörgött külön nyelvhasználati vitáról van szó, politikai leágazásokkal. 
• Egyes helyen a “fehér” és “fekete”, a “white” és a “black” szavakat kivették a szövegből: ha egy szereplő elsápad, az többé nem elfehéredik (“turning white”), hanem elsápad (“turning pale”). A Fantasztikus Róka úr két “szörnyű” traktorja többé nem fekete is, a leírásból ez kikerült. 
• A Boszorkányokban az érintett nők többé nem kasszásként vagy titkárnőként dolgoznak alapból, hanem “top tudósként vagy üzletasszonyként.”
• A Matilda címszereplő lánya ezekben a kiadásokban nem száll régi idők hajóira Joseph Conraddal és utazik Indiába Rudyard Kliplinggel, hanem a 19. századba repül Jane Austennel.

Látható, hogy a változtatások nem kizárólag nyelvi jellegűek, és az átdolgozást végzők érezhetően nem a szükségtelen be nem avatkozás elvét priorizálták, hanem azt tartották szem előtt, hogy a szöveg egyes részei ne keltsenek indokolatlan – vagy indokolatlannak vélt – zavart amiatt, hogy régen, más társadalmi kontextusban íródtak, viszont ma olvassa őket a feltételezett 5-10 éves olvasó.

A Puffin gyerekkönyvkiadóként felelősségének érzi azt, hogy lehetőségeihez mérten egyenlő hozzáférést biztosítson mindenféle olvasónak, beleértve az eltérő rasszokat, fekete bőrűeket, illetve testi vagy mentális hátránnyal élőket – nyilván nem függetlenül attól, hogy a Puffin gyerekkönyvkiadványainak potenciálisan megcélzott olvasói köre kulturális hátteret, rasszokat tekintve heterogénebb mint valaha, ahogy attól sem, hogy ezekre a könyvekre a közoktatásban és mondjuk közkönyvtárak ingyenes olvasóköreiben is használható kiadványokként tekintenek. Ezen az oldalon például a kiadó által az iskoláknak ajánlott Roald Dahl-oktatási csomagok láthatók, itt pedig az összes Dahl-kiadvány a Penguinnél a legkisebbeknek szóló állathangos könyvektől a kezdő olvasóknak készített kiadásokon át a felnőtteknek szólókig, összesen 200 fölötti címszámmal.

Egyes változtatások különösen problémásnak tűnnek. Nehéz szabadulni az érzéstől, hogy a kiadó, a közlés ellenére, de így vagy úgy megvezette az olvasókat: például Matilda olvasmányaival kapcsolatban, ami első ránézésre elég fontos különbségnek tűnik a főszereplő jellemzésében.

Ugyanakkor van egy másik szintje is a módosításoknak: a szerző szavakat írt le a papírra, de e szavak értelme, használata idővel megváltozott, méghozzá nagyon. Vagyis az, hogy mit jelentett az eredeti első kiadásban egy mondat, egyáltalán nem annyira egyértelmű minden esetben. A szöveg keletkezésekor nem biztos, hogy többletjelentése volt például a “female” szó használatának, mert fedésben volt az általános használattal, viszont mostanra többletjelentése lett, mert másképpen használjuk. Ez a szerkesztői megfigyelés aztán további kérdésekhez vezet.

Néger, queer 

Mondhatjuk, hogy amennyiben ez így van, Dahl szövegei elveszítették értelmüket és jelentőségüket, eljárt felettük az idő, egy a gyermekvédelemre, inkluzív oktatásra érzékenyebb társdalomban és például vegyes rasszú iskolai csoportban túl nehezen értelmezhetők. Úgyhogy cseréljük le kortársakra – a Puffin valószínűleg ugyanezeket a szerkesztési elveket követi a friss kéziratoknál, megjelenés előtt, következésképp azokkal nem lesznek ilyen problémák, és így amúgy is tükrözni fogják a jelen olvasói és felhasználási igényeket. Más kérdés, hogy ezek a Dah-művek már klasszikusok, ezért mindenképp megjelennek a gyerekek világában is mindenféle újrakiadás nélkül még elég sokáig.

Két példával lehet jobban megvilágítani ezt a problémát. Az első egy ismert, tízéves történet: Mark Twain Huckleberry Finnjét egy alabamai székhelyű kiadó úgy korszerűsítette, hogy lecserélte benne a “négert” “slave”-re, tehát rabszolgára. Akkoriban a módosításért felelős egyetemi professzor, Alan Gribben azt mondta a cseréről: szerinte nincs mindenkinek szüksége a módosított klasszikusokra és az átdolgozott Twain-szövegre, de 40 év tanítási tapasztalata, valamint könyvtárosokkal és tanárokkal folytatott beszélgetései alapján meggyőződése, hogy a néger szó használata miatt rengeteg osztályban nem tudják tanítani a regényt, ami véleménye szerint hatalmas veszteség. Így viszont a tanár akkor is választhatja a regény tanrendbe iktatását, ha nem akar külön kitérni a szó használatának történetére. Ez a szerkesztői eljárás akkor is hasonlóan heves vitákat gerjesztett.

Az eset egyáltalán nem egyedi, sőt egyre gyakoribb. Csak az elmúlt hetekben Ian Flaming Bond-regényeinek és egyes Agatha Christie-kiadványok hasonlóan átszerkesztett-módosított változatairól érkeztek hírek.

A másik a 2018-ban elhunyt – leginkább a spekulatív fikcióban és sci-fi műfajaiban alkotó – Ursula K. Le Guin gyerekkönyveinek példája, ami azért érdekes, mert az átdolgozás menetéről egy személyes hangú esszében számolt be a jogörökös röviddel a Dahl-botrány után. A Catwings című könyv újrakiadása előtt a Le Guin kiadója a “queer”, a “dumb”, a “stupid” és a “lame” szavak lecserélésére tett javaslatot. Bár a jogok örököse az író leírt szavainak szentségéből indult ki, végül mégsem emelt kifogást a módosítások ellen. Nemcsak a hátrányos helyzetűekkel, gyerekirodalommal, társadalmi egyenlőtlenségekkel foglalkozó szakértői javasolták neki inkább a módosítást, noha nem volt teljes egyetértés a rögtönzött testületben. De úgy találta, hogy ez az átdolgozás végtére is az anyja szándékaival sem ellentétes.

Ezek mindegyike bonyolult eset, de ezek a változtatásokat első blikkre kevésbé érezzük problémásnak: egy régi gyerekkönyv mai újrakiadásakor a hatalmas jelentésváltozáson átment “queer” szó lecserélése nyugodtan történhet az eredeti szöveg értelmének megőrzése jegyében. Hogy a “stupid”, vagy éppen a “fat”, esetleg a “black” szó használata a nyelvben ennyire megváltozott-e, és érvényes-e ezeknél is a fenti logika, nem tudom, és az is nehéz kérdés, egyáltalán ki dönthetné ezt  el – mindenesetre a szerkesztőknek-kiadóknak éppen ezekben a kérdésekben kell döntést hozniuk.

Az óriási Netflix-akvizíció

Az elmúlt években több tucat nyelvre fordították le ezeket a Dahl-regényeket, világszerte mintegy 300 millió példányt adtak el belőlük. A fordítások mindegyike tulajdonképpen olyan átdolgozás, amelynél a fordító és a szerkesztő döntött arról, hogy a “fat” szót dagadtnak, daginak, kövérnek, testesnek, korpulensnek, masszívnak, irtózatos méretűnek fordítja az adott kontextusban. A műfordítások elkerülhetetlenül tükrözik a nyelvhasználat változásait és az olvasói-piaci igényeket – tulajdonképpen nem annyira meglepő, ha az angol eredeti nyelvű műveket kiadó, hatalmas piacra dolgozó kiadók szerkesztőségei is fellépnek hasonló igénnyel, amikor új kiadásokat hoznak létre.

Mindemellett természetesen jelentős gazdasági érdekek is motiválják Dahl teljes fikciós univerzumának piacon tartását és így megóvását az elsüllyedéstől, eltörléstől. A jogokat birtokló és Dahl szellemi hagyatékának monetizációját végző, eredetileg családi céget, a The Roald Dah Story Companyt 2021-ben vásárolta fel a Netflix, sajtóhírek szerint valamivel több mint 500 millió fontért. Az üzlet a Netflix addigi legnagyobb értékű akvizíciója volt, és a streamingóriás a Dahl-univerzumot további animációs és élőszereplős filmekhez, sorozatokhoz, színház produkciókhoz, játékokhoz és egyéb fogyásztási cikkekhz fogja használni. A felvásárlás után Dahl unokája, Luke Kelly és pénzügyese átadták a cégvezetői posztokat a Netflix embereinek. Megjegyzendő az is, hogy a család még 2020-ban, a felvásárlás előtt nyilvánosan elnézést kért Dahl antiszemita kijelentéseiért.

A mostani Dahl-botrány után a gyerekkönyvkiadó Puffin megvédte az eljárását, és arról adott ki közleményt, hogy a nyelvi korszerűsítés sztenderd kiadói eljárás, és az átdolgozás során érintetlenül hagyták a cselekményt – ami igaz is, meg nem is. Később, továbbra is megvédve és kissé homályban hagyva az átdolgozás menetét és szándékát, közölte: a kiadó odafigyelt a társadalmi párbeszédre, ezért is indítja el az anyakiadó Penguin a klasszikus Dahl-sorozatot, átdolgozások és korszerűsítés nélkül. De a Pufin továbbra is az átdolgozott változatokat futtatja a gyerek olvasókat megcélozva. 

A nagy üveglift és egy brit belügy

Az ügyről megkérdeztem Fantasztikus Róka úr és a Boszorkányok magyar fordítóját, Pék Zoltánt, aki szerint túlzás cenzúráról beszélni, és ugyan érti az olyan éles szavakkal kapcsolatos problémákat, mint például a “queer”, de úgy látja, Dahlnál túlzásba estek a szerkesztők. Természetesen megvan a hagyománya a sűrített, rövidített, kivonatolt kiadványoknak, de a szóban forgó módosítások Pék szerint a szöveg értelmén változtatnak: ha viszont a szerkesztés átlépi a nyelvi határokat, akkor azt szerinte nem a kolofónon, hanem a borítón kellene jelezni.

Például a Boszorkáknyokban a kasszás és titkárnő, mint női foglalkozások lecserélése tudósra és üzletasszonyra, Pék szerint szükségtelen értelmi korszerűsítés, és önkényesnek tűnik, ráadásul nem látható, hol a határ. “A gyerekek is értik, hogy ma már nem a kasszás és titkárnő az alapértelmezett női perspektíva, mert látják a világban. Értik, hogy a leírt szöveg nem a valóság”. A fordító szerint pont ezért is szeretik az olvasók ennyire Dahl könyveit, ezeket az ennyire elrajzolt, szinte karikatúraszerű, abszurd világokat. Akkor már jobb megoldás lenne, ha a könyv inkább megtartaná a szöveget, de figyelmeztetne arra, hogy a tartalom sértheti egyesek érzékenységét, mondja. 

A fordító a Dahl-kiadványokhoz hasonló szerkesztési gyakorlattal nem találkozott fordítói pályáján. “A fordítás és szerkesztés során figyelembe vesszük, ha a szöveg kisgyerekeknek szól, de nem az érzékenység szempontjából: olyankor kerülöm a hosszabb, bonyolultabb szavak használatát”. 

Mivel Roald Dahl eredei nyelvén, az angol könyvpiacon mindezek után kétféle szövegváltozat és kiadványtípus lesz Dahl legnépszerűbb könyveiből – egy színes-szagos átdolgozott, 6-10 éveseknek készült Puffin-kiadvány, és egy klasszikus, jegyzetanyaggal ellátott Penguin-kiadás –, megkérdeztem Dahl magyar kiadójától, mindez érinti-e az általuk kiadott és tervezett Dahl-könyveket.

Amint azt Pap Zoltán, a Libri Kiadói Csoporthoz tartozó Kolibri Kiadó vezetője válaszolta: a Puffin fenti döntése az átdolgozásra nem befolyásolja a magyar szövegeket, amelyek a jogtulajdonos által hitelesített, általuk rendelkezésre bocsátott eredeti szövegekből készültek. Minden nyelvre ezekből az autorizált eredetikből fordítanak, a Puffin kiadó egy szinttel lejjebb, a szerkesztés zorán nyúlt bele ugyanebbe a szövegbe. Ez az ő döntésük és felelősségük, így nem is központi irányelv, és nincs benne egységesítési szándék. “A szerződések értelmében minden Dahl-kiadónak egységesen fel kell tüntetnie a köteteken, hogy a bevétel egy része jótékony célra megy egy gyermeksegítő szervezethez, és brandépítési célból szintén egységes direktívát követnek a borítók és illusztrációk – de a szöveg átdolgozása nem ilyen”, mondja.

A Charlie és a nagy üveglift ugyan a kolofón szerint átdolgozott kiadás, de Pap elmondta: ebben az esetben ez azt jelenti, hogy Borbás Mária és N. Kiss Zsuzsa régebbi fordítását a Kolibri szerkesztési elvei alapján átnézték, átdolgozták, kontrollszerkesztették. Ezek inkább javításokat, korrekciókat jelentenek. “Dönthet úgy egy kiadó, hogy új fordítást készíttet, de az is megesik, hogy az első fordítás annyira jó, hogy maximum finomítani érdemes: nem ritka, hogy a kiadó – a fordító beleegyezésével vagy akár az ő kérésére – átdolgozza, átgyúrja picit a szöveget, kijavítja az esetleges hibákat.”

Pap a fent ismertetett “botrányról” azt mondta: minden könyvkiadónak megvan a joga, hogy azt és úgy adjon ki, ahogy és amit akar, természetesen mindezt a megfelelő jogi kereteken belül, a jogtulajdonos, a szerző akaratával megegyező módon, de alapvetően szabadon. A magyar piacon viszont úgysem fér el kétféle Dahl-kiadvány, az egész problémának Magyarországon nincs tétje.

“Nincs értelme ugyanabból a könyvből, 99,9 százalékban megegyező szövegű kötetet kiadni. Az átdolgozott angol változatban szereplő legtöbb változtatás olyan témákat érint, amelyek nálunk nem életszerűek. Magyarország nem volt gyarmattartó nagyhatalom, nálunk nincs semmiféle rabszolgatartásra utaló jelentése a fekete szónak például”, mondja.

Más a helyzet az angolul olvasók globális piacával, ami hatalmas. A Dahl-ügy által felvetett kérdések csak az eredeti nyelvű kiadás esetében érvényesek, mivel “a fordítás már önmagában átirat, mindenképp szövegváltoztatást jelent az eredetihez képest. A különböző nyelveken megjelenő kötetek mind egy-egy átdolgzott változtatot eredményeznek”. Pap elmondta: a következő években a Kolibri a jogtulajdonos felé tett vállalása értelmében teljessé tenné a Dahl-életmű kiadását. Emellett “a Netflixnek is megvan a saját Dahl-ütemterve, filmsorozatokkal, filmekkel, spinoff-okkal, mi ugyanezt csináljuk majd könyves szinten a hazai piacon. Ez a tervek szerint 2024-ben indul, legkésőbb 2025-ben.”

Vagyis a mindent összevetve megnyugodhat a bennem élő Dahl-felolvasó: Bendő Bandi minden bizonnyal még sokáig marad Bendő Bandi. Egyébként is: akármilyen szavakkal is jellemezzük, a csokoládéfolyóba zuttyant fiút úgyis felszippantja a hatalmas üvegcső.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet fordítás gyerekkönyvek roal dahl Olvasson tovább a kategóriában