Az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága az egyik legnagyobb hatalmú testület a világon, ők döntötték el többek között csak a 2010-es években, hogy már házasodhatnak az egynemű párok, de azt is, hogy végtelen mennyiségű beazonosíthatatlan pénz áraszthatja el a politikát. A nagy szimbolikus ügyek mellett azért nőtt különösen ennek a kilenc, élethosszig kinevezett tagból álló bíróságnak a hatalma, mert a pártok és hatalmi ágak között patthelyzet alakult ki, és így a törvényhozás nem igazán tudta végezni a munkáját. Ezért hosszú ideje a meglévő törvények értelmezése-mérlegelése határozza meg, hogy mi történhet az országban. 

Eddig fél évszázadon át viszonylag kiegyenlítettek és a középhez közeliek (bár többnyire a konzervatív irányba hajlóak) voltak az erőviszonyok, ennek azonban vége.

Az elnökválasztás előtt másfél hónappal, 87 évesen meghalt Ruth Bader Ginsburg, a liberális szárny vezéregyénisége, aki Donald Trump elnöksége alatt folyamatosan súlyos egészségügyi problémákkal küzdött, és utolsó kívánságaként kifejezte, hogy nagyon szeretné, ha utódját az elnökválasztás győztese jelölné ki. Halála azonban lehetőséget adott Trumpnak és a republikánus szenátusnak, hogy gyorsan – a valószínű választási vereség előtt – új tagot küldjenek a bíróságba.

Trump jelöltjét, Amy Coney Barrettet rekordgyorsasággal tolták át a szenátuson, és hétfőn kizárólag republikánus szavazatokkal meg is választották főbírónak.^*Ezzel Barrett az első amerikai főbíró, akit csak egy párt szavazataival választanak meg. Barrett belépésével az eddigi törékeny, 5-4-es konzervatív többség 6-3-as konzervatív fölénnyé változik. Ennek óriási hatása lehet az USA sorsára.

Mint az alábbi, a bírák sematikus ideológiai beállítódását mutató ábrán látható, a legfelsőbb bíróság, miután a hatvanas években – éppen a faji megkülönböztetést visszaszorító polgárjogi törvények elfogadása idején – egy rövid időre liberális volt, azóta viszonylag kiszámíthatóan enyhén konzervatív irányban állt. A sárga csík jelöli a középső bírót – tehát akinek szavazata a legtöbb esetben szükséges egy 5-4-es döntéshez a liberális és konzervatív frakciók között -, és ez a medián bíró nagyjából ötven éve a mérsékelten konzervatív sávban volt.

Kép: Wikipedia, az ábra forrása ez az adatbázis

Az ábrából leolvasható két ellentétes tendencia. Egyrészt a középső bíró visszavonulása vagy halála után az utóbbi időszakban szinte mindig egy jóval konzervatív új bíró lépett be. Az enyhén konzervatív Sandra Day O’Connor helyett a mélykonzervatív Samuel Alito lépett be, az utóbbi másfél évtized billegő bíróját, Anthony Kennedy-t pedig a jóval konzervatívabb Brett Kavanaugh váltotta.

Érdekes jelenség az is, hogy számos bíró az évek múlásával egyre liberálisabb módon szavazott. Ennek kirívó példái John Paul Stevens és David Souter, akiket republikánus elnökök választottak ki, ám később egyértelműen a liberális oldalra kerültek. Hogy ennek mi volt az oka, arra több elmélet is van, az egyik szerint például könnyebb volt konzervatívként bekerülni a bíróságra, de a leválthatatlan, élethosszig tartó pozícióban már retorziók nélkül előjöhettek a bírók valódi ideológiai elkötelezettségei.

Mindenesetre voltak, akiknek ez nem tetszett, ahogy az sem, hogy az amerikai társadalom az idő haladásával egyre liberálisabbá kezdett válni. Nagyjából a Reagan-korszak vége után kezdett átpolitizálódni a legfelsőbb bíróság, különösen a jobboldal igyekezett bebiztosítani magát, hogy ne legyen több Stevens vagy Souter. A bírói kar politikai megszállása egyébként is logikus célnak tűnhetett egy olyan mozgalom számára, amely vélhetően előre látta saját politikai súlyának törvényszerű visszahúzódását: a magasabb szintű kinevezések életre szólnak, ezért évtizedekig lehet rajtuk keresztül érdemi befolyást kifejteni, még akkor is, ha a párt maga már rég kisebbségbe szorult.

Ezért a fő konzervatív jogi csoportosulás, a Federalist Society az utóbbi három évtizedben egy teljes életpálya-programot épített fel, amiben karrierjük kezdetétől fogva gondosan válogatnak ki ideológiailag megingathatatlan jogászokat, majd felépítik a karrierjüket, hogy a legmagasabb szinten juthassanak pozícióhoz, lehetőleg minél fiatalabban. Ugyanez a konzervatív hálózat a másik oldalon is munkában van: olyan ügyeket keresnek, amelyeket aztán a szövetségi bíróságokon keresztül el lehet juttatni a legfelsőbb bíróságig, hogy az ottani kedvező döntés után az egész országban átalakuljon a joggyakorlat.

Még abban is közreműködnek, hogy olyan politikusokat válasszanak meg, akik ebből a körből választanak bírókat. Ehhez pénzügyileg nagyon jól finanszírozott szervezetet hoztak létre, és ugyan nem ismerni pontosan a támogatóik kilétét, de általában különféle szennyező iparágak nagyvállalatait szokták sejteni mögöttük. A Federalist Society hatalma most már gyakorlatilag intézményesült a republikánus pártban, Donald Trump 2016-ban lényegében azzal tudta egységesen maga mögé állítani a párt bázisát, hogy előre vállalta: a Federalist Society listájáról fogja kiválasztani az esetleges főbíró-jelöltjeit.

Ez a jobboldali jogi mozgalom átütően sikeres volt, már az utóbbi évtizedben is rengeteg óriási változást vitt át 5-4-es konzervatív többséggel. De csak most most, Amy Coney Barrett megválasztásával érkezett el a végső diadalhoz. Igaz, ehhez egészen normasértő húzásokra is szükség volt. A republikánus többség lényegében megvonta Barack Obama jogát arra, hogy kinevezze a 2016 elején meghalt Antonin Scalia utódját. Erre kitaláltak egy új szabályt, miszerint a választás előtti évben egy elnök nem jelölhet új főbírót. Ezt az új normát most éppen ők szegték meg Amy Coney Barrett jelölésével és jóváhagyásával: a bírót akkor szavazták meg egy héttel a választás előtt, amikor több tízmillió ember már le is adta a szavazatát. Trump elnöksége alatt egyébként a republikánus irányítás alatt álló szenátus fő tevékenysége abban állt, hogy rohamtempóban töltötték fel a helyeket a bírói karban többnyire szélsőséges konzervatívokkal. Egyes vélemények szerint a republikánus szenátorok a leginkább azért álltak végig Trump mögött, mert a bírók kérdésében tartotta magát az egyezséghez.

De mit képviselnek ezek a konzervatívok?

Ami miatt a mozgalomnak tömegbázisa van, az főleg két dolog: az abortusz és a fegyvertartás. A protestáns és a katolikus konzervatív szavazók egyaránt elutasítják azt az 1973-as döntést, ami megteremtette a jogot az abortuszhoz (pontosabban megtiltotta a tagállamoknak, hogy betiltsák a terhesség-megszakítást). Hasonlóan erős elkötelezettséget vált ki a vidéki szavazókból az amerikai alkotmány második kiegészítésének körülbástyázása, tehát a fegyvertartáshoz való jog védelme.

Ezek azonban, mint Jacob Hacker és Paul Pierson politikatudósok részletesen bemutatták több könyvben, alapvetően olyan megosztó kulturális kérdések (amerikaiul wedge issue-k), amelyek a leginkább arra szolgálnak, hogy eltereljék a figyelmet a mozgalom vezetőinek valódi céljairól. Ezek pedig nem annyira a kulturális konzervativizmus körül forognak, mint az állami szabályozást lényegében megszüntetni kívánó libertárius gondolatvilág körül. A cél a nagyvállalatok érdekeinek védelme, akár az egyénnel, akár az állammal szemben – legyen szó adókról, szabályozásról, fogyasztói vagy munkavállalói jogokról. Ez nem egy igazán népszerű cél még az USA-ban sem, ezért van szükség a programot jobban eladható célok mögé rejteni.^*Elméleti szempontból az originalizmus fogja össze a konzervatív jogi filozófiát, ami elvileg az alkotmány szövegének szó szerinti szoros értelmezését jelenti. A nézet kritikusai szerint azonban az originalizmus éppen hogy lehetőséget teremt a jogrendszer szélsőséges átértelmezésére. Arról nem is beszélve, hogy az amerikai alapítói atyák a 18. század végén nem szembesültek a modern világ problémáival, ezért elég sok kérdésben hiábavaló lehet tőlük iránymutatást várni. Az alapító atyák viszonya a rabszolgaság intézményéhez vagy a nők jogaihoz finoman szólva sem tűnik hibátlannak a 21. századból nézve.

Amy Coney Barrett irányultsága felől nem lehet sok kétség. Bár a szenátusi meghallgatásakor a szokásoknak megfelelően nem árult el sokat arról, hogy a fontos ügyekben hogyan gondolkodik, de eddigi rövid bírói gyakorlata és írásai alapján a bíróság jobbszélén lesz majd, a fontos gazdasági ügyekben pedig várhatóan a nagyvállalatok érdekeit fogja képviselni (pdf). Az is fontos jelzés, hogy az ő kérésére a bíróság legkonzervatívabb tagja, Clarence Thomas eskette fel (egy olyan kampányeseményen, a Fehér Házban Trump oldalán, amiből az elnök csapata azonnal kampányvideót vágott, ami szokatlan lehet egy elvileg pártatlan tisztség viselőjétől). Thomas nézetei a többi konzervatív bíróhoz képest is eléggé szélsőségesnek számítanak.

De Barrett megjelenése az egész bíróságot át fogja hangolni. Még az egyébként elkötelezett konzervatív, de egy-egy ügyben kiszavazó John Robertsre sem lesz már szüksége a keményvonalas jobboldaliaknak. Ennek a következménye nem csak az lehet, hogy fokozatosan elveszik az abortuszhoz való jogot, törvényen kívül helyezik az Obama-féle egészségügyi reformot, vagy esetleg egy szoros választáson a republikánus jelölt javára billentik az egyensúlyt. (Ez a mostani választáson is égető kérdés: ha elég szoros lesz a választás, akkor végső soron három Trump által jelölt bíró dönthet arról, Trump maradhat-e az elnök).

Ennél is fontosabb, hogy vele meglesz a konzervatív többség olyan döntésekhez is, amelyek az egész amerikai szövetségi állam működését destabilizálhatják. Ilyen lenne például a Chevron-döntés visszavonása, ami lényegében egyik napról a másikra megszüntetné az amerikai állam számos intézményét, például a környezetvédelmi minisztériumot (EPA) vagy az értékpapír-felügyeletet (SEC) is. Elképzelhető, hogy az új bíróság általánosan is visszatér ahhoz a száz évvel ezelőtti gyakorlathoz, hogy lényegében megtiltja a szövetségi államnak a beleszólást a gazdasági életbe.

A konzervatív jogi mozgalom átütő sikere azonban lehet, hogy nem tart ki évtizedekig, de még évekig sem.

Nem kizárt, hogy a republikánus párt túl kemény módszereket választott a céljának eléréséhez. Elvileg a szokásokon kívül semmi nem szól amellett, hogy éppen kilenc tagja legyen a legfelsőbb bíróságnak. Ha a demokraták körében általános nézet lesz, hogy elloptak tőlük egy-két helyet a bíróságon, és ha az általuk végigvitt reformokat módszeresen kibelezi a konzervatív testület, akkor könnyen lehet, hogy lendületet kap a bíróságok kibővítése, új tagokkal való feltöltése. (Ez a lépés Magyarországon sem ismeretlen, hiszen a Fidesz éppen ezt csinálta 2011-ben: az Alkotmánybíróság új tagokat kapott, amivel a kormánypárt befolyása tovább nőtt.)

Ehhez elvileg elég megnyerni az elnökválasztást és többséget szerezni a szenátusban, és már lehet is küldeni az új főbírókat. De az is biztos, hogy a bíróság feltöltése tényleg súlyos eszkaláció lenne, ezért a mérsékeltebb demokraták óvakodhatnak tőle – köztük a jövő heti elnökválasztás esélyese, Joe Biden is. Ennek ellenére feltűnő, hogy még a nem forrófejűnek ismert demokrata szenátorok is a bíróság kibővítéséről beszélnek. A kérdés mindenesetre napirenden van, és a téma lebegtetése egyszerűen arra is jó lehet, hogy óvatosabbá tegye az új, ókonzervatív főbíróságot. Ezen kívül hatalmi pozícióból lehetnek más lehetőségeik is a bíróság reformjára, lehet például rotálni a tagokat, vagy akár gyengíthetik is a törvények felülbírálatának lehetőségét. De végső soron a bíróság létszámbővítése is az intézmény jelentőségének visszaeséséhez vezetne.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ amy coney barrett Donald Trump egyesült államok usa Olvasson tovább a kategóriában