Óriási tervekkel és beruházásokkal lép túl a magyar műkereskedelem egyik legfontosabb szereplője, a Virág Judit Galéria a koronavírus-járvány okozta recesszión. A kiállítótér területe és a tervezett események száma jelentősen növekszik annak ellenére, hogy a 2008-as válság még éveken át tizedelte a műtárgypiac forgalmát. A mostani visszaesés azonban egészen máshogy érinti a műkereskedelmet, beszélgetésünk során a galéria társtulajdonosa és -alapítója, Törő István elmondta, hogy még a tavalyi is kiemelkedő év volt, igaz, a tavasz „a kukába ment”.

„Kényelmesen ültünk az aranykalickánkban 15 évig”

A műkereskedelmet megreformáló újítások nem idegenek a galériától: Virág Judit és Törő István vállalkozása az 1997-es indulást követően addig szokatlanul elegáns és jól szervezett eseményekkel hívta fel magára a figyelmet a magyarországi árverési piacon. Noha ekkoriban már tucatnyi szereplő versenyzett, a nagy nyugati aukciósházak gyakorlatait követve hamar kitűnt az új galéria: az exkluzív helyszíneken fogadásokkal egybekötött rendezvények, az igényes, tanulmányokat is tartalmazó katalógusok és a jól felépített reklámkampányok nagy érdeklődést váltottak ki, és persze Virág Judit évekkel korábban közismertté vált szakértelme is hozzájárult a sikerhez.

Juditot mindenki, aki a műtárgypiacon mozgott, aukcióra járt, jól ismerte, én pedig sok céget működtettem már, volt fogalmam arról, hogy hogy kell egy új vállalkozást elindítani.

– emlékezett vissza Törő a kezdetekre.

A galéria kezdeti sikerei egy szerencsés képválasztásnak is köszönhetők Törő visszatekintése szerint. Az első árverés fő tétele egy Rippl-Rónai-kép volt, amiről senki se gondolta volna, hogy aukciós rekorder lesz, mégis addig még nem látott áron, 21 millió forintért lelt új gazdára az 1998-as első árverésen. Az akkor még bűvösnek számító húszmillió forintos határ átlépésével került fel az új galéria a műtárgypiaci térképre. A bemutatkozásnak egyértelmű volt az üzenete: a galéria a piacvezető cég szeretne lenni.

Az első aukció sikere után a galéria bevételei gyorsan emelkedtek. 1998-ban 21 millió, 2000-ben 95 millió, 2001-ben 160 millió, 2002-ben 220 millió forint volt az új abszolút aukciós rekord, valamennyi a Virág Judit Galéria árverésein született. 2001-re a galéria az eredeti, 50 négyzetméteres üzlethelyiségéből a mai, 450 négyzetméteres helyére költözött, 2003-ban 690 négyzetméter lett az alapterület, és ekkorra kialakult az évi három – egy őszi, egy téli és egy tavaszi – aukció szervezésére vonatkozó menetrend, ami azóta se változott. A 2008-as válság ugyan mélyen érintette a galériát, a 2010-es évek második felének gazdasági fellendülése viszont már jelentős bevételnövekedést hozott, annak ellenére, hogy a működési modell hosszú évek alatt nem változott.

A galéria tavaly márciusi kényszerű bezárása viszont jó alkalom volt az állandósult működési szisztéma átgondolására, amit aztán tovább lendített egy nagy európai aukciósháztól érkező meghívás egy közös közép-európai projektbe. Az új partnerrel való ismerkedés során döbbent rá Törő, hogy a Virág Judit Galériában szokásos évi három, esetleg négy aukció helyett az évente akár több tucat árveréssel működő modellek elterjedtek már a kelet-európai piacon is.

Azon gondolkodtunk, hogy ha hasonló európai piacokon ennyi árverést rendeznek az aukciós házak, akkor Magyarországon, ami végül is a Monarchia egyik legfontosabb művészeti örököse, ahol van egy erős vásárlói réteg, ez miért nem működik még. Ekkor döbbentünk rá, hogy a világ elment mellettünk, kényelmesen ültünk az aranykalickánkban 15 évig, és nem tűnt fel, hogy valami gyökeresen megváltozott.

A gyűjtők körébe lépett ugyanis egy újabb, az online kommunikáció és az internetes árverések iránt fogékony generáció. Ez a felismerés végül is olyan fejlesztésekre sarkallta Virág Juditot és Törő Istvánt, amelyek lehetővé teszik akár évi 10-15 tematikus árverés lebonyolítását is: a galéria alapterületének növelése, szervezetfejlesztés, új PR-stratégiák és a kortárs üzletág fejlesztése. Tavaly 400 négyzetméterrel növekedett meg a Falk Miksa utcai kiállítótér, és nagyon erős, jól képzett csapat állt fel a galéria élén.

Ez a válság egész más

A 2008-as gazdasági válsággal szemben tehát a mostani recesszió korántsem tűnik fenyegetőnek a műkereskedelem területén. Sőt, Törő szerint a tőzsdén és az ingatlanpiacon tapasztalt bizonytalanság most kifejezetten segíti a műtárgypiacot, sok magánbefektető ugyanis képekbe és szobrokba teszi a pénzét, ezzel is színesítve a portfólióját. A válság ráadásul egy rendkívül erős műtárgypiaci vágta után alakult ki: 2017 és 2019 között elképesztő mértékben szöktek fel a műkincsek árai. A klasszikus-modern művekből mostanra

áruhiány keletkezett,

vagyis a galériáknak ügyesen és óvatosan kell kezelniük a piacon forgatható műkincsállományt.

Az utóbbi néhány év további fontos műtárgypiaci fejleménye, hogy egy újabb művészeti periódus is beérett. A kortársnak nevezett művek^*Ezek a művek abban értelemben tekinthetők kortársnak, hogy alkotóik zömmel ma is dolgoznak, de többnyire legalább 10-20 évvel ezelőtt készültek. piacán is jelentős forgalom- és áremelkedés zajlott le, az eddigiekben alapvetően a múlt század eleji korszakokkal foglalkozó Virág Judit Galéria is az 1945 és 2000 közti időszak művészetével bővíti profilját. Ezt részben az árverésre bocsátható klasszikus művek említett, egyre szűkülő köre indokolta, a kortárs bizonyos értelemben pótolhatja a klasszikus-modern piacon érzékelhető hiányt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÁrat kell emelniük a kortárs magyar művészeknek, ha sikeresek akarnak lenni külföldönSokáig túl olcsók voltak a magyar kortárs művek a hazai műtárgypiacon ahhoz, hogy külföldi gyűjtők komolyan vegyék őket. Az utóbbi néhány évben viszont végre változás indult ebben a kérdésben, amivel mindenki jól járhat.

A leginkább a műtárgyak másodpiacán^*Vagyis olyan műtárgyakkal kereskedik jobbára a galéria, amelyek már elszakadtak az alkotótól, a piacon vannak. mozgó Virág Judit Galéria szempontjából fontos változás volt továbbá, hogy a kortárs művészeket képviselő galériák és a kortárs művészettel foglalkozó gyűjtők munkája ekkorra érett be piaci értelemben: a magyar kortárs művészek munkái megjelentek a legjobb külföldi múzeumok és galériák kiállításain, és rendszeresen szerepelnek a világ nagy művészeti vásárain.

Persze a galéria számára ez a terület sem érintetlen, már a 2000-es években is voltak kortárs kiállítások, és szerepeltek ide tartozó művek az árveréseken, sőt, néhány művész menedzselésével is megpróbálkozott Virág Judit és Törő István. A 2008-as válság ezeknek a törekvéseknek azonban keményen keresztbe tett, most viszont olyannyira reményteli ez a piac, hogy egy külön kortárs aukciósház létrehozásának ötlete is felmerült.

Szerencse nélkül nincs műkereskedelem

A galéria sikerében a tulajdonosok szakértelme, a folyamatos fejlesztések és a jó intuitív döntések mellett nagyon sok esetben a szerencse, vagy legalábbis bizonyos váratlan fordulatok is komoly szerepet játszottak Törő szavai szerint. Utoljára a 2019. novemberi első kortárs aukció kirobbanó sikere okozott nagy meglepetést, amikor a várakozást messze meghaladó árak alakultak ki  – ez nemcsak a galériát, hanem az egész szakmát váratlanul érte.

A levegőben volt, hogy most kell kortárs árverést csinálni, csak lecsaptuk a labdát.

A 2010-es évek elején, a válságból való kilábalás, illetve a fellendülés kezdete is nagyrészt egy véletlennek volt köszönhető. 2013-ban, amikor a piac nagyon messze volt a százmilliós áraktól, bekerült a téli aukcióra egy addig lappangó Csontváry-kép. A galériában megérezték, hogy érdemes lehet egy erős PR-kampánnyal megtámogatni a kép sikerét, érzékelhetővé vált, hogy ez potenciálisan rekordgyanús darab. Végül is egy kiélezett, hosszú licit végén 240 millió forintért kelt el a Trau-i tájkép naplemente idején című festmény, ami azóta is magyar aukciós rekord, a válság miatt gyengélkedő műtárgypiac pedig lendületre kapott.

Egy galéria sikeréből az egész szakma profitálhat

Az ágazatban a siker egyik legfontosabb fokmérője egy-egy árverés forgalma, illetve az aukciós rekordok beállítása. Törő azonban hangsúlyozta, hogy egy jól sikerült eladás hátterében a tudatosan felépített kommunikáció és a galériát övező bizalom – és persze a szerencse – mellett a többi galéria és műgyűjtő tevékenysége is szerepet játszik.

Ez az egymásra utaltság főleg a már említett 2019-es kortárs aukció esetében ütközött ki. Az ott kialakult magas árak egyrészt a területtel foglalkozó galériák és gyűjtők munkáját dicsérik, másrészt pedig annak köszönhető, hogy egy addig zömmel klasszikus műveket vásárló kör felbukkant a kortárs művészet világában, és ők mély bizalommal vannak a Virág Judit Galéria iránt. Törő szerint az áremelkedésből végső soron mindenki profitálhat, még a fiatalabb művészek árait is felviszi, ha az árveréseken jól szerepelnek a közelmúltban készült alkotások.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA szakma, amiből nem lehet megélni, de néha hozza a milliókatMost induló cikksorozatunkban bemutatjuk, hogy a képzőművészet területén milyen megélhetési lehetőségek, finanszírozási formák vannak, vagyis hogyan keresi a pénzét egy átlagos művész.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA kiszolgáltatottság és a kuncsorgás szinte természetes eleme lett a művészet finanszírozásánakA művészet területén nemcsak az alkotók megélhetési lehetőségei rendhagyók, hanem a velük foglalkozó szakma finanszírozása is.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat galéria műtárgy művészet Törő István üzlet Virág Judit Galéria Olvasson tovább a kategóriában