Kőműves Zsófia a Cambridge Econometrics budapesti irodájának elemzője. Az Ekonomi a G7 véleményrovata
A feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése évről évre visszatérő téma a közpolitikai gondolkodásban. A kérdés ismét aktuálissá válik a jelenlegi gazdasági helyzetben, amely egyre szélesebb társadalmi rétegeket sodor létbizonytalanságba, miközben a technikai fejlődésnek és automatizálásnak köszönhetően hosszú távon egyre kevesebb munkaerőre lesz szükség.
Mit is értünk feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) alatt? Egyéni alapon nyújtott, rendszeres pénzbeni juttatást, amelynek összege elegendő az alapszükségletek fedezésére. Mértéke mindenki számára azonos, a jövedelem szabad felhasználású, és kifizetése nem függ rászorultságtól. Tehát az FNA nem garantált minimumjövedelem, mely a legszegényebbek bevételeit pótolná bizonyos minimumösszeg eléréséig (mint a zuglói szociális modell), és nem is egyszeri, például tanulást és életkezdést segítő juttatás (akár a finn alapszámla javaslat), hanem minden állampolgár számára járó, alapvető szükségleteket fedező folyamatos jövedelem.
A koncepció heves vitákat vált ki politikusok és közgazdászok között egyaránt. Az MIT professzora, Daron Acemoglu például egyértelműen rossz ötletnek tartja a bevezetését, míg a hasonlóan nagy nevű Thomas Piketty, Angus Deaton és Abhijt Banerjee bizonyos verzióit támogatják. A feltétel nélküli alapjövedelem értékelését megnehezíti, hogy egyre több, de még mindig kevés kísérlet és nagymintás elemzés készül az alapjövedelem várható hatásairól. Miért ennyire megosztó a koncepció?
A koncepció támogatói leggyakrabban az egyenlőbb, igazságosabb és humánusabb társadalom ígéretével indokolják, miért kellene bevezetni a feltétel nélküli alapjövedelmet. Gyakori érv, hogy a technológiai fejlődés és automatizálás hatására várhatóan csökkenni fog a termelés munkaerőigénye a jövőben. A specializált high-tech állások és a személyes interakciót igénylő feladatok – mint például az oktatás, gondozás, egészségügyi, szociális vagy idősellátás – várhatóan megmaradnak, míg a könnyen gépesíthető, adminisztratív vagy építőipari munkák eltűnhetnek a jövőben, így egyre több ember szorulhat ki a munkaerőpiacról.
Ez a tendencia szélesebb rétegek elszegényedéséhez, a fogyasztás csökkenéséhez vagy a háztartási adósságállomány növekedéséhez vezethet. A csökkenő munkajövedelmekkel együtt mérséklődő fogyasztási kereslet, illetve járulék- és adóbevételek ronthatják az állami költségvetés egyensúlyát és fékezhetik a gazdaság növekedését is.
A kieső munkabéreket jól kompenzálhatja az alapszükségleteket fedező mértékű alapjövedelem. A kísérleti programok a gazdasági hatások mellett számos egyéb előnyről számolnak be: például a munkaerőpiacról kieső rétegek javuló egészségi és mentális állapotáról, a csökkenő bűnözésről és a javuló oktatás pozitív következményeiről. Az eredmények azt mutatták, hogy nem csökken a teljes állásban dolgozók produktivitása és munkavállalási kedve, ami szintén gyakori félelem az alapjövedelem bevezetésével kapcsolatban.
Az FNA ellenzői sokszor azzal érvelnek, hogy az alapjövedelem elképesztően sokba kerülne, és hatalmas adóemelések lennének szükségesek a bevezetéséhez. A havonta 100 ezer forintos alapjövedelem például 11,7 ezer milliárd forint költséget jelentene évente Magyarországon, míg a 2021-es állami bevételek 17,3 ezer milliárd forint körül alakultak. Tehát a jelenlegi költségvetéshez képest valóban hatalmas kiadásokról van szó.
Azonban a feltétel nélküli alapjövedelem számos juttatást – például a nyugdíjakat, munkanélküliségi segélyt és egyéb szociális támogatásokat is – kiváltana, így bevezetésével a korábban erre fordított kiadások csökkenhetnek. Összehasonlításképpen, a hazai társadalombiztosítási kiadások (nyugdíjak és egészségügyi kiadások) 7,3 ezer milliárd forintra rúgtak 2021-ben, míg az egyéb családi és szociális ellátások és a legfontosabb foglalkoztatási támogatások további 1,1 ezer milliárd forintot tettek ki.
A megvalósult FNA-kísérletek jelentős részében a programok költségeit az olajkitermelésből származó állami bevételekből fedezik, például ilyen az Egyesült Államokban működő Alaska Permanent Fund nevű program.
A finanszírozás további lehetséges forrásaként felmerülnek a vagyonadók, az üvegházhatású gázok kibocsátása után beszedett karbonadók, vagy az ipari robotokra, a techcégekre és a kriptovalutákra kivetett adók, melyek mind a szociális igazságosság megteremtését célozzák. A Covid-19 segélycsomagok – például a brit állásmegtartási támogatás – újabb lökést adtak az állami pénzteremtéssel finanszírozott FNA-koncepciónak is. Ezzel a megoldással az egyes kormányok akár adóemelések és kiadáscsökkentések nélkül növelhetik a lakossági keresletet és jólétet.
Az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen gazdasági hatások várhatók az alapjövedelem bevezetésétől. A Cambridge Econometrics szeptemberben publikálta legfrissebb kutatását a témában, amely az alapjövedelem nagy-britanniai bevezetését modellezte, és értékelte annak 2030-ig várható széleskörű hatásait.
A tanulmány gyorsuló technológiai fejlődés mellett több finanszírozási formát is megvizsgált, amelyek lehetőséget adnak a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésére. A kutatás több megállapítása mellett három fontosabb tanulsággal szolgált:
A kutatás legfontosabb megállapításait az alábbi táblázat összegzi:
A kutatás eredményeként elmondhatjuk, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem erős pozitív gazdasági hatásokat kifejtő eszköz lehet az automatizációból eredő kedvezőtlen munkaerőpiaci és gazdasági hatások mérséklésére, azonban a finanszírozás módja legalább annyira befolyásolja egy-egy program eredményességét, mint az alapjövedelem összege.
Pénz
Fontos