Több mint két hónapja hagyott fel tevékenységével az egyik utolsó magyar meddőségi ellátást nyújtó magánklinika, a Reprosys. Új pácienseket nem fogadnak, kezeléseket már nem indíthatnak el, bár működési engedélyüket csak 2022 közepétől vonták be. Vass Zoltán centrumvezető főorvos, szülész-nőgyógyász szakorvos kérdésünkre úgy fogalmazott, „alkotói szabadságát tölti”.

Magyarországon ma minden lehet igaz, és mindennek az ellenkezője is. Pár hónapot várok, ugyanis nagy baj lenne, ha a mostani lenne a végleges állapot. Szeretnék a szakmámban dolgozni Magyarországon, de azért nem mindenáron.

A bezárt Reprosys üzemelteti azt a folyékony nitrogénnel működő fagyasztót, amiben 827, korábban a cég gondjaira bízott mélyhűtött preembrió várja jövőjének elrendeződését. A kormány ugyan egyetlen törvénnyel ellehetetlenített minden olyan magánklinikát, ahol meddőségi eljárást végeznek, de a mai napig nem jelölte ki a kórlapokat, preembriókat, egyéb sejteket, szöveteket átvevő állami jogutódot.

Ha ez  megtörténik majd, a Reprosys-ben lévő tartályt átviszik az adott állami klinikára – ezzel olyan megtermékenyített petesejtek kerülnek az állam felelősségi körébe, amelyeket a tulajdonosaik egy magánszerződésben egy magáncégre bíztak. A megtermékenyített petesejtek tulajdonosai, a párok napi szinten keresik fel az intézetet az ügyben, és olyan pár is van, amelyik az ott tárolt preembriókból beültettetne, csakhogy egyelőre nincs klinika, amelyik ezt elvégezné. Ezek a párok kénytelenek a sor végére állni egy másik intézményben. 

A sorok pedig hosszúak. Az RTL Klub és a Házipatika információi szerint az első helyzetfelmérő beszélgetésre is minimum jó pár hónapos, akár fél éves várólisták vannak, ha egyáltalán adnak a klinikák időpontot. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a témában meglehetősen cinikusan nyilatkozott:

örömmel látjuk, hogy a családok érdeklődése jelentősen nőtt az utóbbi hónapokban; a kormányzati intézkedések eredményei már látszanak.

Az állam embriói

A kormány 2019-ben kezdte meg a meddőségi ellátás totális átszervezését és az állami milliárdok területre irányítását, összhangban a termékenységi ráta növelésének kiemelt kormányzati céljával, ami szerint 2030-ra elérjük a 2,1-es mutatót. A szakmában különböző számok keringenek, de nagyjából 15 százalékra tehető a gyermekre vágyó, de meddő magyar párok aránya, ami mintegy 150-200 ezer párt jelenthet. Évente különféle meddőségi beavatkozás segítségével 3-4 ezer gyermek jön világra Magyarországon, a teljes születésszám durván 4-5 százaléka. Sajtóértesülések szerint a kormány az állami szerepvállalás növelésétől több ezer további gyerek megszületését várja.

A meddőségi ellátásban részt vevő párok, az inszeminációs (méhen belüli mesterséges megtermékenyítés) és az IVF-kezelések (in vitro fertilizáció, vagyis testen kívüli, lombikban történő mesterséges megtermékenyítés) számai jóformán a teljes nyugati világban felfelé mennek. A meddőségi kezelések piaca várhatóan továbbra is bővülni fog, a folyamat mögött az orvostudomány fejlődése és a bioetikai szabályozások frissítése mellett több társadalmi és életmódbeli változás áll, például a nők gyerekvállalásának kitolódása vagy általában a sperma minőségének romlása. A magyar meddőségi ellátás fejlesztésének állami szándéka aligha vitatható.

A kabinet több mint hárommilliárdos kezdőösszeggel indította el a „nemzetstratégiai jelentőségű“ Humán Reprodukciós Nemzeti Programot, hogy szélesítse a hozzáférést az állam által támogatott meddőségi eljárásokhoz. Ennek jegyében növelte a meddőségi kezelések során felmerülő vizsgálatok és szükséges gyógyszerek állami támogatását 55-70 százalékról 90 százalékra, eltörölte az államilag támogatott eljárások korábbi éves volumenkorlátját, létrehozta a Humán Reprodukciós Nemzeti Laboratóriumot, illetve 790 millió forintos eszközbeszerzés után megnyitotta a Semmelweis Egyetemen az Asszisztált Reprodukciós Centrumot. Csak ez a centrum elvileg körülbelül 25 százalékkal növeli a magyar meddőségi ellátás kapacitásait, más kérdés, hogy a szűk keresztmetszetet évek óta inkább a megfelelő szakemberek, embriológusok jelentik.

Magyarországon a nagy átszervezés előtt az európai szabályozással nagyjából összhangban háromféle módon lehetett meddőségi ellátáshoz jutni:

1. Állami tulajdonú intézményben, TB-támogatott kezeléssel, néhány centrumban.
2. Magántulajdonú intézményben, TB-támogatott kezeléssel, mintegy fél tucat klinikán.
3. Magántulajdonú intézményben, nem TB-támogatott, magánfinanszírozott kezeléssel, három klinikán.

Ez összesen egy tucat klinikán körülbelül 8-9 ezer kezelési ciklust jelentett, a teljes piac a becslések szerint nem érte el a 10 milliárd forintos évi forgalmat sem, amiből a harmadik kategória mintegy másfél milliárd forintot tehetett ki, szűk kétezer kezelési ciklussal. Ebben a rendszerben a TB-támogatott eljárások sem voltak teljesen ingyenesek, de a körülbelül egy-másfél millió forintos magánfinanszírozású meddőségi kezelések töredékébe kerültek.

Az Európai Humán Reprodukciós és Embriológiai Társaság (ESHRE) 2014-15-ös adatai alapján a hozzáférés a magyar meddőségi kezelésekhez meglehetősen szűkös volt: a 12 működő klinika népességarányosan Európában az egyik legalacsonyabb szám, jóformán csak Romániában, Lengyelországban és Hollandiában volt alacsonyabb az egy főre jutó meddőségi klinikák száma, de Ausztriában, Horvátországban, Csehországban, Észtországban, Finnországban, Görögországban, Portugáliában ez a szám a magyar többszöröse, és Franciaországban, Németországban, Szlovákiában is magasabb. Az EHSRE adatai szerint csak Szlovéniában nem működött magán meddőségi klinika az adatfelvétel évében. A szervezet olyan országról nem ír, ahol felmerült volna a magánklinikák betiltása. Ugyanakkor az állami klinikákon kialakult hosszú, fél éves-éves várólisták több országban is problémát jelentenek.

Ugyanakkor arról, hogy pontosan hogyan működött a magyar ellátás, gyakorlatilag nincs nyilvános információ. Bár a meddőségi centrumoknak egy 2008-as kormányrendelet szerint egy sor adatot kellene kötelezően lejelenteniük az állami nyilvántartó felé, és úgy tudjuk, a központok jelenleg a Népegészségügyi Központ felé adják le ezeket a számokat, a legutolsó ilyen elérhető jelentés mégis 2012-es, ráadásul a magánfinanszírozott kezelések nem is szerepelnek benne.

Mindenesetre akkor mintegy öt ezer kezelési ciklust jelentettek le az országban, aminek többségét valamelyik Kaáli Intézetben vagy valamelyik állami kórház osztályán végezték el. Utóbbiak közül a legnagyobb számban a Szent János Kórház Budai Meddőségi Központban. 2012-ben összesen 9329 embriót ültettek be, amiből 1563 terhesség jött létre. A János Kórházban 2342 beültetett embrióból 369 terhesség, a debreceni Kaáli Intézetben 1093 beültetett embrióból 185 terhesség, a tapolcai Kaáli Intézetben 1530 beültetett embrióból 247 terhesség jött létre. 

A meddőségi centrumokban végzett TB-támogatott kezelések adatairól megkérdeztük a Kaáli Intézetet és a Népegészségügyi Központot is, de választ egyik helyről sem kaptunk.

Így csak a 2017-ben alakult magánklinika, a Reprosys adatait tudjuk a fenti adatok mellé tenni: a bezárásukkor tartott tájékoztatón ugyanis ezeket az adatokat megosztották a nyilvánossággal. Ezek szerint a bezárás évében, vagyis 2020-ban a Reprosys-ben 81 inszeminációt, 369 petesejtnyerést és 187 felengedett embrióbeültetést végeztek. Az intézményben a 38 év alatti pácienseknél 48 százalékos sikeraránnyal dolgoztak, 39-40 évesnél 29 százalékossal, 41 év felett 14,5 százalékossal. A teljes, bő 3 éves működés alatt 550 gyermek született a tevékenységük nyomán.

Petesejt-megtermékenyítés a Szent János kórház felújított Budai Meddõségi Centrumában 2020. június 16-án. MTI/Szigetváry Zsolt

Mind megvette

Vass Zoltán szerint az egész rendszer egyik legnagyobb problémája, hogy nincsenek olyan megbízható adatok, amelyek alapján össze lehetne mérni a különböző klinikák, finanszírozási formák, eljárások eredményességét – így arról sincs adat, hogy a magán- és állami eljárások sikerrátái között mennyi a különbség. Ugyanakkor a finanszírozási struktúrákból valóban kiolvashatók problémák, és ez magyarázhatja, hogy a kormány a terület átszervezését miért azzal vezette be, hogy gazdasági jellegű visszaélésekre tett utalásokat. Ezeket azóta sem tisztázta, de arról lehet szó, hogy a magántulajdonú, TB-finanszírozott intézmények látszólag az indokoltnál több ciklusra kértek támogatást – már a fent idézett 2012-es adatokat szerepeltető összefoglalóban is szerepel egy érdekes mondat erről:

az adatgyűjtés során az intézetektől 25%-kal kevesebb ciklusról érkezett jelentés, mint amennyi az OEP [Országos Egészségbiztosítási Pénztár, mai nevén Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő] felé finanszírozás céljából jelentésre került eljárások száma.

Bár Vass Zoltán biztos benne, hogy egyetlen orvos sem hozott döntést pusztán finanszírozási okok miatt, „az tény, hogy a második csoportba tartozó intézményeknél a finanszírozási struktúra abban tette érdekeltté a klinikákat, hogy minél több kezelést végezzenek el, és nem abban, hogy akár az első, akár a második próbálkozás előtt részletesebben feltárják a lehetséges okokat. Nem véletlen, hogy most már be van építve a rendszerbe a sikerdíj, tehát a létrejövő terhesség díjazása.” 

Vass szerint az elmúlt években lehettek különbségek a magán és állami ellátásban az alkalmazott technológiákban is, amit ő szintén a strukturális különbségekből vezetett le:

a TB-finanszírozott kezeléseket végző klinikák a meglévő állami támogatási összegekből hozzák ki a lehető legjobb ellátást, a magánfinanszírozott klinika viszont az elérhető legjobb technológiájú eljárásokat árazza be. Ez az összeg az elmúlt években lényegesen meghaladta a TB-finanszírozott kezelésekre költött összegeket, de így is nagyjából egy szinten volt a környező országok magándíjaival.

Hozzátette: az elmúlt 1-2 évben az állami intézményekben korszerűsítették az eszközöket, így ha volt is különbség az alkalmazott orvosi technológiákban, az mostanra kisebb lett vagy eltűnt. 

Mindenesetre az állam felvásárolta az összes olyan klinikát, ahol TB-támogatott kezeléseket végeztek. A kormány nemzetstratégiai indokkal vette magához a cégeket – „az emberi élet nem üzlet“, hangsúlyozta az államtitkár, Orbán Viktor miniszterelnök pedig máskor arról beszélt, hogy „egy életvédő kormány” tudni akarja, mi történik a megtermékenyített petesejtekkel. (A hírek szerint mégis piaci árat fizetett értük, bár az összeget titkolják a felek.)

Az összefonódást a kiemelt nemzetstratégiai cél miatt a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény értelmében nem kell a Gazdasági Versenyhivatalnál bejelenteni.

Így kerültek az állam, közelebbről a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő tulajdonába az alábbi cégek:

• a budapesti Forgács Intézet Egészségügyi és Szolgálató Kft.,
• a budapesti Kaáli Ambuláns Nőgyógyászati Intézet Kft.,
• a budapesti Várandós Egészségügyi Szolgáltató Kft.,
• a budapesti Sterilitas Egészségügyi Ellátó Kft.,
• a szegedi Kaáli REK Reprodukciós Központ Kft.,
• és a tapolcai Pannon Reprodukciós Intézet Egészségügyi és Szolgáltató Kft.

Az állami felvásárlás előtti teljes, 2018-as évben az Opten adatai szerint

• a Forgács Intézet 263 milliós árbevétel mellett 27 milliós nyereséget termelt,
• a Kaáli Ambuláns Nőgyógyászati Intézet 1,8 milliárdos árbevétel után 413 milliós nyereséget könyvelt el,
• a Pannon Reprodukciós Intézet 429 milliós bevétel mellett 205 milliós nyereséget termelt,
• a Várandós Egészségügyi Szolgáltató Kft. 28 millió forint árbevétel után 21 milliós nyereséget,
• a Sterilitas Kft. 146 millió árbevétel mellett 24 milliós nyereséggel zárt. 

Már állami tulajdonban, 2020-ban tovább nőtt a cégek összforgalma, csak az amúgy sem túl nagy forgalmat elérő Várandós Egészségügyi Szolgáltató Kft. és a Sterilitás Kft. árbevétele csökkent. A Kaáli Ambulens Intézetnek 2,3 milliárdra ment fel az éves nettó árbevétele, 424 millió forintos nyereség mellett. A jelentősen növekedő Forgács Intézetnek 934 millió forintos árbevétel mellett 384 millió forintos üzemi eredménye lett 2020-ban. A Pannon Reprodukciós Intézet árbevétele 880 millió forintra kúszott fel, a nyereség 389 millió forint volt. 

Az általunk megismert egyedi történetek megerősítették a fentebb lefestett képet: „Anna” például közel négy évig vett részt meddőségi kezeléseken, több magántulajdonú, és egy magántulajdonú, de alapvetően TB-támogatott eljárásokra berendezkedett klinikán is járt. Egy olyan speciális eljárást szerettek volna használni, ami spermiumszelekcióval növeli az inszemináció esélyét, elmondása szerint erre állami tulajdonú intézményben akkor nem volt lehetőség. Anna azt mesélte nekünk, hogy kedves, empatikus, a kérdéseit meghallgató orvossal évek elteltével egy magánklinikán találkozott először, addigra már sok negatív tapasztalatot szerzett nemtörődöm orvosokkal, akik több órát váratták, majd a kapkodva elvégzett inszemináció után gyorsan felállították, és kirakták a váróba. Olyan volt az egész, mint egy futószalag, fogalmazott.

Az a véleményen, hogy az államiban úgy próbálják felgyorsítani a kezeléseket, hogy azonnal küldik a nőket lombikra, a magánban viszont akár hónapig eltötörésznek a vizsgálatokkal, helyzetértékeléssel. Igaz, előszeretettel küldenek újabb és újabb drága vizsgálatokra is

– mondta.

Az egyik magánklinikán elvégzett (negyedik) inszemináció végül terhességhez vezetett. Ezzel a klinikával Anna elégedett, úgy érzi, az orvosok, nővérek olyan ellátást nyújtottak, amiért megéri fizetni.

Tesz egy ajánlatot

Az államosítás első köre után a kormány törvényi úton ellehetetlenítette a három működő magánklinikát, tehát az államosított klinikák versenytárs nélkül maradtak. Mint utólag kiderült, az állam ekkor már megállapodott a Róbert Károlyban működő, legnagyobb magán meddőségi klinika felvásárlásáról. Az idén szeptember hivatalossá vált üzletről Fábián Lajos, a Róbert Károly Meddőségi Centrum Kft.-t eladó anyacég, a TritonLife csoport társtulajdonos elnöke azt mondta, egyéves tárgyalássorozat eredményeképpen fair piaci feltételek szerint, kölcsönesen előnyös megállapodást kötött a két fél. Részleteket és a vételárat nem közöltek. Nem véletlenül, ugyanis mint a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz benyújtott közadat igénylésünkre adott válaszból megtudtuk, a kormány álláspontja szerint a kiemelt nemzetstratégiai célból, közpénzből kifizetett vételár üzleti titoknak minősül, így információigénylésünket visszautasították. 

Ugyanakkor úgy tudjuk, hogy a maradék két magánklinika, a bezárásra ítélt Reprosys és Versys tulajdonosaival is tárgyalnak a magyar állam képviselői, azzal a szándékkal, hogy felvásárolják a szóban forgó magáncégeket – ezeknek a klinikáknak ez volna az egyetlen esélye arra, hogy a jelenlegi törvényi feltételek mellett a jövőben működhessenek. Ha nem adják el az államnak a céget, kártalanítási igénnyel fordulhatnak az állam felé.

Információink szerint a Reprosys tulajdonosainál az állam képviselői hónapokkal ezelőtt jártak, ám akkor az egyeztetésnek nem lett folytatása, és a Reprosys holland tulajdonosa, Ter Telgte Frederik és a cégvezetés a sajtóból értesült az őket ellehetetlenítő törvényről. Aztán idén év végén a tárgyalások mégis folytatódtak, a cég több mint száz kérdést válaszolt meg, és arra számít, hogy az állam a közeljövőben vételi ajánlatot tesz.

A Reprosys a 2019-es évet 381 milliós nettó árbevétel mellett 15 millió forintos nyereséggel zárta, ebben az évben az alkalmazottak létszáma 12-ről felment 19-re. 2020-ban aztán 322 milliós árbevétel mellett közel 3 milliós veszteséget termelt.

A Reprosys helyzetéhez hasonló a másik utolsó meddőségi magánklinika, a Versys. Vereckey Attila orvosigazgató, meddőségi és endoszkópos specialista kérdéseink megismerése után nem akart nyilatkozni, de azt megerősítette, hogy tárgyalások folynak arról, hogy a magyar állam megjelenjen tulajdonosként a Versysben.

A Versys 2019-ben 980 millió forintos árbevétel mellett 20 milliós üzemi eredménnyel zárt, majd 2020-ban 895 milliós átbevétel melett 97 milliós veszteséget könyvelt el. 2021 áprilisában még 38 főt alkalmaztak, ez októberrel lement 30-ra.  

Mindenesetre a két magánklinika bezárásával hozzávetőlegesen 6-10 százalékkal nőhetett meg a működő állami klinikákra nehezedő igény – még úgy is, hogy a magánegészségügyben jobban bízó, tehetősebb páciensek közül egyre többen a környező országok klinikáit veszik célba, sokszor azért, hogy a várakozással eltöltött idő ne csökkentse a terhességét esélyét.

A brnói Unica Klinikát például az elmúlt években még a magyar szabályozás szerint nem elérhető anonim, nem rokontól származó petesejt-donáció miatt keresték fel a magyar párok. Amint arról a klinika főorvosa beszámolt egy interjúban, a magyar ellátás államosítása után viszont jelentősen megnőtt a saját petesejtes lombikeljárás iránt érdeklődő magyarok száma.

Vass Zoltán szerint az állami monopólium ilyen kialakítása az egészségügyben megkérdőjelezhető eljárás a nemzetközi szakmai közegben:

lehetséges csípőprotézist és művese kezelést igényelni magántulajdonú, magán finanszírozott egészségügyi intézményekben. Vajon miért nem lehet meddőségi kezelést? Nem találkoztam még olyan szakmabelivel, aki le tudta volna vezetni, hogy ennek mi lehet a szakmai indoka és célja.

Azzal kapcsolatban is csak feltételezésekkel találkoztunk, hogy a cégeket felvásárló állam miért csak 2022 december 31-ig gyakorolja a szerződések szerint a tulajdonjogokat. Egyes szakmabeliek szerint ezek a nyilvánosság elől elzárt szerződések egy bérleti struktúrát rejtenek magukban, mások arra számítanak, hogy a kijelölt dátum után reprivatizáció, az ágazat újraosztása következhet.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Vállalat állami cégvásárlások egészségügy klinika lombik meddőség Olvasson tovább a kategóriában