Hírlevél feliratkozás
Ifj. Becsey Zsolt
2023. február 9. 16:25 Adat

Most már elszívják a magyar dolgozókat a multik – a munkahelyteremtő mítosz nyomában

(A szerző az Egyensúly Intézet vezető közgazdásza. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

A magyar közgazdászok között folyamatos a szakmai vita arról, hogy mítosz-e az összeszerelő üzem narratíva Magyarországon, vagy valós probléma. Mivel a külföldi vállalatok többségében exportra termelnek, ezért ezen cégek támogatása elvileg nem szorítja ki a jellemzően hazai piacra gyártó magyar szereplőket. Ugyanakkor, ami igaz az áru- és tőkepiacokra, már nem biztos, hogy igaz a munkaerőpiacra. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a külföldi tulajdonú cégek magyar tulajdonú cégektől szívják el a munkavállalókat. Így nem igaz a vállalatok állami támogatásakor sokszor elhangzó érv, a „munkahelyteremtés”. Valójában munkahely-átrendezés történik. Továbbá, a külföldi vállalatok prociklikusan viselkednek a munkaerőpiacon, ami recessziók esetén mélyítheti a válságot, viszont a válságból való kikerülés folyamata gyorsabban megy végbe.

Mit vártunk és mit kaptunk a külföldi vállalatoktól?

A rendszerváltáskori gazdaságpolitikának hármas elvárása volt a külföldi működőtőkével szemben. Elsőként, hogy javítsa az ország devizapozícióját, másodikként, hogy növelje a hatékonyságot, vagy ahogy a közgazdászok szeretik hívni, a termelékenységet, végül pedig, hogy fokozza a munkahelyteremtést. 30 év távlatából az elvárásokból az első, azaz a finanszírozási helyzet javítása teljesült egyértelműen, a többivel kapcsolatban már jóval árnyaltabb a kép.

Kezdjük a finanszírozási helyzetünkkel. Mivel a betelepülő cégek alapvetően exportra termelnek, érdemben javították az ország finanszírozási mutatóit (elsősorban a folyó fizetési mérleget), hozzájárulva az ország sérülékenységének csökkenéséhez. A második elvárás, azaz a termelékenység emelése tekintetében már nem ilyen egyértelmű a kép. Bár az aggregált statisztikák alapján a külföldi tulajdonú vállalatok jelentősen meghaladják a magyar tulajdonú vállalatok termelékenységét (2018-ban két és félszeres volt a különbség), Reszegi László és Juhász Péter rámutattak arra, hogy a külföldi tulajdonú feldolgozóipari vállalatok termelékenysége nem vagy alig emeli a magyar átlagot akkor, ha ezeket a cégeket hasonló méretű magyar vállalatokkal hasonlítjuk össze.

Békeidőben munkát teremtenek, válságok időkben elbocsátanak

A munkahelyteremtés kapcsán két adatot érdemes megvizsgálni: az állományi adatokat – azaz, hogy mennyi dolgozót foglalkoztatnak a magyar és multi cégek -, valamint az áramlási adatokat, ami megmutatja, hogy honnan jött létre ez a foglalkoztatás. Ha csak az állományi adatokat nézzük, azt láthatjuk, hogy „békeidőben” a multik bővítenek, viszont válságokban gyorsabban bocsátanak el, mint a hazai cégek, azaz prociklikusan viselkednek.

A külföldi tulajdonú cégek 2017-ig összességében hozzájárultak a foglalkoztatás növekedéséhez Magyarországon, de már ezt megelőzően és ezt követően is válságok idején (2009 és 2020) leépítettek, dacára a korábban kapott „munkahelyteremtő” támogatásoknak. Az állam ezeknek a cégeknek egy tekintélyes hányadát egyedi döntések révén támogatta az elmúlt évek során, a válság által sújtott 2020-ban például 130 milliárd forint értékben, ami az azévi társasági adóbevételek csaknem negyede! Ráadásul ezeknek a támogatásoknak kevesebb mint fele kerül magyar tulajdonú vállalatokhoz, de volt ennél rosszabb arányt mutató év is: 2019-ben például az egyedi támogatásoknak alig harmada kötött csak ki magyar szereplőknél.*A beruházásösztönzési támogatások (EKD-támogatások) mellett ide számoltuk a Pénzügyminisztérium által kezelt Nagyvállalati Beruházási Programot is. Ez utóbbi kerete 2019-ig eltörpült az EKD-támogatások keretösszege mellett, azonban 2020-ban már közel azonos keretösszeggel működött a két program. Itt meg kell jegyezni, hogy a két említett program mellett számos támogatási forma létezhet még, így a számítás egy alsó becslésnek tekinthető.

Ha áramlási adatokat vizsgálunk, a fenti ábrán még kimutatható munkahelyteremtés már nem igazolható vissza – ahogy az alábbi ábrán látszik. Az esetek 60 százalékában, a külföldi vállalatokhoz jelentkező munkaerő a megelőző negyedévben is foglalkoztatott volt. Munkahelyteremtésről csak a multinál munkába állás előtt inaktívak és munkanélküliek esetében beszélhetünk, ugyanakkor itt is meg kell jegyezni, hogy a korábban inaktívak egy jelentős része oktatásban való részvétel miatt volt inaktívnak tekinthető. Ők tehát jellemzően pályakezdő hallgatókból lettek munkavállalók. A második ábrán látható tendencia azt erősíti meg, hogy az idő előreheladtával egyre kevésbé igaz az, hogy a multik munkahelyet teremtenének.

Összességében látható tehát, hogy a külföldi vállalatok jelenléte, illetve kiemelt támogatása érdemi munkaerőpiaci hatást eredményez azzal, hogy növekedési időszakban munkaerőt szív el más cégektől, válság idején viszont nem lehet számítani a munkahelymegtartó szándékukra. Természetesen nem állítható, hogy a multik a magyar cégektől szívnak el munkaerőt, azonban egészen biztosan hatással van a magyar cégekre az, hogy a multik az egyébként is fejlettebb termelési szerkezet, a kiemelt támogatások, valamint a kedvező adózás révén könnyebben tudnak magasabb béreket kínálni.*Az adózás kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a kutatás-fejlesztési ráfordítások után járó adókedvezmények, illetve a beruházások után leírható társasági adókedvezmények mellett sok esetben a helyi iparűzési adóknál elérhető kedvezményeket jobban ki tudják használni a nagyobb (sokszor külföldi) vállalatok. Emellett, mivel a külföldi vállalatok globális termelési láncokban működnek, az egyes adózási tételek cégcsoporton belüli átcsoportosításával is tudnak operálni. Mindez különösen aktuális, hiszen még a mostani, gazdasági recesszióval fenyegető időszakban is az elérhető munkaerőtartalék szűk, azaz egymással harcolnak a cégek a munkaerőért. Így amikor egy ilyen környezetben előnyhöz jutnak egyes cégek más cégekkel szemben, különösen torzul a piac.

Nincs beszállítás, kicsi a munkaerőpiaci tovagyűrűző hatás is

Az ország szempontjából az lenne képes ellensúlyozni a támogatott multik elszívó és prociklikus viselkedését, ha növekedne a magyar beszállítás aránya és/vagy a multi cégektől átlépők száma. A beszállítói aktivitás úgy tűnik, hogy nem képes növekedni. Koncentráljunk most csak a jellemzően külföldiek által dominált feldolgozóiparra! Ágazati kapcsolati adatok alapján az látszik, hogy az ipari termelésben az importált köztes felhasználás aránya emelkedik és nem a belföldi beszállításé, tehát nem tudnak élni a magyar cégek a lehetőséggel (vagy a külföldi cégek nem szeretnének belföldi beszállítókat). Az MNB is rámutat Növekedési jelentésében, hogy a feldolgozóipar magas importhányaddal, azaz „szigetszerűen” működik. Braun Erik és Sebestyén Tamás szintén ágazati kapcsolatokat vizsgálva arra jutottak, hogy a hazai beszállítók nem tudnak becsatlakozni a külföldiek termelésébe.

Így tehát egy esélye marad Magyarországnak: ha a működőtőke-befektetések (FDI) jótékony hatását kihasználva, a magyar tulajdonú vállalatoknak minél több szellemi munkaerőt és ezzel tudást sikerül elcsábítani a külföldi tulajdonú vállalatoktól. Látni kell azonban, hogy a magyar feldolgozóiparban eleve nagyon alacsony a tudásintenzív munkaerő aránya, sőt ez az arány gyakorlatilag nem tudott növekedni 2009 óta (lásd az alábbi ábrát). Ezzel ellentétben Németországban eleve magasabb szintről indult az érték, és ezen is sikerült javítani. Magyarországon a 10 százalékot épphogy meghaladja a tudásintenzív munkaerő aránya a feldolgozóiparban, ami alapján Magyarország az összeszerelő tevékenységeket folytató országcsoportba tartozik a régió többségével együtt.

A tudásintenzív munkaköröknél csak egy-egy évben volt pozitív a magyar feldolgozóipari cégek szaldója, azaz csak néhány esetben tudtak több munkaerőt elcsábítani a multiktól, mint fordítva (lásd az alábbi ábrát). Sőt, a feldolgozóiparban a Covid által sújtott 2020-ban a tudásintenzív munkaerő kiáramlása felgyorsulni látszott a magyar vállalatoktól a külföldiek felé. A két szektor (magyar és külföldi magánvállalatok) között egyébként többnyire a kétkezi munkaerő áramlása jellemzőbb (sajnos a magyar-magyar vagy multi-multi irányú áramlás nem vizsgálható az adatokon). Pedig Köllő és Boza kutatásából tudjuk, hogy egy multi elhagyása egy magyar cég kedvéért jellemzően nem jár fizetésről való lemondással, továbbá az átáramlott munkaerő a többi kollégára is pozitív hatással bír.

A tudásintenzív munkaköröknél az átgyűrűzés hiányának egyik oka lehet a túlspecializált tudás. A multiknál dolgozó vezetők – a cég méretéből és az ide kiszervezett feladatokból fakadóan – jellemzően olyan munkaköröket töltenek be, amelyek egy-egy területre fókuszálnak, a kisebb cégeknek pedig inkább generalista, a piacot jól ismerő vezetői tudásra van szükségük. Ennek közvetett alátámasztására az OECD PIAAC adatbázisának adatait használtuk fel, ami tulajdonképpen a PISA felmérés munkaerőpiaci megfelelőjének tekinthető, és az egyetlen felmérés a munkahelyi tevékenységek során használt készségekről.

Az alábbi ábrán, a vízszintes tengelyen arra a kérdésre válaszoltak a munkavállalók, hogy milyen gyakran töltik azzal az idejüket, hogy mások munkaidejét szervezzék. Ez egy tipikus operatív vezetői munkakört jellemez. A pontszámoknál azon ágazatok kaptak nagyobb pontszámot, ahol ez gyakoribb, mint ugyanazon ágazat, ugyanazon munkakörének németországi munkavállalói esetében az operatív vezetés. Az összevethetőség kedvéért szerepeltettük a többi visegrádi országot is.

Látszik, hogy a járműgyártásban különösen jellemző, hogy a jól képzett, magyar tudásintenzív munkaerő sokkal inkább operatív feladatokat végez, szemben a németországi kollégáikkal. Ráadásul, minél nagyobb a német tulajdonú cégek szerepe az ágazat foglalkoztatásában, annál jellemzőbb, hogy a tudásintenzív munkakörökben a dolgozók operatív jellegű tevékenységeket végeznek (a németországi munkavállalókhoz képest). Az összefüggés rámutat arra, hogy nemcsak a termelési adatok révén vagyunk összeszerelő üzemnek tekinthetők, hanem a vezetői munkák jellege alapján is. Pedig képzettség tekintetében nem találtunk különbséget.

Hogyan tovább?

Gazdaságpolitikai lépések nélkül a munkaerőpiacon keresztül tovább erősödik a dualitás. Az Egyensúly Intézet 2021. évben született gazdaságpolitikai javaslatcsomgjában már foglalkoztott a kérdéssel, akkor az egyedi vállalati támogatások eltörlését és a hazai tulajdonúnemzetközi bajnokok” megerősítését javasoltuk. Azonban a vállalatok állami támogatása egy komplexebb kérdéskör, hiszen korántsem csak multik kapnak állami támogatást és gyakorolnak ezzel hatást a piacra. Másrészt az állami támogatások néhány esetben indokoltak is lehetnek. Mindezekből fakadóan az agytröszt a soron következő szakpolitikai anyagában részletesebben is megvizsgálja a vállalkozásfejlesztési politika kérdéskörét, melyben további intézkedési javaslatokkal is fogunk élni.

(Módszertani megjegyzések a csillagra*Az első négy ábrán használt adatok a KSH Munkaerő-felmérése (MEF) alapján készültek. A MEF egy negyedévenként, nagyságrendileg 50-70 ezer megkérdezettet tartalmazó adatbázis, ahol a megkérdezettek egyhatoda negyedévente rotálódik. A mintát reprezentáns-súlyokkal teszi teljes körűvé a KSH. A gyakorlatban az állományjellegű adatoknál minden legalább 5000-es aggregált súlyt visszaadó eredmény reprezentatívnak tekinthető, az áramlásadatoknál pedig inkább arányok számítására használhatók az adatok. Az utolsó ábra esetében tett megállapításoknál azért feltételezem azt, hogy a súlyrendszer újrabecslése után is hasonló képet kapnánk, mert súlyozás nélkül (tehát kizárólag a reprezentáns darabszámot vizsgálva) is nagyon hasonló a kapott kép. A munkáltató nemzetiségére (magyar vagy külföldi) a megkérdezett munkavállalók saját értékelése alapján tudunk következtetni.
Az OECD PIAAC felmérése részletes információkat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a megkérdezett munkavállalók milyen készségeket használnak a munkahelyeiken. A minta kis elemszáma miatt (Magyarország esetében 5000 fő) a mélyebb szűrések esetén jelentősen csökken a reprezentativitás. Magyarország esetében a kiválasztott ágazatoknál az 5 főnél nagyobb minta elemszámú ágazatokat tüntettük fel az ábrán. A járműgyártás esetében 21 fő reprezentálja a magyar járműgyártás tudásintenzív részét, ami nagyságrendileg 25 ezer munkavállalónak felel meg.
A nemzetközi statisztikáknál használt ISCO besorolás és a KSH által használt FEOR között létezhetnek eltérések, emiatt az egyes foglalkoztatási csoportok adatai nem minden esetben egyeznek meg a KSH és az Eurostat adatközlésében.
kattintva.)

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkZsákutca a hazai gazdasági fejlődés?A multik térnyerésére alapozó növekedési modell kifulladt, ezen az úton haladva nem fogunk felzárkózni vagy közeledni a nyugat-európai gazdasági centrumhoz.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkVan-e kiút a zsákutcából?A külföldi tulajdonú cégek dolgozóinak száma a magyarok rovására nőtt a feldolgozóiparban, és az összeszerelő üzemekben az alapbérek sem kiemelkedőek, így ideje lenne átgondolni a támogatásukat.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHiába a nemzeti tőkés szöveg, nem enyhült a magyar gazdaság függése a multiktólGazdasági szabadságharc ide vagy oda, 2010 után sem nőtt a magyar tulajdonú vállalatok szerepe.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat Egyensúly Intézet gazdasági válság multik munkaerőpiac munkahelyteremtés Olvasson tovább a kategóriában

Adat

Torontáli Zoltán
2024. november 18. 11:30 Adat

Szlovákia előttünk van az egészségügyi költésekben, Románia és Lengyelország mögöttünk

Ha az országok saját lehetőségeihez viszonyítunk, az egészségügyre legkevesebbet áldozó öt uniós ország között van hazánk.

Váczi István
2024. november 15. 12:49 Adat, Közélet

Nem látszik a béke a jövő évi magyar költségvetésen

Elvileg visszavette a kormány a honvédelmi kiadásokat a büdzsé első verziójához képest, de így is kifejezetten sokat szán honvédségi beszerzésekre.

Torontáli Zoltán
2024. november 15. 06:02 Adat, Élet

Életet leheltek a Nagykörútba a turisták és a bevándorlók, az üzletek ötöde kicserélődött

Csökkent egy év alatt az üresen álló üzlethelyiségek száma, az új boltok láthatóan a turistákra lőnek, vagy az ázsiai diaszpóra üzemelteti őket.

Fontos

Torontáli Zoltán
2024. november 20. 11:01 Közélet, Vállalat

Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé

A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.

Bucsky Péter
2024. november 20. 06:03 Közélet

Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség

A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.

Torontáli Zoltán
2024. november 19. 14:03 Élet, Közélet

Alig érezné meg a gazdaság, ha december 24. piros betűs ünnep lenne

Az első évben körülbelül az egy napra eső GDP 20 százaléka esne ki, utána talán annyi sem, vagyis a lépésnek csekély gazdasági következménye lenne.