Elég nagyvonalú, és éppen ezért kissé ellentmondásos villanyszámla-támogatási intézkedés tervét jelentette be az osztrák kormány. Az előzetes számítások szerint évi 4 milliárd eurót (azaz jelenlegi árfolyamon majdnem 1600 milliárd forintnak megfelelő összeget) tolnak be a rendszerbe. Ez durván az ország tavalyi GDP-jének 1 százaléka.
Az Ausztriában „áramár-féknek” nevezett intézkedéscsomag néhány elemében hasonlít a szeptembertől átalakított magyar rezsicsökkentéshez. Sarokköve a magyarhoz hasonlóan egy kilowattórában meghatározott éves fogyasztási határ, amely alatt támogatott tarifán kapják a háztartások az energiát.
Magyarországon a határ 2523 kilowattóra, Ausztriában decembertől kezdve 2900 kilowattóra lesz. Magyarországon a határ alatti fogyasztást 36 forint/kilowattóra díjjal számlázzák ki, Ausztriában ugyanez bruttó 12 cent (nettó 10 cent), azaz átszámolva 48 forint lesz.
Magyarországon a 2523 kilowattóra feletti lakossági fogyasztás is erősen támogatott, hiszen a határ felett is csak 70,1 forintba kerül az áram, ezt nevezik kissé zavaró módon lakossági piaci árnak. Ausztriában a tervek szerint a 2900 kilowattóra feletti részt mindig az aktuális szabadpiaci áron számolják majd el.
A magyar fogyasztási határértéket a kormányzati kommunikáció szerint egy – nem teljesen világos módon számolt – átlagnak megfelelően határozták meg, vagyis azt kommunikálják, hogy csak az átlagon felül fogyasztók esnek ki a rezsicsökkentett körből.
Ausztriában viszont a 2900 kilowattóra az átlagosnak mondott éves fogyasztás 80 százaléka. Az ösztönzési elem az, hogy ha valaki 12 centen akarja venni az áramot, akkor csökkentse a fogyasztását 20 százalékkal.
A bruttó 12 cent egyébként az energiaválság előtti átlagos osztrák díjhoz közel van, az ottani kormány tehát körülbelül azt üzeni, hogy aki átlagos fogyasztó, és 20 százalékkal visszafogja a fogyasztását, az nem fog áremelkedést érzékelni a korábbi évekhez képest.
Az osztrák rendszer alapvető különbsége a magyarhoz képest, hogy az állam nettó 40 cent/kilowattóra díj felett már nem ad 30 centnél több támogatást. (Ausztriában az áramszolgáltatók versenyeznek a lakossági piacon, így a tarifák erősen szórnak, nem egységes az áram lakossági ára.)
A gyakorlati működést három példa alapján jól meg lehet érteni:
Mindez azonban természetesen csak 2900 kilowattóráig érvényes.
Bár a 2900 kilowattóra az átlagnak csak a 80 százaléka, úgy számolnak, hogy a háztartások fele alapból belefér ebbe a kvótába, vagyis a nettó 10 centes körbe. A bejelentés óta számos kritika éri a szabályt, és ezek is sok hasonlóságot mutatnak a magyar fogadtatáshoz: sokan vetik fel, hogy az egységes kvóta nem differenciál. A kisebb, kevesebb tagból álló háztartások jóval könnyebben férnek be alá, vagyis arányaiban nagyobb támogatást kapnak.
Az intézkedés szociális érzékenysége is nagyon csekély – a magyarhoz hasonlóan -, a jól kereső, nagy házban lakó és sokat fogyasztó háztartások ugyanúgy megkapják a 2900 kilowattóráig járó támogatást, mint a szegényebb családok. Sőt, mivel a rendszer alapvetően a villanyórákon alapszik, a kvótát az ingatlant halmozó tulajdonosok is minden lakásban egyenként érvényesíthetik, akár a nyaralóknál is.
Az egyetlen fontos szociális alapú elem Ausztriában egyelőre az, hogy azok a háztartások, amelyek nem fizetnek tévé- és rádiósugárzási díjat, további kedvezményt kapnak. Náluk a tarifa hálózati használati díját fedező részt 75 százalékkal csökkentik. Azért nyúlt ehhez az elemhez a kormány, mert a sugárzási díj alóli mentesség talán az egyetlen olyan országos adatbázis, amelybe egységesen meghatározott feltételek és szociális rászorultság alapján lehet bekerülni. Jelenleg azonban csak 300 ezer háztartás van ebben a kedvezményezett körben, miközben például a nyaralónak használt ingatlanok száma 1,2 millió.
A kritikákra egyébként a kormány azzal válaszolt, hogy a lehetőségekhez képest ez a 10 centre faragott, de maximum 30 centes támogatás az, amelyet most egyszerűen és gyorsan be lehet vezetni. A rendszer még így is csak decembertől indul, és sokan ezt is elkésettnek tartják.
Már most látszik az is, hogy a kormányzati intézkedést összhangba kellene hozni az egyes tartományok hasonló törekvéseivel – mert egyelőre úgy tűnik, hogy semmi sem tiltja majd meg ezek összevonását. A rezsire a tartományokban saját hatáskörben is adnak támogatásokat, a kirívó példa pedig most Alsó-Ausztria lett, ahol kilowattóránként 11 cent a támogatás értéke. Ez elvileg azt jelentené, hogy egy háztartás a 2900-as kvótán belül 10 centet fizet az áramért, de 11-et kap regionális támogatásként, vagyis nettó 1 cent jövedelemhez jutna minden egyes elfogyasztott kilowattóra után – az ehhez hasonló anomáliákra decemberig megoldást kell majd találni.
Ugyancsak regionális feszültségforrás, hogy Ausztria nyugati részeiben – különösen Tirolban és Vorarlbergben – eleve jóval olcsóbb az áram, mint keleten. A nyugaton lakók ezért úgy érezhetik, hogy ők sokkal kevesebb támogatást kapnak Bécsből, amikor az ő számláikat is csak 10 centre csökkentik. A helyi politika azonnal rá is mozdult a problémára, máris tiltakoznak az egyenlőtlen elbánás miatt. Az eltérő árak alapvető oka egyébként az, hogy a nyugati tartományokban nagyobb mértékben támaszkodnak az energiát olcsóbban előállító vízerőművekre.
További piaci problémát vet fel, hogy ha a támogatás maximális értéke 30 cent, de ez legfeljebb 40 centes tarifára jár, akkor szabadpiaci körülmények között csábító lesz minden áramszolgáltatónak 40 centre belőni a tarifát. Az a szolgáltató, amely jelenleg 40 cent alatt kínál áramot, teljes mértékben adófizetői pénzből fedezheti le az áremelését, hiszen a lakossági fogyasztó nem fog 10 centnél többet fizetni, az állami támogatás viszont 30 centig feltornázható.
Hogy magyar szemmel nézve mennyire gáláns az osztrák támogatás, ahhoz érdemes figyelembe venni, hogy az Eurostat adatai szerint Ausztriában 2021-ben a nettó medián átlagkereset évi 27,4 ezer euró volt, míg Magyarországon 6600.
Ez azt jelenti, hogy egy osztrák háztartás úgy kapja majd 48 forintért az áramot, hogy négyszer annyi a jövedelme, mint a 36 forintot fizető magyarnak. Ami másképp fogalmazva (és erősen leegyszerűsítve) úgy is felfogható, hogy egy osztrák család háztartási kiadásaiban a 48 forintos áramár körülbelül akkora teher lesz, mintha a magyarnál ennek a negyede, azaz 12 forint lenne.
Ez a jövedelmi eltérésekre visszavezethető aránytalanság persze korábban is jellemző volt, még a magyar rezsicsökkentés ellenére is, az újdonság csak az, hogy az osztrák kormány intézkedése ezt nagyjából szinten is tartja.
A kritikák másik része is pont azzal érvel egyébként, hogy a 10 cent túl kis mértékű teher, és nem fogja a fogyasztás visszafogására ösztönözni a lakosságot. Azokat semmiképpen, akik beleférnek a 2900-as kvótába, de összességében még azoknak is olcsóvá teszi az életet, akik nem csúsznak ki jelentősen e határ fölé.
Fontos különbség, hogy a gázárakra egyelőre Ausztriában nincs hasonló program. A bejelentés után a helyi lapok véleményrovatai rögtön meg is teltek olyan cikkekkel, amelyek a gázra is kérnek támogatási programot, ha viszont maradunk a magyar szemszögű összehasonlításnál, akkor érdemes figyelembe venni, hogy Ausztria kevésbé kitett a földgáz használatának, mint Magyarország.
Az osztrák villanyszámla-fék 2024 júniusáig tart majd a tervek szerint, azaz Bécsben nem gondolják, hogy az energiaválság rövidebb távon enyhülni fog.
Pénz
Fontos