Hónapok óta tartó tárgyalássorozat ért ma délelőtt véget Németországban, miután az Angela Merkel vezette Kereszténydemokrata Unió (CDU) és testvérpártja, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) megállapodott a Német Szociáldemokrata Párttal (SPD) a kormányalakításról és a programról. A nagykoalíciós megállapodásról még a tagságnak is szavazni kell, de délutánig ezen is túl lesznek a pártok.

A három párt megállapodott a minisztériumok elosztásában is, a korábbi kormányhoz képest újdonság, hogy a szociáldemokraták megkapják a pénzügyminisztériumot, amelyet 2009-től 2017-ig a CDU-s Wolfgang Schäuble vezetett, a CSU pedig megkapja a belügyminisztériumot, amelyet Horst Seehofer pártelnök vezethet. (A külügyi, szociális, igazságügyi és környezetvédelmi minisztert eddig is az SPD adta, az új külügyminiszter Martin Schulz lesz.)

A német gazdasági élet legnagyobb hangú szereplői nem fogadták túl nagy örömmel a megállapodást, főleg azért, mert a szociáldemokratákhoz került a pénzügyminisztérium. Dieter Kempf, a német iparszövetség elnöke szerint a kiadásoknál a “jövő biztosítása helyett az újraelosztás politikája fog érvényesülni”, és általában is felváltja az eddigi költségvetési fegyelmet a költekezés. Az adócsökkentések pedig elmaradhatnak, a német iparosok különösen annak örülnének, ha a cégek kutatás-fejlesztésre szánt összegei után kevesebbet kellene adózni.

Lenne is miből adót csökkenteni, hiszen a német gazdaság szárnyal, a GDP tavaly 2,2 százalékkal nőtt, a költségvetés 38,4 milliárd eurós többlettel zárt. Az export 6,4, míg az import 7,9 százalékkal emelkedett, miközben a munkanélküliség már évek óta 5 százalék körül stabilizálódott.

Mások, például Michael Frantzscher közgazdász viszont üdvözölték a megállapodást és a programot, részben a régóta hiányzó keresletélénkítő lépések – például egy infrastruktúrafejlesztési program -, de főleg az európai integráció mélyítése melletti elkötelezettség miatt.

Fontos lesz követni, hogy milyen hatással lesz az új nagykoalíciónak a német gazdaságra. A társadalom nagy része egyre kritikusabb a 2008-as pénzügyi válság óta folytatott túl szigorú költségvetési politikával. Ha sikerül is a lazább államháztartás irányába elmozdulni, óriási viták várhatók. A konzervatív, a nemzetgazdaság érdekeit jobban szem előtt tartó CSU/CDU a cégeknek nyújtana adókedvezményt, míg a szociáldemokraták – történelmi hagyományoknak megfelelően – a munkavállalók érdekképviseletét, a nekik juttatott adókedvezmények szélesítését szeretné elérni.

Az SPD például azt javasolja, hogy a 250, vagy annál kevesebb munkavállalót foglalkoztató cégeknek legfeljebb öt olyan alkalmazottja lehet, akinek úgy van határozott idejű munkaszerződése, hogy annak nincs gazdasági indoka. A 250 fő feletti cégeknél ez az arány két százalék lehet. Ez egyértelmű szigorítás jelent, hiszen a jelenlegi munka törvénykönyve nem ismeri a „gazdasági indok” jogi fogalmát. A szociáldemokraták javaslata azt szeretné elérni, hogy a munkavállalás esetében a határozatlan idejű foglalkoztatás legyen a főszabály.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ angela merkel koalíció németország Olvasson tovább a kategóriában