A brit EasyJet csütörtökön két fontos és elég meglepő dolgot jelentett be. Egyrészt 1,2 milliárd fontra (majdnem 500 milliárd forintra) lesz szüksége ahhoz, hogy a járvány utáni kilábalási szakaszt sikerrel vegye, másrészt közölte, hogy az igazgatóság egyhangúan elutasított egy kéretlen felvásárlási ajánlatot – a vevőt egyértelműen a magyar indulású Wizz Airrel azonosítják a piaci szakértők.
Az EasyJet egészen mostanáig a posztpandémiás lehetséges piaci nyertesek közé volt sorolva, a jelek szerint azonban eddig fordítva ültünk a lovon. Az EasyJet a járvány miatt már korábban 450 millió font tőkeinjekcióra szorult, ehhez jönne most az 1,2 milliárdos csomag, és a cég még így sem tudja garantálni, hogy 2023 előtt eléri a pandémia előtti forgalmi szintet. Jelenleg az utasszámban csak 57 százalékos teljesítményt produkál 2019-hez képest (ez persze nem jelenti azt, hogy a bevétele is csak ennyi, ha magasabb átlagáron adja el a jegyeket).
Számítani lehetett rá, hogy a meglehetősen széttagolt európai légi piacon a járvány utáni újraindulás konszolidációs hullámot indít el, eddig azonban kevesen számítottak arra, hogy az EasyJet szerepe nem a terjeszkedés, hanem a védekezés lesz.
Most már azonban világos az, ami a részvények árfolyamváltozásait nézve tulajdonképpen nem meglepő: a befektetők az úgynevezett ultra fapados üzleti modellt pillanatnnilag életképesebbnek tartják, mint a puhább üzleti megközelítést alkalmazó EasyJet verziót. Az európai ultra szegmensben pedig a Ryanair és a Wizz Air meghatározó (előbbi inkább a nyugati részen, utóbbi pedig keleten).
A konkrét csata egyértelműen a brit fapados turistákért (nyaralók, városlátogatók) megy, a Wizz kísérlete döntően az ő megszerzésükre irányult. A Wizz szeretné kihasználni az alkalmat az EasyJet piacrészének megszerzésére, az EasyJet viszont az ellenkező irányba menekülne előre: a szintén megroggyant British Airways árérzékenyebb utasaira repülne rá. A most kért tőkeinjekció is részben ezt a célt szolgálná, meg kellene szerezni azokat, akik némi komfort kompromisszumért hajlandóak átülni egy félig fapados verzióban működő gépre.
A British Airways, amelynek üzletileg borzasztóan fontos hosszú távú járatait a járvány miatti korlátozások még mindig blokkolják, érzi is ezt a veszélyt, és már jó ideje pórbál olcsóbb szolgáltatásokba kezdeni, de eddig nem sok sikerrel tette ezt. A Wizz próbálkozása ezért is jó időzítésű, addig próbált meg a cég helyezkedni, amíg a posztpandémiás új status quo még nem rögzül. A Wizz Air ugyanis a lépéssel egycsapásra meghatározó szereplővé válhatott volna Nyugat-Európában, ráadásul a két cég flottáját egyaránt Airbus gépek alkotják, az igazi különbség csak a „fapadosság mértékében” van. A pillanat pedig adott volt arra, hogy a relatív magasra értékelt Wizz részvényekkel a relatív alacsonyra taksált EasyJet papírokat fel lehessen vásárolni.
Tulajdonképpen az EasyJet (tulajdonosai és részvényesei) szemszögéből nézve a legjobb hír most az, hogy egy szakmai befektető felvásárlással próbálkozott átvenni a piacát, vagyis elég értékesnek tartja a vagyonát és pozícióját ahhoz, hogy érdemi ajánlatot adjon rá.
