2006-ban az amerikai Egészségügyi és Szociális Minisztériumon belül létrehoztak egy új hatóságot (Biomedical Advanced Research and Development Authority) azzal a céllal, hogy készítse fel az országot egy vegyi, biológiai vagy nukleáris támadásra, beleértve a világjárványokat is. Ahogy a The New York Times írja, az új szervezetben dolgozó szakemberek már az első évben megállapították, hogy egy súlyos influenza világjárvány esetén szükség lenne 70 ezer lélegeztető készülékre, és el is kezdtek dolgozni a megoldáson.
Az akkoriban használatos lélegeztetőgépek drágák és nagyméretűek voltak, ráadásul csak szakképzett személyzet üzemeltethette őket. A hivatal már 2007 novemberében összehívott egy szakértői tanácsot, hogy kidolgozzák, hogyan lehetne mobil, könnyen használható berendezéseket gyártatni. A szövetségi kormány 2008-ban bekérte az ajánlatokat a piaci szereplőktől arra, hogy 2010-11-re olyan lélegeztetőgépeket kezdjenek gyártani, amelyekből akár 40 ezret is megvesznek majd. A cél az volt, hogy a gépek árát 3 ezer dollár alá szorítsák, és így minél többet vehessenek a rendelkezésre álló keretösszegből. Ezzel elindult az Aura Projekt.
A beérkezett ajánlatok közül egy kisebb cég, a kaliforniai székhelyű Newport Medical Instruments anyagát fogadták el. Ez a társaság japán tulajdonban volt, de kizárólag lélegeztetőgépeket gyártott, és bár a 3 ezer dolláros ár nagyon alacsony volt, a társaságnál úgy gondolták, hogy ha tízezer számra adnak el belőle az amerikai kormányhivataloknak, az olyan referencia lesz, amelynek előnyeit a szabad piacon is hasznosítani tudják majd. Akkoriban 10 ezer dollár körül mozgott a (nagy és nem mobil) gépek ára.
A madárinfluenza járvány után nem sokkal a Newport meg is kötötte a szerződést, és első lépésben 6,1 millió dollár előleget kapott a gyártás beindításához. Az együttműködés jól indult, a hatóság háromhavonta szigorúan ellenőrizte a pénz felhasználását, és kemény teljesítési határidőket szabott.
A Newport 2011-ben három működő prototípust mutatott be az amerikai járványügyi hatóság vezetőinek, akik el voltak ájulva az eredménytől. A sorozatgyártás elindítását 2013 szeptemberére tűzték ki, ám ekkor hirtelen minden megváltozott.
2012 májusában a Newportot alig több mint 100 millió dollárért felvásárolta egy sokkal nagyobb cég, a Covidien. Ennek a társaságnak abban az évben 12 milliárd dolláros bevétele volt, és a lélegeztetőgépek csak egy kis szeletét jelentették az üzletmenetének. A Newport és a kormányhivatal emberei a felvásárlás után azonnal érezni kezdték, hogy az Aura Projekt nem fontos a cégnek.
A Newport már 2012 júniusában, azaz egy hónappal a felvásárlás után kérte, hogy ne kelljen legyártania a készülékeket, a Covidien azonban inkább további állami támogatásért folyamodott, és jelezte, hogy meg kell emelnie a készülékek árát. A kormány fizetett is, további 1,4 millió dollárt, ám ez a Covidien könyveiben olyan kis összeg volt, hogy észre sem lehetett venni.
A kormánynak dolgozó hivatalnokok és a versenytárs cégek szakemberei a New York Times-nak most azt mondták, gyanús, hogy a Covidien csak azért vásárolta fel a Newportot, hogy az ne tudjon olcsó mobil gépeket fejleszteni, mert ezek elterjedése aláásta volna a nagy és drága berendezések piacát, amely fontos bevételi forrása volt. A Newportnál közben beindult a kontraszelekció, a projekten dolgozó embereket más területekre irányították vagy egyszerűen elhagyták a céget.
2014-ben a Covidien jelezte, hogy szeretné felbontani a kormánnyal kötött szerződést anélkül, hogy egyetlen lélegeztetőgépet leszállított volna. A cégvezetők azt mondták, a projekt nem hoz elég profitot a cégnek. A kormány belement a szerződésbontásba, és 13,8 millió dollárért új megrendelést adott, ezúttal a Philipsnek.
2015-ben a Covidient egy még sokkal nagyobb gyártó, a Medtronic vette meg 50 milliárd dollárért. A Covidien akkori pénzügyi igazgatója most azt mondja, nem tudja, hogy az Aura Projekt szerződése miért szűnt meg, mert nem volt rálátása az ügyre. A Medtronic területért felelős elnöke pedig úgy emlékszik, hogy a projekt már a Covidien felvásárlása előtt zátonyra futott. Most azt állítják, hogy a Newport gépei nem tudták volna teljesíteni az előírt műszaki feltételeket, és az árat sem lehetett tartani.
A kormány csak 2019 júliusában választotta ki az első Philips gépeket, és csak decemberben adta le az első 10 ezer darabos megrendelést, amelynek szállítása 2020 közepétől indulhat.
Közben azonban kitört a koronavírus-járvány, és az Egyesült Államokban a szövetségi kormány összesen 12 ezer 700 lélegeztető készüléket lehet azonnal bevetni, a felújításokkal együtt pedig legfeljebb 16 ezer 600 lesz. Ez még mindig kevesebb mint a negyede annak, amit a szakemberek már 2006-ban szükségesnek tartottak.
A CNBC most azt írja, hogy a Ford és a GE Healthcare egy michigani üzemben április 20-tól nagyüzemben megkezdi a lélegeztetőgép-gyártást, április végére 1500, július 4-ig pedig összesen 50 ezer készüléket szállíthat. A szerződés összegét nem közölték.
Most viszont az a kellemetlen helyzet állt elő, hogy az egyes államok – központi koordináció nélkül – egymás fölé licitálva próbálnak kétségbeesetten új lélegeztető gépeket beszerezni máshonnan, mert szinte biztosan meg fogja haladni a kórházak kapacitását a tüdőgyulladásos betegek hulláma a világ aktuálisan legdurvább járvány-gócpontjában.
