Mi történik egy országban, ahol a jogszerűen működő üzleti szféra már több mint egy évtizede szenved a gazdasági és pénzügyi válság miatt, a partvonalon túl viszont várakozik egy készpénzben gazdag, törvénysértő szereplő, a maffia? Természetesen a maffia egyre nagyobb valószínűséggel ki fogja vásárolni a pénzzavarba került jogszerű szereplőket, hogy tisztára moshassa a pénzét. Éppen ez történik most Olaszországban, derül ki a Financial Times cikkéből.
A három nagy olasz maffiacsalád – a nápolyi Camorra, a calabriai ‘Ndrangheta és a szicíliai Cosa Nostra – különösen a mezőgazdaságra és a élelmiszeriparra vetette rá magát, és most már az olajfaligetektől és a szőlőktől kezdve a feldolgozáson és csomagoláson át a szállításig, a kereskedelemig és az éttermekig a teljes olasz élelmiszerláncba sikerült beépülniük.
A legtöbb ösztönző ebbe az irányba mutat. Az olasz mezőgazdaság a gazdaság egészéhez hasonlóan nem tudott növekedni már nagyon sok ideje, ezért sokan hajlamosabbak eladni a földjüket. A maffiában viszont rájöttek, hogy a földműveléssel is lehet vastag járadékot szerezni, már csak azért is, mert az Európai Unió akkor is támogatja a földbirtoklást, ha a földön épp nem történik semmi. (Ebből a szempontból nem viselkednek másként, mint a magyar zöldbárók egy része.) Ráadásul a termékek hamisításával extraprofitot is el tud érni a maffia, és mindez jóval kevésbé kockázatos, mint hagyományos tevékenységük, tehát a védelmi pénz szedése, a drog- vagy az emberkereskedelem.
Ráadásul nem is feltétlenül új terep ez az olasz szervezett bűnözésnek.
A mai maffia elődjei éppen azért alakultak ki, hogy a földesurak és parasztok között közvetítsenek, pontosabban a földesurak nevében igazgassák a parasztok munkáját. (A bonyolult történelmi összefüggésekről megjelent tavaly egy érdekes tanulmány Daren Acemoglu közgazdásztól.)
Az agromaffia vagyona 2011-ben még 12,5 milliárd euró volt, ez 2018-ra 22 milliárd euróra emelkedett, állítja az agromaffia ügyeire szakosodott olasz megfigyelőközpont. A maffia által megkaparintott mezőgazdasági és élelmiszer-ipari egységek bevétele már a maffia teljes bevételének 15 százalékát teszi ki. (Az olasz maffia évente 150 milliárd euró forgalmat bonyolít, ami közel másfélszer nagyobb, mint a legnagyobb olasz vállalaté, ami a Fiat-Chryler és a Ferrari anyacége, az Exor.) Az évi átlagosan 10 százalékos növekedés kiugró egy olyan országban, ahol a kilencvenes évek óta nem bővült a GDP. A pénzmosás végső terepei az éttermek, Rómában és Milánóban a megfigyelőközpont becslései szerint minden ötödik éttermet a maffia irányít.
Egy olasz hivatalnokot, Giuseppe Antocit 2016 májusában megkísérelték kivégezni, miután egy szicíliai nemzeti park igazgatójaként felderítette, hogy a park által bérbe adott földek 80 százalékát a maffia szerezte meg. A földeket nem művelték, viszont az évi 37 ezer euró bérleti díjra egymillió eurónyi EU-támogatást húztak be a maffiához kötődő szereplők. Antoci igazgatóként lépéseket tett a maffia térfoglalása ellen, mire előbb fenyegetéseket kapott, majd néhány robogós támadó kilőtte az autójának kerekeit, és csak azért nem tudták ledobni a páncélozott autóra a gyújtóbombáikat, mert időben megérkeztek a rendőrök.
A maffia mezőgazdasági sikereinek oka, hogy hagyományos módszereikkel – kényszerítés, zsarolás, kenőpénzek fizetése, fekete foglalkoztatás – hatékonyan tudják csökkenteni a költségeket, és ezzel olcsóbban tudnak piacot szerezni, mint a törvényeket betartó versenytársaik. Ráadásul annyira sok készpénzük van – főként a drogkereskedelemből -, hogy készek akár jelentősen is túlfizetni a földbirtokosokat, hogy tisztára mossák a vagyonukat.
Ezt követően a legtöbb profitot organikus élelmiszerek hamisításával szerzi maffia – ez általában olyan egyszerű dolgokat jelent, hogy Romániából importált lisztet adnak el organikus olasz lisztként sokszoros áron, vagy napraforgóolajat olívaolajként. De hamisítanak bivalymozzarellát és parmezánsajtot is. Ezeket főleg exportálják, mert a hazai piacon valószínűleg gyorsan lelepleződnének. (Érdekes tény: az olasz rendőrségnek van egy speciális alakulata, amely kóstolással állapítja meg egy-egy élelmiszerről, hogy hamisították-e.) Ezzel főleg Olaszország hírnevének ártanak, mivel az olasz eredetre utaló márkajel az élelmiszeriparban önmagában jelentős hozzáadott értéket teremt a termelőknek.
