Európa az utóbbi években teljes mértékben más földrészekről származó importra szorult a zöld energiára való átállás szempontjából kulcsfontosságú nyersanyagokból: a bányabezárások trendjét megfordítaná egy javaslatcsomag, hogy legalább részben hazai nyersanyagokból fedezze a közösség a digitális és zöld fordulattal drámai mértékben növekvő igényeket.
Az Európai Bizottság már a háborút előtt is jelezte, hogy a kontinens kiszolgáltatottsága veszélyezteti a klímasemlegességét elérését.
Ehhez ugyanis például lítiumból 2030-ig akár 18-szor, kobaltból ötször annyi kell majd, mint jelenleg, 2050-re pedig 60-szoros, illetve 15-szörös lehet a szorzó. Az európai lítiumfelhasználás nagy része Ausztráliából és Chiléből származik, amivel talán még nem lenne akkora baj, ám a feldolgozása Kínában történik, amelynek döntéseitől nem szeretnének függeni az európai vezetők. A kobalt 60 százalékát az instabil Kongói Demokratikus Köztársaságban hozzák a felszínre, 80 százalékának finomítása pedig ismét csak Kínában zajlik.
A Bizottság szerint a háború miatt mindez fontosabb, mint valaha. Álláspontja szerint ezeknek az anyagoknak a globális ellátási láncai instabilak és jelentős kockázatot rejtenek, írja a Financial Times.
Thierry Breton, az Európai Bizottság iparpolitikáért felelős biztosa szerint meg kell nyitni a párbeszédet arról, hogy a fenti nyersanyagokból többet hozzanak felszínre és dolgozzanak fel az EU-ban.
“Eddig inkább importáltunk harmadik országból, és becsuktuk a szemünket, hogy ne lássuk az ottani szociális és környezeti következményeket, vagy a szállítás karbonlábnyomát. De az európai bányászatnak nem kell piszkos üzletnek lennie”, fogalmazott.
A portugál lítiumkészletek története mutatja az EU-n belüli kitermelés nehézségét: az észak-keleti Barroso-bányának már 2020 óta kellene elektromos autók akkumulátorához szükséges lítiumot felhoznia, ám a szükséges környezeti engedélyek beszerzése miatt a tulajdonosnak újra és újra el kellett halasztania a nyitást, majd idén júliusban egy újabb fázist beékeltek a eljárásba, és most már csak leghamarabb 2026-ra várják a kitermelés megkezdését.
Az Európai Bizottság a fenti okok miatt jelentősen könnyítene a bányanyitás-szabályozáson, és ezért megkezdte a munkát egy törvénycsomagon. Más diplomaták ugyanakkor azon az állásponton vannak, hogy az EU-s bányaboom előtt sok az akadály, és inkább több és jobb kereskedelmi megállapodás megkötésére kellene koncentrálni.
A lap szerint mindenesetre a legtöbb bányászati lehetőség Portugáliában, Skandináviában és a Balkánon található. A térképre felkerült Recsk is.
A recski rézércbányát 1998-ban árasztottál el vízzel, 2000-ben zárták be végleg.
A bánya újranyitása, felhasználása a 2010-es évek második felében többször felmerült, számos felmérés és hatástanulmány született, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő pályázatot is kiírt – eredménytelenül.
Világ
Fontos