Randy Lerner amerikai milliárdos 2006 nyarán új befektetési célpontot keresett. Az apjától örökölt cégbirodalmának ékköve az MBNA nevű hitelkártya-kibocsátó társaság volt, de a portfolióhoz tartozott többek között a clevelandi amerikaifutball-csapat, a National Football League (NFL) egyik franchise vállalkozása is. Lernert megszédítették a profi sportbefektetések, mert amellett, hogy hozták a pénzt, rabjává vált a hétről-hétre a tömött stadionok hangulatának, és a város büszkeségének szerepébe is könnyen beleszokhatott.
Lerner nem mélyült el az angol labdarúgás bugyraiban, de a sportban szerzett tapasztalatai alapján meg volt róla győződve, hogy a Premier League (PL) egy aranybánya lehet. A következő tíz év azonban bebizonyította, hogy tévedett.
2006 augusztusában 118 millió dollárért megvette az Aston Villát, amely tökéletes befektetési célpontnak látszott. A patinás angol klub Birmingham, vagyis a második legnépesebb angol város legnagyobb csapata, és úgy tűnt, hogy az amerikai időben lépett, a külföldi befektetők első hullámában tudott betörni a piacra. Roman Abramovics nem sokkal azelőtt, 2003-ban vásárolta be magát a Chelsea-be, a példa tehát adott volt.
A PL-klubok értéke akkoriban úgy ment felfelé, mint a rakéta.
A liga 1992-es indulásakor az akkori 20 csapatot összesen 100 millió dollárra tették, a nemzetközi népszerűség hatására azonban a tévés közvetítési jogdíjbevételek az egekbe emelkedtek, és máig 15 ezer százalékpontos emelkedésnek lehettünk szemtanúi. Ez a fejlődés már akkoriban is jól látszott.
Ahogy a Wall Street Journal írja, Lerner nem mérte fel kellően a terepet. Nem számolt azzal, hogy a PL világa üzleti szempontból még ma is egy igazi mocsár, amelyben a dilettánsok és a sarlatánok kedvükre dagonyázhatnak, a teljesítménykényszerben pedig egy perc türelem sincs. Amikor a rosszul teljesítő csapatok kiesnek a második vonalba, az pénzügyi értelemben egyenlő a katasztrófával.
Az NFL-ben Lerner ahhoz szokott hozzá, hogy a csapatok vezetése nem feltétlenül hibátlan, de a rendszer egységes keretek, egységes szokásjog alapján működik. A PL-ben viszont nincs ilyen. Ráadásul egy NFL-csapatot nem csak sport szempontból, de természetesen üzleti értelemben sem veszélyeztet a kiesés réme, hiszen az nem is létezik.
A kiesési rendszer miatt a bajnoki tabella középső vagy alsóbb részei felé közeledő csapatoknál hétről-hétre kitör az üzleti pánik. Elég pár vesztes meccs, és a cégvezetők haja máris égnek áll, mert csak arra tudnak gondolni, hogy a második vonalba csúszással óriásit bukhatnak. A Championship és a PL között ugyanis hatalmas a különbség, nézőszámban, jegybevételben, presztizsben és tévés jogdíjakban is. Az is előfordul, hogy a lejtőn nincs egyhamar megállás, és a kisebb bevételek miatt annyira megroppan a klub játékosvásárlási képessége, hogy a dicsőséges focitörténelme ellenére is a harmadik osztályban köt ki.
A PL-ben ezért elég egy rosszabb sorozat, és a kluboknál azonnal válság alakul ki, ilyenkor pedig meggondolatlan és teljesen irracionális döntések sorát szokták meghozni. Erőn felül kezdenek játékosokat vásárolni, vagy kirúgják az edzőt, ezzel tovább rontva a helyzetüket.
Lerner óriási hibát követett el, amikor nem erőltette rá az amerikai módszereket az Aston Villára, és hosszú távú befektetőnek tekintve magát türelmes próbált lenni. Ahogy a Wall Street Journalnek mondta, mindig úgy gondolta, hogy ő Angliában csak egy gyüttment marad, akinek nem lehet igazi beleszólása egy ilyen patinás csapat alapvető működési ügyeibe. A későbbi amerikai PL-befektetők egyébként tanultak is ebből a hibából, és keményebben léptek fel, ami sok konfliktushoz vezetett.
Az amerikai megpróbált belehelyezkedni a barátságos, megértő pénzes bácsi szerepébe. Mivel egyetemi éveit Cambridge-ben töltötte, tisztában volt vele, hogy a szurkolók kinézhetik, ha – képletesen szólva – a magángépéről leszállva dollárkötegeket lobogtatva lép be a helyi kocsmába, ezért inkább igyekezett visszafogottnak mutatkozni.
Próbált gáláns gesztusokkal beférkőzni a szurkolók szívébe, tulajdonlásának első éveiben például visszautasította az évi több millió fontot hozó mezszponzori szerződéseket, és egy beteg gyerekeket gondozó alapítványnak adta a reklámfelületet.
Nincs problémám azzal, ha úgy emlékeznek rám, mint egy szentimentális hülyére
– mondta most.
Lernernek nagyon hamar rá kellett jönnie, hogy a szurkolókat csak egy dologgal lehet megnyerni: önteni kell a pénzt a klubba, játékosokat kell venni és magas fizetéseket kell nekik adni. Martin O’Neill vezetőedző személyében tökéletes alanyt talált ehhez, a nagyívű vásárlások beindultak. Az első négy évben összesen 130 millió fontot (azaz körülbelül 45 milliárd forintot) költöttek játékosvásárlásra, és addig soha nem látott mértékű béreket adtak nekik.
A Villa a költekezési hullám három évében mindig beverekedte magát az első hat közé, de sosem tudta elérni, hogy az igazán nagy csapatok között jegyezzék. Lernernek azonban akadt egy elég nagy problémája: a sportsikerek nem hozták vissza a befektetett tőkét, sőt, az elvárás továbbra is az volt, hogy a megtérülés halvány esélye nélkül is további milliókat adjon a klubnak.
Lernernek ekkor esett le a tantusz, hogy most már tulajdonképpen kétszer fizette ki a klub vételárát, de pénzt még nem látott belőle, és ha ez így megy tovább, nem is fog soha. Ám amikor szorosabbra húzta a nadrágszíjat a csapatnál, O’Neill azonnal távozott, és a hangulat megromlott.
Az amerikai élete egyik legkínosabb emlékének tartja, amikor az Aston Villa 2015-ben bejutott az FA Kupa döntőjébe, és neki a díszpáholyban Vilmos herceggel, a nagy Villa-szurkolóval kellett csevegnie, miközben a pályán az Arsenal 4-0-ra lemosta a pályáról a csapatát. Mindezt úgy, hogy ekkorra Lerner már besokallt, és eladásra kínálta a klubot.
Randy Lerner (balra) és Vilmos herceg az Aston Villa – Arsenal FA Kupa döntőn a Wembley stadionban 2015 május 30-án. Fotó: AFP/Europress
O’Neill lelépésével és Lerner belengetett távozásával az Aston Villa nagyon hamar hullámvölgybe került, és a kiesés ellen kezdett küzdeni. A vég (üzleti értelemben) 2016 tavaszán Manchesterben érte utol a csapatot, ahol a United csatára, Marcus Rashford a 32. percben lőtt góllal a másodosztályba küldte a Villát.
A klub 1987 óta volt megszakítás nélkül az élvonalban, de ekkor már nyomokban sem emlékeztetett a fénykorára. A manchesteri volt sorozatban a kilencedik veresége, és bár még négy forduló hátravolt a bajnokságból, már matematikai esély sem volt a bennmaradásra, Eric Black ideiglenesen kinevezett edző pedig arról beszélt, hogy a csapat anarchiába süllyedhet. Azóta sem sikerült visszatérni a PL-be.
Lerner ekkor már menekült az angol fociból, és csak a veszteségek minimalizálására törekedett, amikor mindössze 60 millió fontért eladta a Villát. A tízéves kaland összesített vesztesége 260 millió dollár lett.
Nagyon könnyű lenne azt mondani, hogy a Premier League megrágott és kiköpött engem. Én azonban szeretném úgy hinni, hogy lenyomtam az ujjam a torkán, és azt mondtam, na, most hányjál ki
– mondja.
Vállalat
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Atlantiszi pénzt forgató csalók terepe az ezermilliárdos magyar cégeket duzzasztó biznisz
Világszerte pénzügyi csalók repültek rá a 70-es években kibocsátott brazil nemzeti kincstárjegyekre, és igyekeznek pénzt csinálni belőlük.
Betonba és NER-be öntöttük az uniós pénzek jelentős részét
Ami papíron a hazai vállalatoknak szánt gazdaságfejlesztési támogatás, abból a gyakorlatban sokszor Mészáros Lőrinc vagy Szíjj László épített utat.
Fontos
Újabb nagy ingatlant vett a Balatonnál a csopakiakkal hadakozó kormányközeli üzletember
Egyetlen cég tett ajánlatot azon az árverésen, amelyet a nemzeti vagyonkezelő a csopaki honvédségi üdülő értékesítésére írt ki. A vevőt már ismerik a helyiek.
A Magyar Telekom akciózott akkorát, hogy levitte a teljes inflációt
Akkora áresést okozott a Telekom tévés-streaminges akciója a KSH módszertana szerint a szolgáltatásoknál, amekkorára 1992 óta nem volt példa.
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
