Az egyetemi felvételi sok diáknak óriási stresszforrás. Mivel sokszor pár ponton múlhat, hogy bejutnak-e a diákok a vágyott egyetemre, extrém sok feszültséget okoz, hogy milyen eredményt érnek el.
Ráadásul nagyon költséges lehet és időigényes a felkészülés a felvételikre vagy az érettségire, ami tovább növelheti a diákok terheltségét és akár a mentális egészség rovására is mehet. Amerikában például
70 százalékkal nőtt a tizenévesek körében az öngyilkossági kísérletek száma 2006 és 2016 között,
aminek sok esetben a magas elvárások és a megfelelő iskolába való bekerülés okozta stressz az oka.
Dél-Koreában már törvénybe kellett iktatni, hogy a felkészítő iskolák este 10 után ne lehessenek nyitva, mert a hatalmas verseny oda vezetett, hogy napi 15 órát is eltöltöttek a diákok tanulással és a felvételire való felkészüléssel.
Kala Krishna és szerzőtársai azzal foglalkoznak legújabb tanulmányukban, hogy a felvételi rendszer átalakításával csökkenteni lehetne-e a diákokra nehezedő stressz.
Elméleti modelljüket arra építik fel, hogy a diákok költséges felkészülésen mennek keresztül, majd a végén akár egy ponton is múlthat, hogy melyik egyetemre kerülnek be. Ezzel szemben az ő megoldásuk az lenne, hogy
az egyetemeket minőség szerinti csoportokba rendeznék és a diákok sávokba kerülnének a pontjaik alapján.
Ezen belül véletlenszerűen kerülnének be a diákok az egyetemekre. Így minőségben hasonló egyetemre jutnak be, mint ahova amúgy is a teljesítményük alapján kerülnének, de kisebb a jelentősége a pontszámuknak, vagyis inkább az általános teljesítményük számít.
Igaz, így lesz olyan diák, aki kicsit kevésbé jó egyetemre jut be, mint a hagyományos rendszerben, és van olyan, aki kicsit jobb helyre kerül, de összességében jobban járnak a diákok, mert kevésbé kell a pontszámukon aggódni és a felkészülés költsége (időben vagy pénzben) is csökken.
A szerzők szerint a legjobb módszer az, ha csak egy bizonyos határig alkalmazzák a csoportosítást. A legjobban teljesítő diákok továbbra is a hagyományos rendszer szerint kerülnek be a legjobb iskolákba, de a kevésbé jól szereplő diákokat már az új rendszer szerint helyezik el.
Így a nagyon jó diákok nem szenvednek hátrányt a véletlen beosztás miatt, a többiek pedig nyernek azon, hogy kevesebb stresszel jár a felvételi.
A kutatók a modelljüket letesztelték a török felvételi adatokon, és arra jutottak, hogy valóban a diákok 85 százaléka jobban járna az ő megoldásukkal. Persze a gyakorlatba átültetés még rengeteg kutatást igényel, mivel minden országban más a felvételi rendszer, így nem mindenhol megoldható például a diákok központi elosztása.
Az is előfordulhat, hogy ha az új modell tényleg kevésbé tenné fontossá a felvételin szerzett pontszámokat, akkor az egyetemek más megoldásokkal élnének, hogy mégis a céljaik szerint szűrjék meg a felvételiző diákokat, és ez végső soron még kevésbé jó egyensúlyhoz is vezethetne.
A diákokra nehezedő elvárások és a stressz csökkentésével azonban a szerzők szerint mindenképpen foglalkozni kellene.
Élet
Fontos