A robotok elveszik a munkát, és most már nem csak a ők, hanem a generatív mesterséges intelligencia (MI) elmúlt hónapokban napvilágot látott legújabb formái is tömegesen szüntetik meg az állásokat – nem csak a fizikai, hanem a szellemi munkát végzőkét is. Nagyjából így lehetne összefoglalni az automatizáció munkaerőpiaci hatásaival kapcsolatos médiatartalmak leggyakoribb következtetéseit. A valóság ugyanakkor ennél jóval összetettebb, és ahogy arra a közelmúltban megjelenő több elemzés és kutatás is rámutatott,

egyáltalán nem biztos, hogy a mesterséges intelligencia terjedése a munkahelyek tömeges megszűnését fogja okozni.

A generatív MI-n alapuló alkalmazások, a ChatGPT, vagy az újabb verziója, a GPT-4, vagy például az MI-alapú vizuális képalkotó alkalmazások, a Midjourney vagy a Dall-E olyan általános célú technológiák, mint amilyen például a gőzgép vagy a robbanómotor. Ezek a technológiák a megjelenésüket követően hozzájárultak ugyan munkahelyek és egyes munkafázisok, feladatok eltűnéséhez, azonban a terjedésük új munkahelyeket és munkafázisokat is létrehozott. Így az összhatásuk inkább a gazdasági hatékonyság, ezáltal pedig a megtermelt javak és szolgáltatások mennyiségének és minőségének növekedése lett, és igazán komoly munkaerőpiaci sokkokat legfeljebb egyes iparágakban és átmenetileg okoztak csak.

Ez persze nem jelenti automatikusan, hogy mindez a ChatGPT és társai esetében is így lesz. Az automatizáció munkaerőpiaci hatásaival foglalkozó társadalomtudósok egészen a közelmúltig megosztottak voltak abban, hogy ez a technológia a régiek sorába illeszkedik-e majd hatását tekintve, vagy kivétel lesz, és tömeges munkanélküliséget okoz, mert olyan gyors változásokat okoz, amikhez az emberek nem tudnak majd alkalmazkodni. 

Ez egy ideig inkább elméleti, akadémiai kérdés volt, azonban az elmúlt pár évben az MI gyakorlati alkalmazásának terjedésével már sokkal inkább afelé ment el a vita, hogy hogyan változtatja meg a munkaerőpiacot az új technológia. 

Bejönnek ezek a technológiák, de nem komplett szakmákat helyettesítenek, hanem bizonyos tevékenységeket váltanak ki, vagy alakítanak át, és bizonyos fajta társadalmi feszültségeket generálnak

– mondta Pintér Róbert, a Corvinus Egyetem adjunktusa erről a G7 Podcast márciusi adásában, megemlítve saját folyamatban lévő kutatásukat, amiben a generatív MI interakcióját vizsgálják kreatív szakmákkal (az újságírással és a marketinggel).

Trehány kutatások, kattintékony címek

A várható hatásokkal kapcsolatos megosztottnak a 2010-es években módszertani okai is voltak. Egész pontosan az, hogy a hatások megbecslésével foglalkozó kutatók számára egész egyszerűen nem állt még rendelkezésre megfelelő mennyiségű adat, vagy felmérhető munkahelyi tapasztalat ahhoz, hogy biztosat állítsanak.

Ahogy erről nemrég Noah Smith, amerikai közgazdasági influenszer a blogján részletesebben is írt, a médiában is megjelenő tanulmányok emiatt sokszor nagyon gyenge lábakon álltak. Az általa idézett egyik ilyenben, egy 2013-as tanulmányban az Oxfordi Egyetem kutatói például gyakorlatilag megtippelték, hogy az általuk vizsgált 702 foglalkozás közül melyeket lehet teljesen automatizálni.

Az egyik erről beszámoló cikk pedig már olyan felütéssel jelent meg, hogy “a jelenlegi munkahelyek nagyjából felét végezhetik el számítógépek egy vagy két évtizeden belül”, majd felsorolt számos olyan automatizálásra ítélt foglalkozást, ami kapcsán az USA-ban tavaly, csaknem egy évtizeddel a tanulmány megjelenése után

nem tömeges munkanélküliségről, hanem masszív munkaerőhiányról szóló hírek jelentek meg.

Az elmúlt években ezeknek a kutatásoknak a módszertana és a fókusza is sokat fejlődött. Ez leginkább azt jelenti, hogy már nem is tesznek kísérletet arra, hogy előrejelezzék, hogy milyen pozíciókat lehet automatizálni. Ehelyett teljes pozíciók helyett inkább a munkafázisok automatizációjára, illetve arra összpontosítanak, hogy milyen pozíciókat érinthet ezeknek a feladatoknak az automatizációja. Ennek az is az előnye, hogy az egyes feladatokról sokkal könnyebb megmondani, hogy mennyire válthatóak ki MI által, mint teljes pozíciókról, habár itt sem lehet azért teljesen szubjektívitástól mentes becsléseket összehozni.

Az is újdonság, hogy ezek már kifejezetten kerülik annak az előrejelzését, hogy mindennek pozitív vagy negatív hatása lesz a munkahelyekre. Smith szerint egyébként az ilyenek közé tartozik a világ egyik legnagyobb befektetési bankja, a Goldman Sachs nemrég közölt kutatása is az MI munkapiaci hatásairól. 

Ez egyébként szinte a teljes magyar médiában azzal a címmel jelent meg, hogy 300 millió ember munkáját veheti el az MI, miközben a következtetése nem ez, hanem az, hogy ennyi munkahelyet “érinthet” az új technológia megjelenése, és ezen belül csak jóval kisebb arányban automatizálhat teljes pozíciókat, amit viszont új munkahelyek létrejötte kísérhet.

Mit látnak a cégek és a dolgozók?

Ilyen szempontból különösen érdekes a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) nemrég kiadott részletesebb elemzése, ami egyrészt nem becslésekre, hanem munkaadók és munkavállalók megkérdezésén alapuló felmérésekra támaszkodik. Másrészt pedig nagyon árnyaltan mutatja be a technológia munkahelyi bevezetésének komplex hatásait – amik között pozitívak és negatívak is bőven vannak.

A felméréshez az OECD kutatói összesen 5334 munkavállalót és 2053 céget kérdeztek meg a feldolgozóiparban és a pénzügyi szektorban Ausztriában, Kanadában, Franciaországban, Németországban, Írországban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban 2022 elején. 

A felmérésekből kiderült, hogy a két iparágban a munkavállalók és munkáltatók is elég pozitívan ítélték meg általánosságban az MI hatásait a cégüknél. Az MI-t használó munkavállalók 80 százaléka szerint javult a teljesítménye az új technológiának köszönhetően, miközben csak 8 százalék mondta azt, hogy romlott. Emellett az MI-t használó dolgozók négyszer akkora valószínűséggel mondták az MI-t nem használókkal szemben, hogy a technológia javította a munkakörülményeiket (fizikai és mentális egészségüket, és a munkával, illetve a munkaszervezéssel való elégedettségüket).

Viszont az is kiderült a felmérésekből, hogy az MI-t használó dolgozók jobban aggódnak a pozíciójuk stabilitásával és béreikkel kapcsolatban, mint az MI-t nem használók. A pénzügyi szektorban dolgozók ötöde, a gyártásban dolgozók hatoda mondta például azt, hogy volt olyan kollégája, aki az MI miatt vesztette el az állását, és nagyjából hasonló arányban aggódtak a munkahelyek megszűnése miatt a következő 10 évben (viszont nagyjából a felük egyáltalán nem aggódott emiatt). 

A munkáltatók többsége mindeközben arról számolt be, hogy nem változott a cégük létszáma, és többen voltak azok, akik növekedésről számoltak be, mint akik leépítésekről. Ez például azt a sejtést támaszthatja alá, hogy

céges szinten ugyan veszélyes lehet a munkahelyekre az MI, de az összesített hatása a foglalkoztatásra semleges vagy pozitív is lehet.

A kutatásból az is kiderült, hogy több munkavállaló vélte úgy, hogy az MI miatt csökkenni fog a bére, mint ahány szerint növekedni, ami a kutatók szerint egy olyan jelenség, amit érdemes lesz majd követni.

A kutatás azzal kapcsolatban is érdekes következtetésekre jutott, hogy hogyan alakulnak át azok a pozíciók, ahol MI-t kezdenek használni. A két ágazatban körülbelül a dolgozók kétharmada számolt be arról, hogy az MI automatizált olyan feladatokat, amiket korábban a dolgozók csináltak, de körülbelül a felük arról is beszámolt, hogy emiatt olyan feladatok jöttek létre, amiket korábban nem a dolgozók végeztek el. 

A munkaadók arról is beszámoltak, hogy az MI veszélyes vagy repetitív, unalmas feladatokat vett át. Ez a kutatás szerint magyarázatot adhat arra, hogy miért viszonyultak a dolgozók a munkakörülményeik kapcsán inkább pozitívan a technológia bevezetéséhez. Emellett viszont a dolgozók háromnegyede arról is beszámolt, hogy gyorsabban végzi el a feladatait, ami lehet pozitívum, ha könnyebben dolgozik, de negatívum is, ha fenntarthatatlan mértékben nő emiatt a munka intenzitása. A legtöbb dolgozó arról is pozitívan nyilatkozott, hogy az MI segített a munkához kapcsolódó döntések meghozatalában.

A cégek többségénél egyébként belső képzés vagy külső cégnél folytatott tanfolyam előzte meg az MI bevezetését, és ez a tényező lehet az, ami a technológia túl gyors terjedése miatt aggódok megnyugtathatja. Amíg ugyanis a pénzügyi szektorban a munkáltatók negyede, a feldolgozóiparban pedig ötödük nyilatkozott úgy, hogy a technológia bevezetésének szabályozási korlátja van, a többségük szerint a valódi akadály a bevezetés magas költsége, és egy jelentős részük szerint a megfelelő készségek hiánya miatt nem tudnák bevezetni az MI-t a cégüknél.

Ezek alapján összességében nem csak az látszik, hogy a technológia eltejedésének munkaerőpiaci hatásai egyáltalán nem feltételenül csak negatívak lehetnek, hanem az is, hogy az alkalmazáshoz képzésre, időre és pénzre lesz szükség. Ez pedig a sokkszerű változások bekövetkezésének esélyeit is csökkentheti.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA mesterséges intelligencia növelni fogja a munka termelékenységét, de nem azonnalA nagy szavak, merész víziók mellett a megvalósításhoz is érteni kell ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia valóban a hasznunkra váljon.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMagyarországon forradalmasítja a rákszűrést a mesterséges intelligenciaVilágszinten is élenjáró innovációval teszik hatékonyabbá az emlőszűrést idehaza, az erre szolgáló rendszer tanítása, tesztelése, kipróbálása és finomhangolása jelentős részben Magyarországon történt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkCsak kapkodni fogjuk a fejünket, hogy mi történik - a ChatGPT gazdasági jelentőségét szinte még felbecsülni sem tudjukTechnológiai forradalom zajlik, de a lehető legjobbkor. Kállai Gábor és Pintér Róbert a G7 Podcast vendégei.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Vállalat automatizáció mesterséges intelligencia munka munkahely Olvasson tovább a kategóriában