Kulcsár Balázs és felesége, Zorkóczy Andrea 2007-ben döntötték el, hogy új életet kezdve gazdálkodni fognak egy tanyán. Ekkoriban Andrea egy multinacionális cégnél volt pénzügyes, Balázs pedig gépészmérnökként dolgozott tíz éve autóipari gyárakban. “Abba fáradtam bele, hogy egy dobozba zárva dolgozik az ember, ahol mesterséges a világítás. Hiányzott nekünk a szabad élet” – mondta döntésük hátteről Balázs.

A gazdálkodás nem volt idegen előtte. Nagyszüleivel sokat kertészkedett gyerekkorában, a családalapítás után pedig érdi házuk udvarában is termeltek zöldséget és gyümölcsöt.

Már Érden is tartottunk baromfit, a babakocsis anyukák a kerítésünknél mutogatták a libákat, csirkéket a gyerekeiknek. Aztán kakaskukorékolásért feljelentettek

– emlékezett vissza Balázs.

Hosszasan mérlegelték, hogy Balázs szülőföldjére, Nyugat-Dunántúlra menjenek vagy költözzenek be egy ökofaluba. Végül arra jutottak, hogy inkább egy jó fekvésű helyet választanak, amely könnyen megközelíthető, van tömegközlekedése és van a közelében iskola. Illetve nem akartak Budapesttől eltávolodni, mert a kézműves termékek nagy részét a fővárosban lehet eladni.

Végül a Vértes dombjai között, Vértesacsa közelében vettek meg egy kukoricást, ahol létrehozták permakultúrára alapozott biogazdaságukat, amelyet az agrárgazdasági kamara (NAK) követendő példaként jellemzett tavaly. Elsősorban saját használatra termesztenek zöldségeket és tartanak állatokat, a megélhetésüket pedig a gazdaság gyümölcsfáiból készült szörpök és lekvárok eladásából fedezik.

Egy gazdasági épület, mellette a baromfiudvar és a zöldségkertészet.

A 2007-ben megvásárolt kukoricaföld körül ma is nagytáblás növénytermesztés folyik, és a gazdaság kialakításánál kihívást jelentett a föld korábbi vegyszerezése.

A környéken ma is helikopterrel permeteznek, a föld most is tele van vegyszerekkel. Vannak olyan gyomirtók, amelyek a nyolcvanas évek óta nincsenek forgalomban, de a talajban kimutathatóak

– mondta Balázs.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkRégen csodabogárnak tartották őket, mára termésversenyeket nyernekEgy ausztriai látogatás után döntött úgy a Kardos Farm, hogy felhagy a mezőgazdaság jelképével, a szántással. Ezután versenyeket nyertek és pénzt is spóroltak.

Nekik viszont kezdetektől az volt a cél, hogy lehetőleg semmilyen vegyszert (gyomirtót vagy műtrágyát) ne használjanak, hanem a permakultúra eszközeivel hozzanak létre egy fenntartható ökoszisztémát. A permakultúra olyan mezőgazdasági rendszert jelent, amely a természet önfenntartható rendszereit (mint egy erdőt) igyekszik lemásolni.

Míg egy monokulturális gazdaságban (például egy búza- vagy kukoricatáblán) a természetes védelem hiánya miatt permeteznek vagy gyomirtóznak, a permakultúrában az élőlények közötti kölcsönhatásokra alapozva alakítanak ki önfenntartó rendszert. Ha például tyúkokat engednek egy gyümölcsfa köré, akkor a tyúkok megeszik a gyommagvakat és a kártevőket, az ürülékükkel javítják a talajt, a fák pedig védik őket a napsütéstől és a széltől.

Balázs előadása a tanyáról és a permakultúráról.

Balázs és Andrea a kezdetektől elsősorban gyümölcsösben gondolkodtak, mivel már Érden is készítettek szörpöket és lekvárokat. A terület megvásárlása után mintegy kétezer gyümölcsfát ültettek. Felerészben régi, magyar nemesítésű gyümölcsfajtákat (például alma, körte, barack, meggy, cseresznye, naspolya, mandula) használtak, felerészben pedig vadgyümölcsöket (mint fekete bodza, törökmogyoró, feketedió, sajmeggy, madárberkenye, vadalma, vadkörte), hogy minél összetettebb ökoszisztémát hozzanak létre.

A gyümölcsfák alatt zöldséget, gabonát termesztünk, hogy minél jobban hasonlítson egy erdő összetettségére

– mondta Balázs.

A permakultúra kiszámíthatóbb és kevesebb beavatkozást igényel, mint egy monokulturális gazdaság.

Idén elég sok gyümölcsünk nehezen viselte a párás, esős időt, viszont a fák alatti takarmányféle többszörösét termi, mint tavaly. Ami az egyik oldalról veszteség, a másikon hasonló arányú hozadék

– mondott egy példát. A gyümölcsfák is vegyesen helyezkednek el, mert így védettebbek a betegségek ellen.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHarminc centiméteren múlik a sorsunk, vigyázni kéne ráA talaj nemcsak azért fontos, mert ellát minket élelemmel, hanem azért is, mert hatalmas mennyiségű szenet raktároz, így a klímaváltozást is fékezheti.

A fák elültetése után saját erőből kezdték el kialakítani a gazdaságot.

Nem volt barát, akit hívhattunk volna, és ez nem Kelet-Magyarország, hogy olcsón lehessen napszámosokat találni

– mondta Balázs. Segítségükre volt, hogy Balázs középfokú végzettsége mezőgazdasági, Andrea pedig élelmiszermérnök.

Az első években Andrea továbbra is bejárt budapesti munkahelyére Érdről, Balázs pedig napi száz kilométert ingázva elvitte a gyerekeket a vértesacsai óvodába, majd a gazdaságon dolgozott. Közben elkezdte építeni a helyben kiásott anyagból készült, vert falú vályogházat a család számára. Az építkezésnél is szempont volt, hogy lehetőleg természetes anyagokat használjanak – a vályog mellett szalmát használtak a szigetelésre -, hogy minél kisebb ökolábnyomot hagyjanak maguk után.

A helyi anyagból készült vályogház.

Először a műhely lett kész 2012-ben. Másfél évig itt laktak, amíg az érdi házuk eladásából be tudták fejezni a lakóház felépítését. Időközben Andrea is otthagyta multis állását, és egy-két kisebb cég könyvelését leszámítva már csak a gazdaságban dolgozik. Azt nem árulták el, hogy pontosan mennyi bevételük van egy évben a szörpök és a lekvárok eladásából, de mostanra az ő és az egyetlen alkalmazottjuk családjának megélhetését ez fedezi.

Balázs és Andrea már érdi házukban is készítettek szörpöket és lekvárokat eladásra. Az ötlet onnan jött, hogy a mai napig mindkettőből sokat fogyasztanak, egyébként is sok gyümölcsöt esznek. Eleinte gasztrorendezvényeken árulták a termékeiket, volt olyan időszak, amikor Balázs minden hétvégén ment árulni.

Zorkóczy Andrea.

Ekkoriban bejött egy-két éttermes ismertség, majd “kézről kézre adták őket”. Mivel a gyümölcsfák többsége öt év után fordult termőre, eleinte az érdi kertjük gyümölcseit használták, majd 2012 környékén kezdtek el nagyobb mennyiségben szörpöket és lekvárokat készíteni.

Mostanra mintegy 80-100 étteremmel állnak kapcsolatban, bevételeik 95 százaléka tőlük származik. Ezen kívül bevásárlóközösségeken keresztül forgalmaznak, illetve rendszeresen fogadnak csoportokat – iskolásokat vagy éppen az általuk szervezett kemenceépítő tábor vendégeit – a tanyán, akik szintén szoktak tőlük vásárolni.

A zöldségek termesztésére használt fóliasátor és Balázs.

Balázs szerint a termékeik azért jobb ízűek az ipari készítményeknél, mert nem a felhasználásuk előtt hetekkel, féléretten takarítják be őket, hanem teljes érettségben, mert csupán néhány napig tudják tárolni a gyümölcsöket. A betakarítás és a befőzés leterhelő időszaka május elejétől augusztusig tart, az állandó alkalmazottuk mellett ilyenkor 1-2 alkalmi beugró segít nekik (és a 14, 16 és 22 éves gyerekeiknek).

Nagyjából kialakult egy egyensúly, és tudatos döntés volt, hogy ennél nagyobbra nem akarunk nőni, pedig az üzem alkalmas lenne rá

– mondta Balázs. Szerinte az érdemi növekedéshez embereket kellene felvenni és nekik is jóval többet kellene dolgozni.

Azzal viszont azt vesztenénk el, hogy nem minden a mi kezünkön megy át, ami az egésznek a lényege

– mondta.

A szörpöknél olykor több száz éves recepteket próbálnak ki és szeretnek kísérletezni. A ház körül 3 ezer négyzetméteren termesztenek zöldségeket saját maguknak, és fűszernövényeket, amelyeket pedig a szörpök ízesítéséhez használnak. A zöldségek mellett saját felhasználásra tartanak állatokat, van kecske, marha, szamár, kacsa, tyúk, liba és két ló is.

A baromfiudvar.

Mióta 14 éve megvették a tanyát, a legnagyobb kihívást az éghajlat változása okozza számukra. Balázs szerint ennyi idő alatt is érezhetően változott az időjárás, például jelentősen kevesebb lett a csapadék.

Vannak előnyös oldalai is, olyan növényeket lehet termeszteni, amelyek korábban elfagytak volna télen

– mondta. Ebből adódóan létrehoztak egy mediterránnak nevezett kertet, ahol pisztáciát vagy pekándiót is ültettek.

Balázs ezzel együtt nem tart a klímaváltozástól, mint mondta, együtt kell élni vele és alkalmazkodni kell hozzá. A permakultúrás művelés mindenesetre már jelentősen javított a talaj minőségén, humusztartalma számottevően nőtt. A talaj minőségének fontos indikátora a giliszták száma. Egy felmérés alapján náluk már 10-12 giliszta van egy mintavételi gödörben, a szomszédos szántóföldeken viszont csak 0-2.

A gazdaság a Magyar Permakultúra Egyesület egyik telephelye, az egyesület egyik alelnöke pedig Balázs. Mint mondta, a fenntarthatósági szempontok felértékelődésével az elmúlt időszakban jelentősen megnőtt a permakultúra iránti érdeklődés. Előadásaik szinte évekre előre be vannak telve, és a hagyományos mezőgazdasági képzések felől is egyre nagyobb nyitottságot érez a permakultúra felé (a gazdaságról ide kattintva lehet még olvasni).

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkBesokallt a munkájától, lenyúlt 13 tyúkot az anyjától, és mára övé az egyik legkülönlegesebb magyar gazdaságAz egykori budapesti informatikus egy ősi mezőgazdasági módszerrel rekonstruálja a szavannát a Hajdúságban, a termékeit pedig közösségi rendszerben értékesíti.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Vállalat biogazdálkodás fenntarthatóság mezőgazdaság permakultúra üvegház Olvasson tovább a kategóriában