Szintet lépett a repoharas árazásban a Sziget Fesztivál: idén a tavalyi 600 forintról 800 forintra emelték a poharak árát. Mindezt úgy, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara által kezdeményezett Etikus Repohár hálózat aláírói.
Ez azért érdekes, mert egy legfeljebb 200 forintos terméket legalább négyszer drágábban értékesítenek. Idén először legalább vissza lehetett adni a poharat – igaz, csak 400 forintot adtak érte. A többletköltséget azzal próbálják a fogyasztók torkán lenyomni, hogy erre szükség van a zöld átállás, a fenntarthatóság miatt, de ez nem igaz.
A repohárral akkor is csökkentik költségeiket a fesztiválok, koncerthelyszínek, vendéglátóhelyek az eldobható műanyag poharakkal szemben, ha visszaadják a letéti díjat. Az eldobható poharakat nettó*a cikkben az árakat nettóban adjuk meg, ami a vállalatok költségeit tükrözi 15-20 forintért lehet megvenni, a darabszámtól és minőségtől függően. A lebomlónak mondott PLA félliteres poharak árai 25 forint körül alakulnak. Ehhez képest egyáltalán nem drága a repohár: nagyjából száz forintért lehet Európában megvenni, itt is kiszereléstől függő eltérésekkel. Kisebb felhasználóknak sem adják drágábban a díszített poharakat 200 forintnál.
A repohár mellet szól, hogy a legpozitívabb tanulmányok szerint öt-hat használat után lesz kevésbé szennyező, mint az eldobható pohár. Más tanulmányokban 10-12 újratöltés vagy éppen 21 használat szerepel – sok függ a figyelembe vett változóktól.
De ha a legoptimistább öt használatot vesszük is figyelembe, a beszerzési költségek már akkor is közel azonosak az eldobhatókkal, és valójában jóval többször lehet ilyen poharakat használni. De számos más okból is nyernek a vendéglátósok azzal, ha nem üveg vagy eldobható poharat használ a vendég. Az üvegpohár sok helyet foglal, meg kell oldani a mosását lehetőleg a helyszínen, illetve emelkedett hangulat mellett könnyen törik, ráadásul össze is kell gyűjteni, ami többletköltség. Az eldobható poharakat jellemzően szétdobálják, a begyűjtés mellett pedig a hulladékkezelés és elszállítás is a szervezők feladata és költsége.
A repoharak alkalmazásával jelentős költséget takarítanak meg a vendéglátósok, mégis extra díjakat terhelnek a fogyasztóikra.
Fenntarthatósági kérdőjelek
Egy ideálisan üzemeltetett repohárrendszer sokkal előnyösebb a környezetre nézve, mint az eldobható műanyag poharak, de teljesül-e ez az elvárás? A Sziget Fesztivált szervező vállalattól megkérdeztük, hányan éltek az idén bevezetett visszaváltási lehetőséggel, de a szólamokban a fenntarthatóságot zászlajára tűző Sziget nem akarta elárulni, hogy repoharaik mekkora részét váltották vissza. Ennek oka az is lehet, hogy forrásaink szerint ez kevesebb volt, mint az eladott poharak ötöde.
Márpedig ha valaki egy napra látogatott ki, és nem ivott legalább öt-hat italt, az jobban járt volna az eldobható pohárral. A fesztiválok különösen problémásak, a mai napig több nagyobb rendezvényen leginkább lehúzásra használják a repoharat, amit kötelező megvenni, de nem váltják vissza. Hogy egy fesztiválon nem nagy kihívás megugrani a pohár árának visszatérítését, azt a Fishing on Orfű fesztivál már korábban bizonyította.
A lehúzós repohár igazi hungarikum, az európai fesztiválokon ismeretlen ez a megoldás.
Önmagában a poharakért szedett letéti díj persze elterjedt más országokban. Ennek a fő haszna, hogy mivel visszakapják a pénzüket, vigyáznak a poharakra a fesztiválozók. A repoharak fesztiválokon történő hasznosításáról szóló brit tanulmány nem is ismer más megoldást – de kiemelik, hogy a letéti díj mértéke kihatással van a visszaváltásra. Magyarán minél drágább, annál inkább hajlandók erre az emberek.
Nemcsak a fesztiválok élnek vissza ezzel az eszközzel, hanem például stadionüzemeltetők és koncerthelyszínek is: az újrafelhasználás ígéretével olyan egyedi poharakat adnak, amiket reményeik szerint senki nem fog visszaváltani, megtartja szuvenírnek. Ebben a kategóriában talán a Veszprémi Állatkert greenwashing akciója a legérdekesebb: honlapjukon a zöld intézkedések menüpont alatt emelik ki, hogy cuki állatos poharaik vannak, és milyen jó, hogy ez többször használatos.
Az alábbi mondatból világosan látható, hogy ez leginkább profitszerzésről, nem pedig fenntarthatóságról szól:
a repohár haza is vihető, ami kedves emlék lehet egy élményekkel teli állatkerti látogatásról.
Ez amiatt tekinthető etikátlan gyakorlatnak, mert a gyerekek ragaszkodnak az állatos képekhez, így rajtuk keresztül lehet a családot a poharak megtartására ösztönözni. Kerestük az állatkertet, hogy a poharak mekkora részét váltják vissza, mekkora bevételt érnek el az eladáson, de hetek óta nem válaszoltak.
A vendéglátósok is felfedezték a repohárban lévő üzletet, főleg azt követően, hogy az üvegpoharak beszerzési ára jelentősen nőtt: az elmúlt két évben közel másfélszeresére ugrott az EU-ban az üvegtermékek ára. Emellett a sörgyártók, üdítős cégek is sokkal kevesebb poharat adnak reprezentációs céllal – a söröskorsók közül ma már szinte eltűntek a márkázottak, ahogy a kólás üdítős poharak is kuriózummá váltak. Ma már egy jobb minőségű üvegpohár 500-1000 forint kerül, különösen a söröskorsók drágák.
Ahol nincs tömeg és túl sok alkoholfogyasztás, ott hosszú évekig, akár több száz alkalommal is tudják az üvegpoharakat használni. Ez azonban jelentős befektetés a vállalkozók részéről: ha csak néhány évre vagy egy szezonra van bérleti joguk, működési engedélyük, nem ruháznak be, marad az eldobható műanyag vagy a többször használható repohár.
Hiába volt azonban tavaly nagy médiavisszhangja a repoharakkal kapcsolatos kellemetlenségeknek (például a különböző zsetonos rendszereknek, ahol nem pénz jár vissza a pohárért, hanem egy token), nem csökkent, inkább nőtt az azt használó helyek száma. Úgy látszik, hogy a fogyasztók többsége legfeljebb bosszankodik, de elfogadja az új rendszert.
Milliárdos repohárbiznisz
A legelterjedtebb hazai repohárrendszert üzemeltető vállalkozások szédületes ütemben bővülnek:
egy év alatt duplázta a három legnagyobb hazai repoharas cég az árbevételét, ami 2022-ben már másfél milliárd forintra nőtt.
Ennek nagyságát mutatja, hogy a hazai vendéglátóhelyek 2022-es forgalma 1717 milliárd forint volt, amiből az alkoholos és alkoholmentes italok értékesítése 274 milliárd forintot tett ki. Azaz
tavaly a vendéglátóhelyeken hagyott összeg fél százalékát tette ki a repoharas cégek árbevétele.
Ennek a költségnek egy nagyon jelentős részét a fogyasztók fizették ki, azt azonban a vállalati beszámolókból nem lehet kideríteni, hogy mekkora arányát.
Önszabályozási próbálkozások
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál (BKIK) a vendéglátó- és szórakoztatóiparban érintett felek önszabályozását próbálták elérni, egy asztalhoz ültetve az érintett feleket. Ehhez készült egy ajánlási csomagjuk, és erre az elképzelésre kezdték el szervezni az Etikus Repohár értékközösséget.
A BKIK-nál jelenleg az elért eredmények kiértékelése zajlik, és ha azt látják, hogy a piaci önszabályozás nem működik, akkor a jogalkotókhoz fognak fordulni, hogy szabályozási eszközökkel folytatódjon a piaci anomáliák kezelése – mondták el a szervezetnél kérdésünkre.
Ami az eddigi munka talán legérdekesebb része, hogy egy reprezentatív felmérést is készítettek. Ez megmutatta, hogy a fogyasztóknak elegük van abból, hogy különböző rendszerek vannak, és nem kapják vissza pénzüket. A megkérdezettek 83 százaléka olyan rendszert szeretne, ami átjárható, 63 százalék pedig vissza szeretné kapni pénzét a használat után.
Letétdíjas megoldások
A legtöbb vendéglátós, repohárüzemeltető törvényi, elszámolási és számviteli nehézségekre hivatkozott, hogy miért nem lehet visszaadni a repoharak árát, és ehelyett miért kedvelik a zsetonos/kuponos megoldásokat. Ezek fő előnye, hogy nem járnak pénzmozgással, így nem kell attól tartani, hogy az alkalmazottak nem megfelelően számolnak el. Kártyás fizetés esetén pedig a tranzakciós díjakat is megtakarítják.
Európa minden más országában megugorható feladat a letéti díjak kezelése. De Magyarországon is számos vendéglátós tud saját letéti rendszert üzemeltetni, ahogy fesztiválok is képesek erre.
A Mastercard pénzküldési megoldása ezt még egyszerűbbé tette: bármilyen kártyára könnyen és gyorsan vissza lehet téríteni a poharak árát. A Festipay POS termináljain keresztül egy gyors kártyaérintéssel megoldhatóvá vált a repoharak árának visszatérítése. A Mastercard pilot projektjében a Szegedi Ifjúsági Napokon, a Strand fesztiválon és a City takeover bulikon a leadott repoharak teljes költségét visszatérítették már idén is. Racskó Tamás, a vállalat New Payment Platforms igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy már most sokan érdeklődnek a megoldás iránt, és úgy látja, gyorsan teret nyerhet a hazai piacon.
Egyelőre a megoldás egy lassabb, többnapos elszámolással működött, de a végleges verzióban már azonnal, egy pittyentés után bárki visszakaphatja repohara árát. A technológia fejlesztésével az is lehetséges lesz, hogy mindenki csak a saját poharának árát kapja vissza, ha erre igényt tart egy üzemeltető – így elkerülhetők a visszaélések is.
Tavaly nyáron a legtöbb kritika a Cup Revolution tokenes rendszerét érte. Akkor cikkünk elkészítése előtt nem sikerült a cég vezetőivel beszélnünk, amire most sort tudtunk keríteni. Mint Maros Róbert ügyvezető elmondta, a médiabotrány végső soron még segített is nekik, hiszen több évre tervezett fejlesztést tudtak megvalósítani az elmúlt évben.
A Cup Revolution tavaly nyáron indította el a Revo Token appját, amivel ha regisztrálnak a felhasználók, és 72 órán belül visszaviszik a poharat, nem kell fizetniük érte. Egyelőre azonban az évi 4 millió pohárhasználat csak kisebb része kapcsolódhat ehhez, a Google Play szerint eddig körülbelül tízezren töltötték le az alkalmazást, az App Store-ban nagyságrendileg szintén ugyanennyien.
A Cup Revolution átjárható rendszere tovább terjeszkedett az országban. Tavalyi cikkünk írásakor 53 szórakozóhelyen használták a Cup Revolution rendszerét, térképük alapján most 111 helyszínen tudják a fogyasztók beváltani a cég egységes, 2019 óta használatban lévő tokenjeit. Ez a hazai szórakozóhelyekhez összességéhez nem tűnik túl jelentős számnak, ám a partnerek között számos koncerthelyszín és akár több ezer embert vonzó szórakozóhely megtalálható.
Az egyik legnagyobb Cup Revolution-használó a Budapest Park. Ők tavaly nyáron bevezették, aztán kivezették a rendszert, és saját megoldásra váltottak: ingyenesen lehetett áttetsző poharat kapni, pénzért tokenes rendszerben pedig egyedi, márkázott poharat. Tapasztalataik szerint azonban sokan szétdobálták a poharakat, nem adták le, így magasak voltak a költségek – így visszaállták a Cup Revolution rendszerére.
A Budapest Parknál kérdésünkre elmondták, a fő problémát az okozta, hogy az ingyenes poharakat sokan elvitték, vagy egyszerűen kidobták, ezáltal a rendszer elvesztette környezetbarát funkcióját.
Nagyságrendileg 100 millió forint költenek a szórakozók a poharak vásárlására, amiben a mosás és a logisztika is benne van. Ahogy a cégnél elmondták, a „Budapest Park volumenéhez és működési modelljéhez a jelenlegi rendszert tartjuk a legjobban illeszkedő megoldásnak. Hangsúlyozzuk, hogy a repohárból származó bevétel nem lenne befolyásoló tényező, ha lenne olyan új, a jogszabályoknak is megfelelő technológia, amely a környezetvédelem és a vendégélmény szempontjából is megfelelő.” A vendégek panaszai pedig mára szinte teljesen eltűntek, amióta a Revo Tokennel ingyenesen lehet poharat kölcsönözni – tették hozzá.
A Hanaplast gyártóvállalatként már több mint száz partnerrel dolgozik, míg a Greencup Kft. Eventcup márkanéven főként eseményekkel, fesztiválokkal dolgozik együtt. Fő partnerük a Sziget, illetve a saját, visszaváltásra nem alkalmas tokennel dolgozó Kobuci kert.
Kirobbanóan jó üzlet
A repoharas cégeknél nemcsak az árbevétel, a profit is kilőtt. A Greencup 12 százalékos, a Hanaplast 14 százalékos, míg a Cup Revolution 32 százalékos adózott profitot ért el árbevétel-arányosan. Mindez növekvő piac mellett azt mutatja, hogy nagyon jó üzletről van szó.
Miért éri meg a vendéglátóhelyeknek a repoharazás? A hazai szereplőktől jellemzően nettó 200 forintért vásárolt poharat 400-500 forintért adják. Ha egy poharat egy használat után elvisznek haza, vagy elhagynak, akkor 200-300 forintot nyernek a vendéglátósok. Ha csak az eladott italok tizedére jut egy elkallódott pohár, akkor is 20-30 forint nyernek. Egy ezer forintos átlagos italnál mindez azt jelenti, hogy 2-3 százalékkal megdobták a profitjukat.
A zsetonos rendszer fő előnye a vendéglátósoknak, hogy esélyük van addicionális bevételek elérésére.
A Cup Revolution rendszerében az üzemeltetők nettó 25 forintot fizetnek egy-egy pohár elmosásért és a kiszállításért. Ez nagyjából annyi, mint az eldobható műanyag poharak ára, és a rendezvény végén elmarad a szemétszedés, illetve a hulladékkezelés költsége is. Tehát ha nem nyernének a megtartott vagy elhagyott poharakkal, akkor sem lenne drágább megoldás.
Ráadásul a nekünk nyilatkozó vendéglátósok szerint a Cup Revolution rendszerében a poharak mosása olcsóbb, mintha azt saját poharakkal ők maguk végeznék. A rendszer lényege ugyanis egy mosóautomata, ezzel – és néhány ki/bepakoló emberrel – napi több tízezer poharat lehet elmosni. Ennek rendkívül alacsony a vízfelhasználása, így olcsó. A vendéglátósokkal havi elszámolásuk van, az elvitt koszos poharak után kell megfizetni a szolgáltatási díjat. Kifizetni pedig csak akkor kell a pohár beszerzési árát, ha egy hónap után kevesebbet adnak vissza, mint amennyit kiszállítottak hozzájuk.
A Cup Revolution tokenes rendszere váltotta ki talán a legtöbb negatív reakciót, pedig arról, hogy a poharakat milyen formában adják a vásárlóknak, a vendéglátósok döntenek. Ahogy a cégnél kérdésünkre elmondták, az ő rendszerükben van lehetőség letéti díjas rendszer működtetésére is: a Groupama Arénában például a szurkolói kártyára térítik vissza a repohár árát, ami később lefogyasztható. De lehetősége van bármely partnerüknek arra is, hogy saját tokent használjon, vagy ingyenesen adja.
Nem a Cup Revoltion határozza meg a poharak árát. Sőt, lehetőség van a rendszerükben a poharak árának visszatérítésére és teljesen ingyenes használatára is.
A XV. kerületi művelődési házban a Cup Revolution rendszerét használják. Mint Beke Károly, a fenntartó, önkormányzati tulajdonú Csokonai Nonprofit Kft. ügyvezetője elmondta, 200 forintos letéti díjat kérnek a vendégektől, hiszen nem akarnak azon keresni, ha valaki nem hozza vissza a poharát. A repoharakkal elégedettek, és nem jellemző az sem, hogy elvinnék azokat. A Cup Revolution rendszere egyszerűbb és költséghatékonyabb számukra, mint a poharak saját beszerzése és mosása.
Ez is rámutat arra, hogy
a visszatérítéstől valószínűleg azért ódzkodnak a vendéglátósok, mert akkor elesnének egy bevételi forrástól.
Változásra váró fogyasztók
A repohárral elégedetlen felhasználók egy közel ötezer fős Facebook-csoportot alakítottak, és a BKIK megbeszélésein is aktívan részt vettek. Kocsis T. Sára, az egyik alapító szerint észrevehető lett a tevékenységük, volt már olyan strand is, amely a csoportjuk véleményét kérte ki, hogy milyen repohárrendszert vezessen be.
A tokenes rendszerekkel az is probléma a fogyasztóknak, hogy sokszor csak egy-egy helyen írják ki, az árlapra nem kerül fel a pohár ára, a rendszer leírása. Ez felveti a pszichés nyomásgyakorlást, amikor valaki csak egy hosszú sort kiállva szembesül a rendszerrel. A legtöbb koncerthelyszínen, szórakozóhelyen nemcsak az itallapra, az árjegyzékekre sem kerül fel a repohár ára és a rendszer leírása, de a honlapon is csak elvétve és/vagy eldugva szerepel mindez. Így a legkönnyebben úgy lehet arról tájékozódni, hogy hol milyen rendszer van, ha valaki felkeresi a Stop Repohár Token Facebook oldalát.
Az eddigi kezdeményezések nem igazán vezettek átütő sikerhez, továbbra is nagyon eltérő rendszerek vannak, fogyasztóként kaotikus, hogy hol milyen rendszerrel kell számolni, milyen tokent adnak és fogadnak el. A legtisztább megoldásnak egyértelműen azt tartanák, ha kötelező lenne a repoharak letéti díjának visszatérítése. Ehhez azonban törvényi szabályozásra lenne szükség, és egyelőre semmilyen lépést nem látni ez ügyben a kormány részéről.
Sőt, a kormányzat megmutatta, hogyan lehet a lehető legtöbb környezetterhelést okozni repoharakkal. Az augusztus 20-i állami ünnepségek után 43 tonna hulladékot gyűjtöttek be idén. Ebben kiemelt szerepe volt, hogy ingyen adtak repoharakat, amiket elvileg a gyűjtőpontokon lehetett volna leadni – de inkább szétdobálta és tönkretette a többség. Így nem védte, hanem szennyezte a környezetet, az eldobható (kevesebb műanyagot tartalmazó) pohár is jobb lett volna.
A közeljövőben talán a visszatérítés irányába hat, hogy 2024 elejétől elindul a kiskereskedelemben az italos csomagolások betétdíjas rendszere. Erről még keveset tudni, de ha a PET-palackokat, sörösdobozokat automatákban, bankszámára visszatérítve lehet visszaadni, egyre furcsábban veszi ki magát, hogy a repoharakkal mindezt miért nem lehet megtenni.
Élet
Újra lehet napelemet telepíteni állami támogatással, akkumulátor nélkül?
A jövőre induló Vidéki Otthonfelújítási Programban benne van a napelem, elég furcsa módon mindenféle kötöttség nélkül.
A parkolás változik, de a behajtási övezet már a startnál elbukott Budapesten
Miközben Európa egyre több városa küzd az autók légszennyezése ellen, nálunk a főváros ignorálja a témát, Erzsébetváros pedig egyenesen visszalép.
Új szemlélet adhat nagyobb gyógyulási esélyt a rákbetegeknek Magyarországon
A cukorbetegség és a daganatok közötti összefüggés felismerésével, figyelembe vételével a megelőzés és a gyógyítás is nagyobb sikerrel kecsegtet.
Fontos
A tengeri útvonal, amely Amerikának is egyre fontosabb
Az Egyesült Államok olajexportjának felfutásával egyre több szállítmány használja a Panama-csatorna mellett az Afrikát megkerülő útvonalat is.
„A kínaiak le fogják tarolni a piacot” – mekkora a baj az európai autóiparban?
Honnan ered a magyar gazdaságot is sújtó járműipari válság, és mennyire kell tartani a kínai konkurenciától? Autópiaci szakértőket kérdeztünk a G7 Podcastban.
Befektetési lehetőségeket is hozott a klímacsúcs
A vegyipar, a kritikus ásványi anyagok és fémek, az erdészet, a vízügyi megoldások és a regeneratív mezőgazdaság is nagyobb szerepet kaphat a jövőben.
