A dízelbotrányt megelőző évben, 2014-ben a világ egyik legnagyobb autógyártójának a vezetője, Martin Winterkorn 16 millió eurót keresett. Ez átszámolva ötmilliárd forintot tesz ki. Ebben benne volt Winterkorn alapbére és egy bónusz, amelynek az összege minden évben a cég eredményes működésétől függött.
2015-ben azonban kiderült, hogy a Volkswagen-csoport autóit éveken keresztül olyan csaló szoftverrel szerelték fel, amely érzékelte, hogy a gépjármű károsanyag-kibocsátását egy vizsgaállomáson mérik. Ilyenkor kisebb kibocsátást produkált a rendszer, mint a mindennapi használat során.
Durva lett volna, ha Martin Winterkorn 2015-ben is óriási jutalmat kap a cégtől, hiszen a márka egyik legnagyobb botránya zajlott éppen. A cég ezért úgy döntött, hogy abban az évben a kétmillió eurós alapfizetésén felül csak egy kisebb összeget kap meg bónuszként.
A német Bild am Sonntag azonban tegnap arról írt, hogy a volt vezető összesen nyolc millió eurós bónuszt kapott. A történet szerint Winterkorn és a Volkswagen abban állapodtak meg, hogy 2015-ben csak 5,9 millió eurós jutalmat kap, és a fennmaradó összeget a következő évben veheti át. Ez azonban nem volt nyilvános, a cég egyszerűen elrejtette a 2016-os könyvelésben a fennmaradó részt, ami 2,1 millió eurót tett ki.
Winterkornt 2016-ban menesztették. A cég azt mondta, hogy a hatósági vizsgálatok miatt befagyasztották Winterkorn utolsó évi 3,5 millió eurós jutalmát. A lap birtokába került dokumentumom szerint azonban 2017-ben mégiscsak átutalt a cég egymillió eurót a volt vezetőjének az elvileg befagyasztott bónuszából.
De ez még nem minden. Hiába szűnt meg Winterkorn szerződése a céggel 2016 év végén, 2017 elejétől „üzemi nyugdíjra” vált jogosulttá, egyfajta céges nyugdíj-kiegészítésre. Ez havi 3100 eurót tett ki, plusz a Volkswagen fizette Winterkorn müncheni irodájának a bérleti díját és a titkárnőjét. Ez összesen havi tízezer eurót tett ki. A cég szerint azért volt erre szükség, mert
a volt menedzser még mindig sok üzleti levelet kap.
A nyugdíjról először szintén a Bild írt 2017-ben, de akkor még napi 3100 euróról szóltak a hírek.
A Volkswagennek eddig 28 milliárd eurójába került (bírság, kártérítés és visszavásárlás formájában) a dízelbotrány. Ennek az összegnek a legnagyobb részét az amerikai kifizetések tették ki. A tengerentúlon közel félmillió autót kellett visszavegyen a cég, és akik megtartották a kocsit, 10 ezer dolláros kártérítést kaptak. A részvényesek emellett 11 milliárd euróra perlik a Volkswagent.
Az amerikai hatóságok sokkal könnyebb helyzetben voltak, hiszen egy külföldi márkával kellett keménykedni, míg Európában – leginkább Németországban – nem csak egy bűnös cég állt a fogyasztóvédők kereszttüzében, hanem egy nemzetgazdasági szempontból stratégiai fontosságú ágazat. Itt ezért csak arra kötelezték a céget, hogy hívja vissza a kocsikat és cserélje vagy alakítsa át a szoftvert.
Pénteken azonban úgy döntött a német legfelsőbb bíróság, hogy a csaló szoftver miatt az autó hibásnak minősül.
Vagyis a cégnek ki kell cserélnie az autót egy ugyanolyan modellre.
Ha már nem gyártják az adott típust, akkor egy az újkori árához hasonló modellt kell felajánlania a Volkswagennek annak az ügyfélnek, aki csaló szoftverrel felszerelt autót vásárolt korábban.
Ez az ítélet azért fontos, mert a bíróság úgy értelmezte, hogy a csaló szoftver nemcsak egy meghibásodott alkatrész, amit ki kell cseréni, hanem semmisnek tekinti az autó adásvételét, mivel az ügyfél nem azt kapta, amit eredetileg ígértek neki.
Úgy tűnik tehát, hogy Németországban sem ússza meg a Volkswagen egy sima szoftvercserével az ügyet. Igaz, a legfelsőbb bíróság ítélete egy konkrét eset kapcsán született meg, de ezután bátrabban hozhatnak a német bíróságok az ügyfelek számára pozitív döntéseket.
Vállalat
Fontos