Március közepén a budapesti piacokon a görög import eper (egészen pontosan: földieper vagy más néven szamóca) kilója 2000 forint körül volt, miközben a Magyarországon termesztett gyümölcsért ekkoriban még egyes helyeken akár 8000 forint körül is kellett fizetni. Ez laikus vásárlói szemmel nézve rendkívül durva különbség, annál is inkább, mert a görög szamóca körülbelül 1500 kilométert utazott, mire Budapestre ért. Másrészt aggasztónak tűnik az is, hogy a magyar termesztők az évnek ebben az időszakában lényegében nem tudnak részt venni az árversenyben. Ilyenkor minden évben csak arra számíthatnak, hogy a finomabbnak tartott ízvilág és a lokálpatriotizmus jegyében a magyar vevők hajlandóak mélyebben a zsebükbe nyúlni, és kifizetik az akár négyszeres árkülönbséget is.

Ahogy Németh István, a Magro.hu mezőgazdasági piactér ügyvezetője mondja, az első osztályú magyar földieper március végén 4500-5000 forintos kilónkénti áron volt elérhető a nagybani piacon (erre jött a kiskereskedelmi árrés, vagyis a zöldségesek-boltosok költségét és hasznát fedező összeg), a másodosztályú áruért pedig 3500-4000 forintot kértek akkoriban. Ugyanekkor az első osztályú import már csak 2000-2500 forint volt, de egyes boltláncokban szokás szerint még a nagybani piaci ár alatt is lehetett szamócát venni, akár 1800-2000 forintért. Utóbbi szint a termesztési költségeket figyelembe véve rendkívül alacsonynak számított már akkor is.

A magyar földieper árban csak április második felére lett versenyképes az importtal, cikkünk írásakor 2000 forint körüli áron stabilnak tűnt, de ennél vélhetően kis mértékben még olcsóbb is lesz a gyümölcs, várhatóan május végén – június elején.

Amikor Kelemen Pétert, a FruitVeb szakmaközi szervezet ügyvezetőjét kérdeztem ennek a fáziskésésnek az okairól, az import szállítási költségével kapcsolatos laikus vélekedést rögtön a helyére is tette. Görögországból egy kilogramm szamóca jelenleg nettó 80, legfeljebb 100 forintos költséggel utazik Magyarországra, vagyis a 2000 forintos bruttó fogyasztói árban például sehol sincs a 27 százalékos magyar áfa 425 forintos értékéhez képest. Könnyű belátni, hogy a távolság nem jelent érdemi akadályt az árversenyben, a magyar boltokba jutó szamóca nyugodtan jöhet Görögország mellett akár Spanyolországból, de még Marokkóból vagy Egyiptomból is. Utóbbi két országot nem véletlenül írtuk, mert egy ideje szamóca onnan is egyre nagyobb mennyiségben érkezik.

A fáziskésés oka nyilvánvalóan az, hogy Észak-Afrikában és a mediterrán európai régióban jóval előbb kezdődik a szamóca érése, és ahogy Kelemen Péter magyarázta, ennek a gyümölcsnek az árazása nagyon szezonális, vagyis döntően az határozza meg a szintet, hogy mikor mennyi van belőle. (Azt pedig az adott év időjárása is alapvetően befolyásolja, de ez már jóval tágabb kontextus.)

A szamócát az időjárás alakulásához alkalmazkodva alapvetően négyfajta módon termesztik: fűtött fóliasátorban, nem fűtött sátorban, azaz hidegfólia alatt, oldalról nyitott, de felülről fedett, azaz vándorfólia alatt, vagy szabadon, fólia nélkül. A termesztés költsége ugyanezt a sorrendet követi, így érthető, hogy március elején a melegebb égtájakról már az alacsonyabb költséggel termesztett és nagy mennyiségben termő szamóca érkezik, miközben a magyar sátrakat még fűteni kell, és a magyar termés mennyisége is csekély.

Minél korábban érkezik Magyarországra a tavasz, annál versenyképesebb árban a magyar szamóca, de persze a helyzetet minden évben bonyolíthatja, hogy a magyar szezon mellett a görög és a spanyol kezdete és fő ideje is ide-oda csúszhat. Szélsőséges esetben egy nagyon korai déli csúcsszezonban az ottani nagy mennyiségű szamócát minimális haszonnal öntik az északi piacokra a görög, spanyol és észak-afrikai termesztők, sőt előfordulhat, hogy költség alatt kell értékesíteniük, mert még az is jobb, mintha a gyümölcs rájuk rohadna.

Ráadásul még korábbra teszi a déli főszezont, hogy az onnan exportra szánt szamócát a teljes érés előtt kell leszedni, hiszen a terméknek elég sok időt kell utaznia, mire a magyar boltokba kerül. Ezzel szemben a magyar piacra szállító magyar termelők azzal számolnak, hogy a szamócájukat a boltok és a piaci árusok a szedés után legfeljebb egy-két nappal eladják, így ők nem siethetnek a korai szedéssel.

Ez azonban egy döntő minőségi előny is lehet. Ahogy Kelemen Péter magyarázta, a magyar szamócának egyrészt fajtaválasztás miatt, másrészt viszont azért más az íze, mert teljesen éretten szedik. A hosszas utaztatáshoz ugyanis olyan fajtákat kell termeszteni, amelyeknek erősebb a rostállományuk, ám emiatt a szerkezetük is eltérő, és így kevésbé zsenge a távolabbról érkező gyümölcs.

Ezért is lehet óriási probléma, ha import szamócát magyarnak átcsomagolva adnak el, hiszen azzal lényegében megszüntetik a termék egyetlen esélyét, a minőségi versenyt.

Míg a fenti szempontok miatt a magyar szamócaszezon csúcsa körülbelül hat hétig tart, a déli országokban több hónapon keresztül is nagy mennyiséget tudnak szedni, többek között azért is, mert hűvösebb, magaslati helyeken is vannak termőföldek, ahol a nagy meleg beérkezésekor is terem még a gyümölcs.

Az árverseny azonban nemcsak a fentiek miatt nagy feladvány a magyar termesztőknek, hanem azért is, mert Magyarország ebből a gyümölcsből is kezd kiárazódni. Ahogy az korábban például a málnánál vagy a szedernél is jelentős mértékben bekövetkezett, a szamócaszedéshez is egyre nehezebb munkaerőt találni olyan költséggel, amellyel még eladható marad a gyümölcs.

Kelemen Péter azt mondja, egy Magyarországon dolgozó idénymunkás órabére ma már bruttó 4-5 euró között van, ám ugyanezt a munkát Németországban 9-15 euróért végeztetik el az ottani termesztők. Az utazásra hajlandó idénymunkások így sok esetben inkább oda mennek. A másik fő probléma pedig az, hogy a marokkói és egyiptomi munkásbérekkel esélyünk sincs versenyezni, emellett pedig a piacon makacsul tartja magát az a pletyka, hogy Görögországban bizonyos esetekben kreatívan spórolnak az ázsiai idénymunkások bérezésével.

Ezek után azonban jogos kérdés, hogy ha mi nem tudjuk az egyiptominál jóval magasabb béreket kitermelni, akkor a német termesztők miből élnek meg, hiszen ők akár még háromszor annyi bért is kifizetnek egy idénymunkásnak, mint a magyarok, és vélhetően az egyéb költségeik sem alacsonyabban nálunk. A német boltokban szintén ott van az alacsony költséggel termesztett afrikai szamóca, a szállítás pedig, amint láttuk, nem lényeges tényező.

Az elérhető legfrissebb adatok szerint Németországban 2023-ban 14 ezer hektáron termesztettek szamócát. Ha területi alapon számolunk, akkor ez annyi, mintha Magyarországon 3700 hektár lenne a termőterület, ha pedig lakosságszám alapján nézzük, akkor arányosan 1600 hektárnak felelne meg. Ezzel szemben a FruitVebtől kapott adatok alapján magyar termesztés 2023-ban összesen 656 hektáros volt.

A németek durva közelítéssel háromszor annyi szamócát fogyasztanak fejenként (évente 2 kilogrammot), mint a magyarok (0,7 kilót), és ennek felét a hazai termésből vásárolják, annak ellenére is, hogy a német szamóca alapesetben jóval drágább, mint az import. Ebből a szempontból azonban Magyarországon sem lehet drámaian eltérő a helyzet, hiszen például a 2023-as összes termés (7,5 ezer tonna) nagyjából a lakossági összfogyasztásnak felelt meg, de ebből nyilvánvalóan ment exportra és ipari célú felhasználásra is. A saját hazai piacukon volumenben nézve nem feltétlenül teljesítenek rosszabbul a magyar termelők, mint a németek, ha az olcsóbb importtal való versenyt nézzük.

Logikus felvetés lenne, hogy a németnél még mindig alacsonyabb költséggel termesztett magyar szamóca versenyképes lehetne például Németországban vagy más, nagyobb vásárlóerejű nyugat-európai országokban. Ha számunkra a görögök és a spanyolok jelentik az olcsóbb déli szegmenst, akkor miért ne játszhatnánk el mi is ugyanezt a szerepet Európa északnyugati részén?

Ahogy Kelemen Péter mondja, a német vásárló fejében a szamóca két nagy részre oszlik, és nem többre. Számukra német és a nem német földieper létezik, hasonlóan ahhoz, mint ahogy mi magyarok gondolunk a saját termesztésünkre. A nem német kategórián belül azonban sajnos a magyar termék nincs kiemelt polcon, a német vásárlók így egyszerűen összevetik a magyart a göröggel és a marokkóival. Az itthoni minőségi verseny és a termékbe vetett lokálpatrióta bizalom külföldön nincs meg, így ezzel vissza is jutottunk a kiindulóponthoz, a szimpla árversenyben nem nyerünk.

Érdemes lenne azonban arra is figyelni, hogy a németek és a nyugat-európaiak az utóbbi években merre léptek. A német termőterület ugyanis 2015-höz képest összességében mintegy 25 százalékkal csökkent, ám ez a több mint 4000 hektáros mínusz nyolc év alatt úgy jött össze, hogy a szabadföldi termesztés 5700 hektárral csökkent, a fóliasátor alatti viszont 1300 hektárral nőtt. Utóbbin pedig olyan modern környezetet kell érteni, ahol majdnem kétszer nagyobb a terméshozam, mint szabadföldön. Ezek alapján egyértelmű, hogy a hatékonyság növelésével próbálkoznak enyhíteni a számukra (is) kedvezőtlen déli árversenyt.

Németh István azt mondja, Magyarországon ma már nemzetközi összehasonlításban sem a szabadföldi, sem az üvegházi termesztés nem elég hatékony, beruházásokra lenne szükség és intenzív termelésre, mert újabban ebben a szegmensben már Hollandia és Belgium is olcsóbban termel nálunk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTúl olcsó az eper, szüret előtt szántanak be ültetvényeket NémetországbanKisebb botrány van Németország legnépesebb tartományában abból, hogy a túltermelés és az import miatt nem éri meg igazán a gazdák számára a spárga- és epertermesztés.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÉretlenül is viszik, és ezzel letarolják a szedd magad eperföldeket a vásárlókA sok ráérő vásárló versenyt fut a gyümölcsért, és ha már ott van, akár zölden is leszedi. Ha ez így megy, idén alig lesz éretten szedhető eper a földeken.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA málna eltűnik Magyarországról, a meggy viszont nagyon pörögA fontosabb gyümölcsök közül egyedül a meggy termése nőtt a rendszerváltás óta.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Vállalat eper földieper FruitVeb hatékonyság import szamóca termesztés Olvasson tovább a kategóriában