Kedden az Eurostat közzétette a 2023-as, vásárlóerő-paritáson mért GDP-adatokat, és ezekből a magyar sajtó nagy része leginkább azt emelte ki, hogy Románia most már stabilan előttünk jár. Ez a nagy érdeklődést kiváltó előzés egyébként már 2022-ben megtörtént, de akkor még csak kismértékű, elhanyagolható volt a különbség. A 2023-as adatok viszont már azt mutatják, hogy Románia a szemünk láttára fokozatosan ellép mellettünk.

De mit látunk pontosan? Mivel egy olyan, elég összetett makrogazdasági adatsorról van szó, amelyet laikusként nem könnyű értelmezni, megkértem Virovácz Pétert, az ING Bank elemzőjét, hogy segítsen az interpretációban. Akkor most jobban élnek az emberek Romániában, mint Magyarországon? Közelebb vannak a nyugati életszínvonalhoz, vagy a gazdaságuk jobban teljesít?

Az értelmezéshez muszáj egyet hátralépni, és meghatározni, hogy milyen adatot látunk, mert lényeges megérteni, hogy mit hasonlítunk össze mivel. A GDP-ről vélhetően mindenkinek beugrik már, hogy az országhatárokon belüli gazdasági termelés összesített értéke, és esetünkben ezt leosztják az adott ország lakosságának számával, majd euróra számolják át ott, ahol más valutát használnak. Az egymással való összehasonlítást azonban mégsem euróban végzik el, mert lehet, hogy egy euróért egy adott országban többet vagy éppen kevesebbet lehet vásárolni, mint máshol.

Az eurót ezért képletesen továbbváltják, úgynevezett pps egységekre, amelyet elég bonyolult módszertannal határoznak meg, de úgy képzelhető el, mint egy mesterséges valuta, amelynek mindenhol egyforma a vásárlóereje. Egy pps-ért minden országban ugyanannyi értéket lehet vásárolni, így már nagyjából összevethetők a számok, és nagyjából azt is jelzik, hogy egy adott országban egy lakosra mekkora értékű termelés jut.

Rögtön látható azonban, hogy eleve a pps sem állandó, egyetlen országban sem. Ha egy országban változnak az árak, azaz infláció vagy defláció van, akkor megváltozhat az egy forintért vagy euróért megvásárolható érték is, vagyis a valuta-pps arány.

A megértést továbbá az is nehezíti, hogy nem ez az egyetlen változó elem a számolásokban, hanem az a kályha is, amitől egy adott évben vagy időtartamban elindulnak, és minden országot hasonlítanak: az uniós átlag. Románia ugyanis abban az értelemben előzött meg minket, hogy náluk a pps-ben számolt egy főre jutó GDP az uniós átlag 78 százaléka, míg nálunk csak 76.

Az uniós átlag leegyszerűsítve úgy jön ki, hogy az unió országainak összesített GDP-jét elosztják az összes lakossal, és ez lesz az a 100 százalék, amihez minden országot hasonlítanak. Látható tehát, hogy a 2022-es 100 százalékos szint biztosan nem egyenlő a 2023-assal, hiszen egy év alatt az egyes országokban megváltozott, nőtt vagy csökkent a GDP értéke, de ugyanígy megváltozhatott a lakosok összesített száma is.

Tegyük fel direkt extrém esetként, hogy Magyarország egy év alatt megkétszerezi a GDP-jét, miközben az országban az árszint és a lakosságszám nem változik, és még más országokban sem változik semmi. Ekkor óriásit ugranánk előre, de egyúttal magasabbra is tolnánk az átlagot, vagyis a 100 százalékos szintet. Az átlagot minden ország minden évben elmozdíthatja, a nagyobb teljesítményű gazdaságok sokkal jobban, mint a kisebbek. Ha például egy nagy gazdaság kiugróan nagy GDP-növekedést ér el kis inflációval, akkor úgy feltolja az átlagot, hogy akár egy jól teljesítő kisebb ország pozíciójavulását is mérsékelheti. Így miközben a román gazdaság bővül, nemcsak maga, de minden 100 százalék alatti ország előtt is egyre távolabb, felfelé tolja az átlagszintet.

Folyamatosan mozog a hasonlítási alap, és az egyes országok vásárlóerőszintje is.

A százalékban mért felzárkózás kulcsa ebből következően az, hogy nem elég gyorsan növekedni, hanem azt a többieknél is gyorsabban kell végrehajtani, a többieknél lehetőleg nem magasabb inflációval és megalapozott, nem hektikus gazdaságpolitikával.

Végső soron a most közölt adatokat a fenti változók miatt sokkal inkább érdemes hosszabb távon nézni, mint egy-egy év változásaiba döntő momentumokat belelátni. Románia előzése ezért sokkal inkább abban az értelemben figyelmeztető jel nekünk, hogy évtizedekkel ezelőtt jóval alacsonyabb szintről indult, azaz sikeresebben, nagyobb tempóban halad az átlagszint felé, mint mi.

A pps-ben számolt GDP természetesen nem mutatja meg jól az életszínvonal alakulását (amely egyébként is egy elég megfoghatatlan fogalom), mert azt még számos tényező alapvetően befolyásolja. Csak egy kiragadott példa: hiába termel bődületesen egy gazdaság, ha a javak nincsenek megfelelően elosztva, vagy pazarló rendszereket működtetnek vele, akkor a lakosok nem fogják úgy érezni, hogy közelednek az európai átlaghoz.

Ugyanakkor nagy közelítéssel ezek a számok mégiscsak jelzik azt, hogy hol teremtődnek meg azok a gazdasági alapfeltételek, amelyek egy jól működtetett államban lehetővé teszik általánosságban véve a lakosok gyarapodását.

Ha ránézünk az adatsorra, akkor a jelenlegi átlagszintet, vagyis a 100 százalékot leginkább Franciaország (101%) és Olaszország (97%) hozza, ezzel talán ki is békülnénk, és 100 felett nincs kelet-közép-európai ország, ami jól hozza a gazdasági teljesítmény és jólét közötti feltételezett összefüggést. Vélhetően örülnénk, ha arányosítva ugyan, de egy francia vagy olasz méretű gazdasági teljesítményre alapozhatnánk a javak elosztási rendszerét.

Csakhogy ettől nagyon messze vagyunk a 76 százalékos adatunkkal, amely tavaly nem nőtt, és 2022-ben is csak egy százalékkal javult. Amint láttuk, a mutató javításához a GDP növelése önmagában nem lenne elég, hanem másoknál gyorsabban kellene növekedni, másoknál alacsonyabb infláció mellett (ez utóbbinak pont az ellenkezője történt 2022-23-ban).

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter 2030-ra tervezi elérni az uniós átlagszint 90 százalékát. Ez már első látásra is meredeknek tűnik a stagnáló 76 százalékról mindössze hat év alatt. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a fent említett tényezők miatt egy olyan rúdugró versenyen vagyunk, ahol a lécet ráadásként a többi induló teljesítménye is állandóan mozgatja – többnyire emeli -, akkor mindez már emberfeletti teljesítményt kíván meg.

És ennél van egy még lehangolóbb körülmény is. Ez az emberfeletti teljesítmény ugyanis körülbelül arra lenne elég, hogy hat év múlva elérjük azt a szintet, ahol Csehország már három éve mozog. Nagy Márton erősen optimistának tekinthető terveivel már rég nem Ausztriához tartunk, mert az tényleg elérhetetlen szint (123%), hanem a 2021-22-es cseh, esetleg szlovén vagy most már akár litván értékekhez.

Ha addig a csehek nem változtatnak, és szokásuk szerint lassú lépésekkel tovább araszolnak előre, akkor őket sem érjük el, 2030-ban sem.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÍgy húzott el mellettünk Románia az utóbbi tíz évbenMár a legismertebb fejlettségi mutatóban is megelőzte Románia Magyarországot, de az utóbbi tíz év folyamatainak tükrében ez egyáltalán nem meglepetés.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTényleg jobban élnek a románok, mint a magyarok?Románia megelőzte Magyarországot egy főre eső GDP-ben. De mik voltak a gyors növekedés okai? Utánajártunk a Függő Változó új adásában.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA Fidesz-kormányok harmadik recessziója lett a tavalyiA vártnál jóval rosszabb lett a gazdaság tavaly év végi teljesítménye, ami rontja az idei kilátásokat is.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat Világ Csehország gdp növekedés ppp pps Románia uniós átlag Olvasson tovább a kategóriában