Az Európai Unió Bírósága (EUB) a mai ítéletében úgy döntött, hogy nem ellentétes az uniós joggal, ha egy tagállam hatóságai kötelezik az Airbnb-t a szállásadók és vendégek között létrejött pénzügyi tranzakciók adatainak átadására.
Az ügy azután indult el, hogy a Brüsszeli Régió hiába hozott jogszabályt arról, hogy az Airbnb és a hasonló közvetítő cégek adják ki a forgalmi adataikat a helyi hatóságoknak, az Írországban bejegyzett amerikai gyökerű társaság erre nem volt hajlandó.
A kérdés azért különösen érdekes, mert az Airbnb csak úgynevezett platformszolgáltató, vagyis csak egy elektronikus felület, ahol egy bizonyos szolgáltatás, jelen esetben a rövid idejű szálláskiadás keresleti és kínálati oldala találkozik. Az Airbnb nyilvánvalóan azzal érvelt, hogy a rajta keresztül folyó ügyleteknél ő csak közvetítő, azaz nem eladó/bérbeadó, de még vevő/vendég sem, és így jogilag nincs sok köze e két szereplő közötti pénzügyi tranzakciókhoz. A cég ezért azt kérte a belga alkotmánybíróságtól, hogy semmisítse meg a Brüsszeli Régió jogszabályát, hiszen az egyrészt ellentétes az európai direktívákkal, másrészt korlátozza a szabad piaci működést.
Az EUB-hoz ezek után fordult a belga alkotmánybíróság a megfelelő állásfoglalásokért, a bíróság pedig a javukra döntött. Az indoklás szerint ugyanis hiába számít az Airbnb elektronikus kereskedelmi szolgáltatónak, az e-kereskedelmi direktívába nem tartoznak bele a pénzügyi természetű kötelezettségek. Ez a különállás kifejezetten erősen és konkrétan szerepel is a direktívában.
A pénzügyi adatok bekérése viszont egyértelműen adózási szempontból fontos, vagyis ez pénzügyi típusú követelmény.
Nem állt meg az Airbnb azon érvelése sem, hogy az adatszolgáltatás sértené az uniós szabad versenyt. Az EUB ugyanis azt mondja, hogy minden szállásadással foglalkozó üzleti szereplőtől bekérhető az információ, függetlenül attól, hogy az egyébként informatikai szolgáltatónak számít-e, vagyis a jogszabály nem diszkriminatív. Mivel az adatkérés célja az adóztatási kötelezettség megállapítása és ellenőrzése, az EUB kiemeli, hogy természetesen csak a releváns adatokat kell kiadni, például a Brüsszeli Régiónak csak a helyi tranzakciókat.
Végső soron az EUB ítélete leegyszerűsítve azt jelenti, hogy ha egy uniós ország adóhatósága úgy dönt, akkor jogszerűen kérheti be az Airbnb-től a számára releváns pénzügyi adatokat – vagyis például ellenőrizheti, hogy egy szálláskiadó az adóbevallásában reális számokat tüntetett-e fel.
