Világszerte szenvedélyes viták övezik, hogy hol, meddig és milyen mértékű korlátozásokra van szükség a koronavírus-járvány féken tartása érdekében. Bár a rendőri intézkedésekből időnként nem látszik, de erről idehaza visszafogott diskurzus folyik, ha az itteni viszonyokat az amerikai vagy a német tüntetésekhez viszonyítjuk.
Idehaza egyelőre elég magabiztosnak tűnnek a szakemberek abban, hogy rövid távon, az ősz beköszöntéig nem kell félni a járvány ismételt erősödésétől, a vidéki lazítások pedig nem eredményeztek fertőzési többletet. Remélhetőleg igazuk van/lesz, ugyanakkor bőven találni arra nemzetközi példákat, hogy a sikeres védekezést követően enyhítettek a korlátozásokon, majd újabb nagyobb számú eset megjelenése után kénytelenek voltak ismét szigorítani.
A védekezés egyik mintaállamának számító Dél-Korea esetével a magyar sajtó is viszonylag részletesen foglalkozott. Ott röviden az történt, hogy fertőzések új hullámának felfedezése miatt mindössze pár órával azt követően kellett a bárok és szórakozóhelyek újranyitási engedélyét visszavonni, hogy az élet újraindítása jegyében eltörölték a közösségi távolságtartásra vonatkozó előírásokat.
A járvány kiindulópontjában, a kínai Vuhanban látszólag a semmiből előbukkant egy kisebb góc hat fertőzöttel, öt héttel azt követően, hogy a városból elvileg eltűnt a vírus. Erre a hatóságok úgy reagáltak, hogy gyorsan nekiálltak letesztelni a metropolisz mind a 11 millió lakóját. A kínai betegségmegelőzési és járványügyi központ vezetője ezzel összefüggésben arról beszélt, hogy a jelek szerint a betegségből látszólag kigyógyultak egy részénél akár 30-50 nap után is ismét aktivizálódhat a vírus. Persze hozzátette, hogy most már az ilyen esetek megfelelő kezelésére is fel vannak készülve.
A Washington Post cikkében legalaposabban feldolgozott eset Libanoné, amelynél egy darabig úgy tűnt, hogy az ország sok szempontból kétségbeejtő helyzete ellenére is eredményesen szállt szembe a járvány terjedésével. Ahogy ezen az oldalon látható, az országot abba a csoportba sorolták, amely már legyőzte az – ott igazoltan több mint 800 embert megfertőző – betegséget. Ha azonban megnézzük a járványgörbéjüket, akkor láthatjuk, hogy valami nem stimmel, hiszen a végén határozott emelkedés látszik.
Az történt, hogy egy közel hathetes karanténidőszakot követően két hete lazítottak a szabályokon, ennek nyomán azonban ismét elkezdett terjedni a betegség, így mától vasárnapig újra szinte teljes kijárási tilalmat rendeltek el.
Bejrút legfontosabb állami kórházának koronavírus-ellenes vezetője azt mondta az amerikai lapnak, hogy egy ország sikerét végső soron nem az határozza meg, mi történik a kijárási tilalom alatt, hanem az, hogyan menedzseli az esetszámok elkerülhetetlen emelkedését ezt követően. Esetükben ez azt jelenti, hogy vasárnaptól szerdáig 104 új fertőzöttet találtak, miközben előtte egy ideig napi egy-kettő volt csak a jellemző.
A szóban forgó négy napot a libanoni hatóságok arra kívánják felhasználni, hogy elszigeteljék az ország különböző részein kialakult új gócokat, és elvégezzék az ezekhez kötődő kapcsolatkutatást. A legtöbb új eset valószínűleg külföldről hazatért libanoniakhoz kötődik, akiket ugyan teszteltek, és kéthetes karantént írtak elő számukra, de ezt nem mindenki tartotta be. Egy Nigériából hazatért férfi például családi összejövetelt tartott, ahol tíz rokonát megfertőzte. Egy másik esetben egy katona fertőzte meg legalább tucatnyi bajtársát.
Félő, hogy további esetekre is fény derül, mert a hathetes karantén után a libanoniak elözönlötték az utcákat, egyáltalán nem törődve a távolságtartással kapcsolatban továbbra is érvényben lévő szabályokra. Ez egy olyan tanulság, amit itthon is érdemes feldolgozni, ha nem akarunk felülni a lazítás-szigorítás hullámvasútra.
Világ
Fontos