Sok más magyar vállalkozáséhoz hasonlóan a Promitor Kft., illetve elődje, a Keller és Mayer Kft. története is a 90-es évek elején indult. Az alapító Kellermayer Sándor már a rendszerváltás előtt is Ausztriában dolgozott, majd amikor megtörtént az átalakulás, úgy döntött, hogy elég volt az alkalmazotti létből, saját vállalkozásba kezd. A frissen lett vállalkozó valami olyanba akart belevágni, amit más akkor nem csinált Magyarországon, mert úgy gondolta, ebből lesz pénz. Érdekes módon a gyerekkönyvek a 90-es évek elején ez a kategória volt. Akkor „May Károly” Winnetou-ján és „Verne Gyula” regényein kívül csak a kötelező olvasmányok voltak elérhetőek itthon, ezért licencszerződést kötöttek az ismert terepnek számító Ausztriában egy kiadóval egy sorozatra, és ezeket a ifjúsági krimiket próbálták piacra dobni Magyarországon.

„Hatalmas bukta lett. Nem értettünk a piachoz, és akkor még azt sem tudtuk, hogy ez egy zárt világ, ahova nem lehetett kívülről csak úgy betörni. Később ezeket a regényeket végül kiadták, és be is futottak, de akkor nekünk nagyon nem jött össze”

– idézi fel az első kudarcot Kellermayer Sándor, aki akkor még volt feleségével közösen vitte a vállalkozást. Bár a könyvek itthon megbuktak, egyik alkalommal, amikor az osztrák kiadónál vártak egy tárgyalásra, észrevették, hogy a cég gyerekjátékot is árul. Innen jött az ötlet – miután a könyvkiadással lyukra futottak -, hogy próbálkozzanak gyerekjátékokkal. Összeraktak egy a bécsi irodában látott játékhoz hasonló óriáspuzzle-t, ami a Berakó-kirakó nevet kapta, és elkezdtek házalni vele a nagykereskedőknél.

A Berakó-Kirakó eredeti és felújított kiadása

„Jó időben voltunk jó helyen, mert a 90-es évek közepe egy kifejezetten áldásos időszak volt a hazai játékpiacon. A nagykereskedők ki sem pakolták a játékokat, egyszerűen lerakták a konténert az udvaron, és a kiskereskedők mindent elkapkodtak, a szagos radírtól a kirakókon át a soha nem látott társasokig.”

Így kerülhettek be viszonylag könnyen a nagykereskedőkhöz, akik annyira azért nem bíztak egy magyar gyártóban, hogy előre ki is fizessék a termékeket, csak bizományba vették át azokat. Ez azt jelentette, hogy a fiatal vállalkozásnak hónapokig csak költségei voltak, bevétele nem, ezt pedig valahogyan meg kellett finanszírozni. A 90-es évek közepén a magyar hitelek nem igazán jöhettek szóba, hiszen ekkor 30 százalék körüli kamatra adtak csak kölcsönt a hazai bankok. Itt jött nagyon jól az osztrák kapcsolat Kellermayer Sándornak, aki egyszerűen csak besétált egy ottani bankba, elmondta vállalkozásötletét, és – bármily meglepőnek tűnik ez még mai szemmel is, vagy talán különösen mai szemmel – meg is kapta rá a pénzt.

Jó napot, nem akarnak játékot a repülőre?

Bármennyire is szkeptikusak voltak a kereskedők, a Berakó-kirakó elég nagy siker lett, ahogy a vállalat következő néhány játéka is. Ebben valószínűleg szerepet játszott, hogy árban az akkor nemlétező középkategóriát célozták meg. A rendszerváltást követő években ugyanis még nem igazán volt magyar játékipar, így a vevők csak a nagyon olcsó, de rendkívül rossz minőségű hazai, vagy a magyar pénztárcával nem igazán megfizethető import játékok közül választhattak.

„Emlékszem, ekkor egy nagyon gyatra magyar gyártású játékot átlagosan 300-400 forintért árultak, a külföldieket viszont 1200-ért. Mi valamivel az ezer forintos lélektani határ alá lőttük be az árainkat. Ez akkor még mindig elég soknak számított, de így is megvették”.

Ehhez kellett az is, hogy az átlagos hazai minőségnél azért látványosan jobbat kínáljanak. Ebben segítette őket, hogy beszereztek egy olyan 20 éves dobozbevonó gépet, amiből akkor még egy sem volt az országban. Ez tulajdonképpen annyit csinált, hogy a színes nyomatot felkasírozta kartonra, azaz a színes dobozok nem kézi kasírozással készültek, ezáltal nagyon sokat javult a minőségük.  

Az üzlet elkezdett felpörögni, igaz, a házaspár ekkor még mindig úgy szervezte, hogy a vállalkozás mellett a biztonság kedvéért egyiküknek mindig legyen munkája. A forgalom viszont szépen nőtt, évente már egy-kétezer játék elment. Még a 90-es évek végén kijöttek a máig létező Játszva megismerjük fejlesztő játékok sorozat első tagjaival, az ezredfordulón pedig már a Malév gépein is Keller&Mayer társasokkal üthették el az időt az utasok.

„Egy nap a Váci utca környékén sétáltam, és megláttam a Malév-székházat. Egy hirtelen ötlettől vezérelve besétáltam a marketing osztályra, és megkérdeztem őket, hogy nincs-e szükségük fedélzeti játékokra, mert ha van, akkor mi le tudjuk szállítani. Pár hét múlva felhívtak, és ettől kezdve négy-öt évig szállítottunk nekik” – meséli Kellermayer Sándor.

Az egyik Malévnak szállított játék

Közben a hagyományos értékesítési csatornákon is szervezettebbé vált az elosztás. Már az első Tescókban is ott voltak a cég játékai, ám oda még a tulajdonos vitte a hóna alatt a termékeket, mert csak néhány tucatot kértek belőle. Ám amikor a lánc elkezdett terjeszkedni, ez már nem volt megoldható, kellett egy olyan partner, aki profin tudta szervezni a disztribúciót.

Kellermayer – akárcsak a Malévhoz – az akkor már 180 éve játékgyártással foglalkozó Piatnikhoz is az utcáról sétált be, és a tárgyalás olyan jól sikerült, hogy egészen 2011-ig az osztrák hátterű cég szállította a kiskereskedelmi láncokhoz a játékaikat. Ez már csak azért is jó volt az akkor még kifejezetten kicsi vállalkozásnak, mert kiszámíthatóvá tette az egyébként rendkívül szezonális, 80 százalékban a karácsony környékére koncentrálódó eladásokat. A Piatnik ugyanis februárban megrendelte az éves mennyiséget, így már akkor tudni lehetett, mekkora lesz forgalom, és mennyit kell szállítani.

Nagy bizniszből nagy bukás

Az üzlet nem pörgött rosszul, de ekkor már látszottak a korlátjai, így a tulajdonos egyből lecsapott, amikor meglátta a bővülés lehetőségét. Egy salzburgi játékkiállításon figyelt fel a termékeikre egy helyi üzletember, akit azonban nem a játékok, hanem a nyomdai megoldások érdekeltek. A 90-es évek végén az osztrák és a magyar költségek, illetve árszínvonal között hatalmas eltérés volt, ezért az ausztriai cégek nagyon szerettek volna Magyarországon gyártatni. A gond csak az volt, hogy a magyar vállalatok nem tudták szállítani azt a minőséget, amit a vevők elvártak volna.

A Keller&Mayernek azonban ekkor már nagyon komoly nyomdaipari kapcsolatrendszere volt, hiszen ők – amellett, hogy kitalálták a játékokat – a termelésből csak a játékdobozok fóliázását végezték maguk, a többit kiadták bérgyártásba. Így amikor jött a salzburgi megkeresés, kaptak a lehetőségen, és elkezdtek nyomdaipari ügynöki tevékenységet is végezni. Gyógyszergyártóknak, kozmetikai cégeknek, távközlési vállalatoknak csináltak plakátokat, dobozokat, komplikáltabb nyomdai termékeket. Egy idő után már ez a tevékenység hozta a bevétel nagyjából négyötödét.

Elkövették azonban azt a hibát, hogy mindezt egy partneren keresztül tették, így amikor az ezredforduló után nem sokkal az osztrák vevőjük csődbe ment, rendkívül nehéz helyzetbe kerültek.

„Akkor elkövettem azt a hibát, hogy megpróbáltuk megmenteni a céget, és nem hagytuk bedőlni. Ma már máshogy döntenék” – idézi fel a vállalkozás legnehezebb időszakát az alapító.

Ezt követően ugyanis egy nagyjából fél évtizedes lavírozás jött, amikor voltak ugyan jobb időszakok, de végig a fizetésképtelenség határán egyensúlyoztak. Csak néhány osztrák vevő – főleg telefondobozokat vásároló távközlési vállalatok – tartották víz fölött a céget, ám amikor rövid időn belül a két legnagyobb vevőjük is visszamondta megrendeléseit, már nem volt tovább.

Az indulást lehetővé tevő osztrák bank nem kapta vissza a hitelt, és több beszállítót sem tudtak kifizetni, a céget felszámolták. Nem akartak azonban mindent veszni hagyni. Ekkor már közel tíz éve a vállalatnál dolgozott Nógrádi Péter is, aki úgy gondolta, lehet ezt úgy csinálni, hogy jövedelmező legyen. Összeszedte minden pénzét, és alapított egy céget, amely részben átvette az elődvállalat tevékenységét.

„Az alapelképzelés már ekkor az volt, hogy inkább a játékokra koncentrálunk, de meg kellett tartani a másik lábat is, mert a játékgyártás szezonalitása miatt elég nehéz lett volna például a pénzműveleteket menedzselni”

– meséli Nógrádi Péter. A korábbi és az új tulajdonos állítása szerint a felszámolás alatt leültek az összes beszállítójukkal, akikről már akkor tudni lehetett, hogy nem kapnak meg a cégtől minden pénzt. A többségükkel azonban sikerült megállapodni abban, hogy folytatják az együttműködést az új tulajdonossal. Persze a bizalom már nem volt ugyanaz, így előre kellett fizetni a megrendelésekért, ráadásul sok esetben jóval többet is, mert a partnerek beárazták az előző bukás költségeit és a kockázatot is.

Ha kisüt a napocska

Kellermayer Sándor ekkor kiszállt az üzletből, és közel négy évre visszaköltözött Ausztriába. Teljesen azonban nem szakadt el a cégtől, tanácsadóként a játékpiaci ügyekben igyekezett segíteni korábbi beosztottjának. Nógrádi Péter ugyanakkor jórészt teljesen egyedül kezdte felépíteni az új céget, majd ahogy telt az idő, és kiderült, hogy működik az üzlet, elkezdett alkalmazottakat felvenni.

Alig több mint három évvel később azonban ismét bajba kerültek. Akkor nagyjából nyolc játéka volt a cégnek, többnyire a már említett Játszva megismeri sorozatból, és ezekből 12-13 ezeret adtak el egy évben. A válság azonban megroppantotta ezt a szektor is, és látni lehetett, hogy sokkal kevesebb fogyhat a Keller&Mayer játékokból is. Ekkor tért vissza Magyarországra az alapító, és Nógrádi Péterrel közösen

megkeresték Bartos Erikát, a Bogyó és Babóca sorozat megálmodóját, hogy nincs-e kedve együtt dolgozni velük, és társasjátékokra vinni a mesét.

A szerző igent mondott, és ez teljesen megfordította a cég sorsát.

Ráadásul ebben az évben egy ismerősük előállt azzal az ötlettel, hogy a Beugróból is csináljanak egy társast, és miután a finanszírozást is mögé tette, ezzel is ki tudtak jönni. Utóbbi akkora siker lett, hogy csak ebből annyit adtak el, amennyi korábban a teljes termékpalettából fogyott.

Az üzlet annyira beindult, hogy 2011-ben úgy döntöttek, a forgalmazást is magukhoz veszik, és megváltak a Piatniktól.

„Rengeteget gondolkodtunk azon, hogyan fogjuk felvenni a kapcsolatot a nagy láncokkal, de végül semmit nem kellett tennünk, maguktól jöttek. A korábbi partnerünk kiküldte az emailt, hogy a jövőben hol érhetnek el minket, és a következő munkanapon már ott volt a fiókomban az üzenet a Regiótól, az Auchantól, a Gullivertől, lényegében mindenkitől, aki számít”

– meséli a most a játékok kitalálásáért felelős Kellermayer Sándor. Ekkor már annyira pörgött a Bogyó és Babóca, hogy a kereskedők mindenképpen akarták a kínálatukba. A Promitor Kft.-nél pedig azt lőtték be célként, hogy 50-60 játékot forgalmazzanak egyszerre, és ebből nagyjából egymillió eurós bevételük legyen. Mostanra ez meg is valósult, jelenleg nagyjából ennyi termék szerepel portfóliójukban, ami évente négy-öt új játékkal bővül. Ez azonban nem jelent ekkora növekedést, hiszen közben minden esztendőben három-négy régebbi játékot ki is vezetnek a piacról.

Mindenesetre a játékokból jelenleg már 180-200 ezer darab fogy, tehát tizenötször annyi, mint a válság előtti időszakban. A bevétel pedig így évek óta fixen 300 millió forint fölött van, és azóta a nyereség is szépen jön. A vállalat által előállított egy főre jutó hozzáadott érték^*Az adózás előtti eredmény, a személyi jellegű ráfordítások és az értékcsökkenés összege. az országos és az ágazati (kiadói tevékenységet végző cégek) átlagot is meghaladja.

A cég irányítói szerint a magyar piacon sok lehetőség már nincs további növekedésre, külföldi terjeszkedésben pedig saját termékeikkel nem gondolkodnak. Másoknak azonban végeznek bérgyártást, és ez a jövőben még inkább felfuthat. „Tulajdonképpen a konkurenseknek dolgozunk, ami elég jó piaci pozíció. Ha kell, segítünk már a formátum kitalálásában is, a gyártást pedig partnereinkkel teljes egészében meg tudjuk oldani” – mondja Nógrádi Péter. A jövőben ez a tevékenység lehet a növekedés motorja, a játékszektortól azonban már nem kíván elszakadni a cég.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikk„Ha alkalmaznánk a túlóratörvényt, másnap bezárhatnánk”Gyaraki József és felesége 1982-ben nyitotta első játékboltját, ma a Regio Játékkal övék az ország legnagyobb játékkereskedelmi lánca. Interjú.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat felszámolás játékpiac könyvpiac nyomdaipar Olvasson tovább a kategóriában