Az internetes népszerűséget nézve úgy tűnhet, hogy a macskák a legnépszerűbb háziállatok a világon, az már koránt sem olyan biztos, hogy rájuk költenék el a pénzüket a gazdáik. A Journal of Business Research-ben megjelent friss tanulmány azt vizsgálta, hogy gazdasági értelemben a kutyákat vagy a macskákat értékelik-e többre a gazdáik, és hogy mik lehetnek a döntéseik mögött húzódó pszichológiai okok.  

Már korábbi tanulmányokból kiderült, hogy az emberek többet költenek a kutyájukra, mint a macskáikra. Igaz ez az olyan állatorvosi kiadásokra is, melyek orvosilag egyébként nem indokoltak, de lefedi a játékokra, prémium tápokra és jutalomfalatokra költött pénzt is.  

A tanulmány arra volt kíváncsi, hogy ez valóban azt jelenti-e, hogy többre értékelik a kutyákat az emberek, ezért kutya- és macskatulajdonosokat kérdezett, hogy mennyit lennének hajlandók költeni a háziállatuk potenciális életmentő műtétére. Az eredményei azt mutatták, hogy valóban jóval többet, 

kétszer annyit költenének a kutyáik megmentésére az emberek, mint a macskáik életéért.  

A kutatásban azt is megkérdezték, hogy a háziállatukkal való együttélés során mennyire érzik úgy a gazdik, hogy ők irányítanak. Ahogy a sztereotípiák szerint várható volt, a kutyás gazdik sokkal inkább érzik azt, hogy ők vannak irányító szerepben. Erre építve a szerző azzal érvel, hogy  

az irányítás a birtoklás érzetét kelti a gazdikban, és ez növeli az állatok értékét.  

Erre egy másik kísérlet ráerősít, ahol ugyanúgy kutya- és macskatulajdonosokat kérdeztek, de egy részüknek azt mondták, hogy képzeljék el, hogy a háziállatuk azért viselkedik úgy, ahogy, mert egy korábbi tulajdonosa vagy egy hivatásos tréner kiképezte őket. A szerző elmélete szerint sérül a birtoklásérzet, ha más nevelte meg az állatokat.  

Az eredmények ezt alá is támasztották. Azok a válaszadók, akik arra gondoltak, hogy más érdeme, hogy a háziállatuk úgy viselkedik, ahogy, jóval kevesebbet lettek volna hajlandók költeni egy potenciális életmentő műtétre, ráadásul így már nem is volt különbség a macskák és a kutyák értékelése között. 

Végül egy további kísérletben már nem volt feltétel, hogy a résztvevőknek valóban legyen állata, bár nem is volt kizáró ok. El kellett képzelniük egy kutyát vagy macskát, aki az ő háziállatuk. Az emberek felének kutyát, a másik felének macskát kellett elképzelni, de mindkét esetben a válaszadók felének azt az utasítást adták, hogy a háziállata az ellenkező fajként viselkedik (tehát macskaként viselkedő kutyára vagy kutyaként viselkedő macskára kellett gondolniuk). 

Amikor sima kutyákról vagy macskákról volt szó, akkor az eredmények egybevágtak a valódi gazdik válaszaival: többet lettek volna hajlandók a kutyák életmentő műtétéért fizetni, mint a macskákéért. Viszont mikor a fordított háziállatokról volt szó, akkor ez is megfordult, kevesebbet költöttek volna a kutyákra és többet a macskákra.  

Így összességében elmondható, hogy inkább az állatok viselkedése az, ami befolyással van az emberek hozzáállására.  

A tipikusan kutyaként viselkedő, tehát könnyebben irányítható állatokat az emberek inkább tekintik a tulajdonuknak és ezen az érzésen keresztül nagyobb értéket tulajdonítanak nekik. Ahogy a szerző írja, az emberek szerint a kutyáknak főnökei vannak, a macskáknak személyzete.  

Bár az eredmények főleg gondolatkísérletekből származnak, hiszen nehéz lenne valakinek megváltoztatni a háziállata viselkedését és főleg nem lenne etikus csak azért életveszélybe sodorni őket, hogy kiderüljön, mennyit fizetnének, hogy megmentsék őket, az eredmények egybehangzóak, és fontos következtetéseket lehet levonni belőlük.  

Egyrészt az állatorvosok segíthetnek a macskás gazdiknak, hogy hogyan tudják trénelni őket, vagy más módon elérni, hogy jobban kialakuljon a felelősségérzet irántuk, és ezzel együtt a megfelelő ellátást is finanszírozzanak nekik a gazdáik.  

Másrészt arra is figyelni kell, hogy bár a tulajdonlási érzet miatt többet költenek az emberek a kutyákra, de pont ez az érzés elő tud hozni negatív viselkedéseket is. Nagyobb eséllyel fordulhat elő, hogy ha eltér az elvárt viselkedéstől a háziállat, akkor megbüntetik az állatot. 

Továbbá párkapcsolaton belüli erőszak is összefüggésbe hozható a tulajdonlás érzésével, így fennáll a veszélye, hogy azok a háziállatok, akiket inkább a tulajdonuknak tekintenek a gazdák kitettebbek az erőszakos viselkedésnek is.  

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKutatás bizonyítja, hogy érdemes lelki támaszként kezelni a háziállatunkatEgyre többet költünk a háziállatainkra, de úgy tűnik megéri: egy jó kutya pont olyan szerepet tölthet be, mint egy ember családtag.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ háziállatok kísérleti közgazdaságtan kutya macska Olvasson tovább a kategóriában