Nem szokták elismerni, hogy egyes országok olajért cserébe fegyvert adnak el, vagyis közvetlen bilaterális megállapodás szerint folyik ezeknek az áruknak a kereskedelme. Ilyen konkrét megállapodások ugyan tényleg nem nagyon vannak, a University of Warwick kutatóinak új munkájából azonban kiderül, hogy az elv közvetetten mégis egyértelműen érvényesül.
A munkát, amelynek eredményeit a The Conversation cikkében tették közzé, a nemzetközi fegyverkereskedelem és olajpiac nagy adatbázisainak összevetésével végezték el, és két fontos megállapításra jutottak. Az egyik szerint minél több olajat importál egy fejlett ország egy olajban gazdag másik országtól, annál több fegyvert juttat neki (jellemzően eladásról van szó, de néha előfordul gazdasági-politikai okokból szervezett ingyenes juttatás is).
A másik megállapítás, hogy nem csak két ország kereskedelmére vonatkozóan lehet összefüggést találni, hanem általánosan is. Ez azt jelenti, hogy minél inkább függ egy fejlett ország gazdasága az olajtól, annál inkább jellemző, hogy ösztönzi a fegyverexportját minden olajtermelő országba.
Utóbbi jelenség magyarázata, hogy az olajpiacnak kitett gazdaságoknak komoly érdeke fűződik a szektor stabilitásához. Néhány nemzetközi konfliktus, például az Öbölháború vagy az Iraki háború is rámutatott arra, hogy ha az olajpiaci láncnak akár csak egy-egy eleme borul, akkor az globálisan is instabilitáshoz, illetve áremelkedéshez vezet. Ezt szeretnék elkerülni.
Az összefüggés egyértelműségét a kutatók az olajkészletek felfedezésével is bizonyítják. Számaik szerint ugyanis az az ország, amelyről hirtelen kiderül, hogy nagyobb készlet felett rendelkezik, 56 százalékkal azonnal meg tudja emelni az olajfüggő országokból származó fegyverimportját.
A lényeg tehát a kutatók szerint az, hogy a fegyverkereskedelem egyértelműen az olajhoz való stabil hozzáférés egyik kulcsfontosságú eszköze. Nem mintha eddig nem erről lett volna meggyőződve a közvélemény, de most már számokkal is vastagon alátámasztható az állítás.
Vállalat
Fontos