A repülők fedélzetén nyújtott szolgáltatások közül a hagyományos modellben működő légitársaságoknál továbbra is az egyik legfontosabb elem az út során nyújtott étel- és italválaszték. Az ilyen menüket az erre szakosodott cégek készítik, és ahogy a Bloomberg elemzője írja, nem sokan tudják, de csak pár társaság uralja ezt a piacot, és az esetek többségében nagyobb profitrátával dolgoznak, mint maguk a légitársaságok.
Azért érdekes szelete ez a légi iparnak, mert míg világszerte óriási verseny dúl a sok légitársaság között, a fedélzeti étkeztetés piacának kétharmadát csupán öt cég fedi le, és ezek közül a két legnagyobb, az LSG Sky Chefs és a Gategroup az értesülések szerint egyaránt eladó. Ez több mint a teljes világpiac fele.
Az LSG Sky Chef kilóg a sorból, mert árbevétel-arányos nyeresége jelenleg csak 1,76 százalék, és 2014-ben, az elmúlt évek csúcsán sem volt több 5,5 százaléknál. Ezzel szemben
a vezető étkeztetők között vannak olyanok, amelyek folyamatosan 15 százalék körüli marzzsal dolgoznak.
A Bloomberg szakírója szerint egyértelmű, hogy az LSG számai azért vannak nyomás alatt, mert a Lufthansa a tulajdonosa, és egyben a legfőbb vevője is, márpedig a német légitársaság érthető módon inkább az anyavállalatnál szeretné elérni a lehető legnagyobb profitot, azaz olcsón vásárol a saját leányától.
Az értékesítési szándék egyelőre csak pletyka, de a viszonylag rossz számok mellett az is ebbe az irányba mutat, hogy jelenleg a repülőjegy-értékesítésből is szép nyereséget lehet elérni. Nagy hiba lenne viszont – írja a cikk – ha a Lufthansa a jelenlegi, viszonylag alacsony üzemanyagárakkal jellemzett időszakból kiindulva azt feltételezné, hogy a helyzet hosszabb távon is változatlan marad.
Intő jelként az Air Canada esetét hozza fel a cikk. A kanadai légitársaság a 2000-es évek elején hasonló okok miatt szervezte ki a törzsutasprogramját az Aimia nevű céghez. A döntést az akkoriban divatos fő érvvel indokolták, miszerint a légitársaság koncentráljon saját fő tevékenységére, és minden mást szolgáltatásként vásároljon egy arra szakosodott partnertől.
Ebből végül az lett, hogy az Aimia mindig jobb pénzügyi mutatókat ért el, mint az Air Canada, és a befektetők kedvence lett, a légitársaság teljesítményét azonban az olyan külső tényezők, mint az olajár, sokkal jobban meg tudták ingatni. Az Air Canada ezért kilátásba helyezte, hogy felbontja a szerződését, újraszervezi a saját törzsutasrendszerét, és ezzel végső soron megrendítette az Aimia helyzetét. A légitársaság most 1,8 milliárd dollárért készül visszavásárolni egykori saját rendszerét.
A kanadai példa azt mutatja, hogy a légi ipar kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó részében mégis érdemes lehet bent maradnia egy légitársaságnak, mert ha például megugrik az olaj ára, akkor máshol marad még tér a profit termelésére.
Vállalat
Fontos