Amikor február 24-én elkezdődött az Ukrajna elleni orosz támadás, sokakat meglepett, hogy a bevetett haditechnikai eszközök egy része milyen korszerűtlen. Például olyan régi BMP gyalogsági harcjárműveket és korai T-72-es harckocsiváltozatokat is lehetett látni, amelyek a koruk alapján akár még Magyarországon is állomásozhattak, ahonnan ugyebár 1991-ben vonult ki az utolsó szovjet katona.

Ez azért lehetett furcsa sokak számára, mert az orosz hadsereg az utóbbi években sikeresen alakította ki magáról a világban a professzionális haderő imázsát, a fegyverkiállításokon csillogtak az új eszközök, a hadgyakorlatokon és pláne Szíriában pedig a teljesítményük is meggyőzőnek tűnt. Az ellentmondás talán legfőbb okát – már az első ukrajnai orosz kudarcok után – egy nyugati megfigyelő úgy foglalta össze, hogy

az orosz hadsereg korszerű része nem nagy, a hatalmas része viszont nem modern.

Az invázióhoz – a hadsereg mellett a légierőt és a haditengerészetet is figyelembe véve – közel 200 ezer embert vonultattak fel az oroszok, ami sokszorosa az Ukrajna elleni 2014-2015-ös fedett műveletben bevetettnek, akárcsak az egyszerre Szíriában tevékenykedő erőik létszámának. Vagyis míg korábban megtehették, hogy csak a legkorszerűbb eszközökkel ellátott egységeket küldik harcba, most olyanokra is szükség volt, amelyek közel sem olyan csillogók. De nemcsak a fegyverekről van szó, hanem a katonákról is: míg Szíriában csak hivatásosak harcoltak, Ukrajnában nyugati értékelések szerint akár az orosz létszám negyede is sorállományú lehet.^*Az orosz vezetés sokáig tagadta, hogy sorkatonákat küldött volna Ukrajnába. Miután közülük többen is hadifogságba estek, azt mondták, hogy csak tévedésből történhetett ilyen.

Ugyanakkor nem is arról van szó, hogy az orosz hadsereg szándékosan – könnyű győzelemre számítva – csak a másodosztályú felszerelését küldte volna Ukrajnába, sőt. Alig van olyan korszerű fegyver, amelynek bevetésére számítottak a katonai szakértők, de még mindig nem került rá sor. Nem tűnik úgy, hogy az invázió kezdetén szándékosan visszatartották volna ezeket, a nagyobb részük valószínűleg már az első pillanattól kezdve megjelent Ukrajnában, csak kellett némi idő, míg erről bizonyítékok is előkerülnek.

Készültek már képek, videók Ukrajnában bevetett, kifejezetten korszerűnek számító orosz kommunikációs és elektronikai hadviselési eszközökről, tüzérségi radarról, modern aknákról, és olyan, sorozatvető-elven működő aknatelepítőkről, amelyek a moszkvai, Vörös Téren megrendezett katonai parádékon is részt szoktak venni, tehát az orosz fegyveres erők büszkeségei közé tartoznak.

Szintén bevetettek Kelet-Ukrajnában sorozatvetőből kilőtt irányított lőszereket, miután pedig több hét alatt sem sikerült teljes légi fölényt kiharcolni, a Tor légvédelmi páncélosok legújabb generációját is Ukrajnában küldték.

A várakozásoknak megfelelően az orosz hadműveletekben nagy szerepet játszanak a szintén korszerűnek számító Iszkander ballisztikus rakéták, és – amerikai értékelés szerint is – minimum kétszer bevetették az oroszok a hiperszonikus (a hangsebesség minimum ötszörösével repülő) Kindzsal rakétájukat is. Ha minden igaz, ez volt egy hiperszonikus fegyver első éles, háborús bevetése a történelem során.^*Az más kérdés, hogy nem mindenki tartja a Kindzsalt igazán forradalmi fegyvernek, Michael Kofman amerikai elemző szerint ez lényegében egy módosított Iszkander, amely sebességének nem kis részét annak köszönheti, hogy a hangsebesség több mint két és félszeresére képes MiG-31-es repülőgépről indítják.

A harckocsik közül sem csak régieket küldtek harcba az oroszok, sőt. A T-72-esek legújabb változatai mellett bevetették Ukrajnában a sorozatgyártású tankjaik közül legkorszerűbbnek számító T-90-eseket, a T-80-asok közül pedig még azt a kísérleti példányt is, amely valószínűleg egyetlen példányban létezett. Indokolt a múlt idő, ezt ugyanis kilőtték az ukránok. Az ejtőernyős csapatok által használt új harckocsivadászok szintén feltűntek.

A helikopterek közül láthattuk már az összes jelenleg hadrendben álló orosz típust, és a repülőgépek közül is csak a legújabb, az első orosz lopakodónak számító Szu-57-es nem teljesített még bevetéseket Ukrajnában. Elképzelhető, hogy az alig több mint két tucat példányban létező gépet nem akarja kockára tenni a hadvezetés, pedig elvileg jól jöhetnének a képességei. A vadászgépek közötti összecsapások ugyan kifejezetten ritkák, a légvédelmi egységek ellen viszont hasznos lenne egy olyan gép, amely a radarok számára szinte láthatatlan (legalábbis nehezen észlelhető), viszont tud hordozni olyan rakétát, amely a radarok által kibocsátott sugárzás alapján vezeti célra magát.

A katasztrofálisan magas harckocsiveszteségek miatt talán még ennél is nagyobb szükség lenne az elvileg forradalmian új megoldásokat felvonultató T-14 Armata tankra, amelyet azonban még mindig tesztel az orosz hadsereg, vagyis valószínűleg nem érett az éles bevetésre. Az Armata platformjára épített Terminator-3 nevű harcjármű is legfeljebb csak elvétve bukkanhatott fel Ukrajnában, pedig a képességei alapján pont olyan városi harcokban segíthetné az orosz hadsereget, mint amilyen Mariupolban zajlik hetek óta. Ugyanez mondható el a személyzet nélküli Uran-9 harcjárműről, amelyet még egyáltalán nem azonosítottak Ukrajnában.

Egy háborúban persze sosem csak a díszszemléken felvonultatott fegyverek és alakulatok vesznek részt, de ezzel együtt is feltűnőek az összességében igencsak vegyes minőségű orosz csapatok, különösen a Donyec-medencében, ahol az észak-ukrajnai orosz pozíciók feladása óta a leghevesebb harcok zajlanak. Ha csak Mariupolra koncentrálunk, orosz oldalról részt vesznek a kikötőváros elfoglalására irányuló küzdelemben különleges műveleti egységek, a szárazföldi hadsereg alakulatai, tengerészgyalogosok, ejtőernyősök, az orosz nemzeti gárdához tartozó csecsen harcosok, valamint donyecki szakadárok is.

A nemzeti gárda felszerelése elmarad a reguláris hadseregéhez képest, a szakadároké pedig átlagosan még annál is rosszabb. Rendelkeznek persze olyan fegyverekkel is, mint az orosz hadsereg, de készültek már olyan felvételek is, ahol katonáik civil teherautókon utaztak, ami inkább jellemző egy ázsiai vagy afrikai lázadó csoportra, mint egy professzionális hadseregre. Igaz, a kifejezetten sérülékeny teherautók sufnituning megerősítésére a jelek szerint elég hasonló megoldásokkal próbálkoznak a szakadárok és az orosz reguláris hadsereg katonái – amiről elég sok embernek a Mad Max filmek jutnak eszébe.

The Ukrainian military released a collection of images of Russian vehicles with improvised armor pic.twitter.com/QwVHOmxnjM

— OSINTtechnical (@Osinttechnical) April 6, 2022

A hasonlóan improvizált páncélzatokkal lassan már egy könyvet is meg lehet tölteni, akadt példa fával álcázott tartálykocsira, hasonló módon megerősített ajtajú rakéta-sorozatvetőre, míg egy Kamaz motorterét egy páncélozott szállító harcjármű újrahasznosított páncéllemezével igyekeztek óvni. Mindez mutatja, hogy mennyire nem voltak képesek a frontvonal mögötti területeket biztosítani az oroszok – különösen Észak-Ukrajnában -, ezért érezték veszélyeztetve magukat a teherautók sofőrjei.

De nem csak a rajtaütésektől tartanak, a levegőből érkező veszélyekkel szemben sem érzik magukat biztonságban, ahogy például ez az improvizált, légvédelmi páncélost utánzó megoldás mutatja. Ez persze sosem tartozott az orosz hadsereg állományába, ellentétben ezzel a UAZ dzsippel, amelyet Kijevtől nyugatra hagytak hátra. A kerekek nyilván ekkor vagy ezt követően kerültek le róla, de az állapota már előtte is szemmel láthatóan hagyott kívánnivalót maga után:

Kyiv-Zhytomyr highway pic.twitter.com/Xl0VfeUE2F

— OSINTtechnical (@Osinttechnical) April 2, 2022

Igaz, a Kijevet északnyugatról megközelítő orosz csapatok által használt V jelzés szabálytalansága miatt elképzelhető, hogy helyben zsákmányolták – mindenesetre szükségét látták annak, hogy használatba vegyék. Persze az ukrán hadsereg elavult eszközeire is sok példát lehetne hozni – egy kijevi önkéntes kezében például második világháborús DP golyószórót fotóztak -, de ez esetükben nem meglepetés. Az ukrán védelmi költségvetés az orosz töredéke, sok fegyverrendszerük generációs lemaradásban van az oroszokéhoz képest. A területvédelmi erőknél szolgálók számára pedig már az előrelépés volt, hogy a fa fegyverutánzatokkal, civil ruhában elvégzett képzés után valódi fegyverhez és egyenruhához jutottak.

Ezen a téren az oroszoknál szintén nagy az összevisszaság. A szakadárok egyenruhái (ha egyáltalán abban vannak) is eltérnek az Oroszországból érkezett csapatokéitól, és mivel gyakran az ukrán hadsereg korábbi készleteiből származó fegyverekkel harcolnak, néha elég nehéz megmondani, hogy melyik oldalon álló katonákról van szó. És ez még mindig nem minden, mert a brit hírszerzés és az amerikai védelmi minisztérium szerint a Wagner-csoport magánhadsereg mintegy ezer zsoldosa is jelen van Kelet-Ukrajnában, ők pedig gyakran nem is orosz, hanem innen-onnan beszerzett nyugati fegyverekkel, harctéri kiegészítőkkel szerelik fel magukat.

A szédítő kavalkád pedig tovább fokozódik, ha közel-keleti „önkéntesek” érkeznek, hogy az oroszok oldalán harcoljanak. Az idézőjel azért indokolt, mert valójában zsoldosokról van szó, akik szíriai viszonyok között nagy pénzért jelentkeztek az ukrajnai szolgálatra. Igaz, orosz oldalról hallhattunk már arról is nyilatkozatot, hogy 16 ezren jelentkeztek, de arról is, hogy nincs rájuk szükség, így egyelőre nem világos, részt vesznek-e majd a háborúban.

Ha nem is ennyire szélsőségesen, de azért az orosz reguláris csapatok esetében is óriási különbséget lehet látni a felszerelés minőségében. A pozitív oldalról már volt szó, de a negatívot sem csak az említett régi BMP-1-esek és 2-esek vagy a T-72A-k képviselik. Készült már orosz bemutató videó igencsak avíttnak számító harctéri radarrendszer működéséről, kép egy elvesztett, erősen korszerűtlen gépágyús légvédelmi páncélosról, arról pedig már egész sok feldolgozás született a nyugati sajtóban, hogy noha az orosz csapatok elvileg fejlett titkosított kommunikációs berendezésekkel rendelkeznek, gyakran mégis titkosítás nélkül működő civil rádiókat vagy egyenesen polgári mobiltelefonokat használnak. Ezeket pedig könnyű zavarni, lehallgatni, illetve a használóik pozícióját bemérni és oda csapást mérni. Mások mellett ez már legalább egy orosz tábornok életébe került.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMiért veszít ilyen sok tábornokot az orosz hadsereg?Van, aki az első vonalban lévőket akarta buzdítani, másnak a nem biztonságos kommunikáció lett a veszte - az Ukrajnába küldött orosz tábornokok minimum ötöde három hét alatt odaveszett.

Az említett Iszkanderek mellett az oroszok használnak olyan Tocska ballisztikus rakétákat is, amelyek már körülbelül 40 éves technológiai színvonalat képviselnek.^*Igaz, ukrán használatban bebizonyították, hogy így is igen veszélyesek. Az oroszok pedig tegnap egy ilyennel mértek csapást a kramatorszki vasútállomásra, legkevesebb 50 civilt megölve. Utána még azt is tagadni próbálták, hogy még használják ezt a rakétatípust. Arról nem is beszélve, hogy amerikai hírszerzési információk szerint az orosz rakéták meghibásodási aránya akár 60 százalékos is lehet. Igaz, ez túl magas számnak tűnik, mert bár ebbe az indítási meghibásodások is beletartoznak, több fel nem robbant rakétát kellene látni a felvételeken ahhoz, hogy ilyen magas érték kijöjjön.

Akármi is a pontos arány, az biztos, hogy a műszaki meghibásodások nemcsak a rakétatüzérséget, hanem a frontot tartó orosz egységeket is sújtják. Ebből a szempontból valószínűleg nem volt a legjobb döntés sok egységet a támadás előtt több hónappal vagy héttel az ukrán határokra felvonultatni. Az ott állomásozó eszközök hosszú ideig ki voltak téve a téli időjárás viszontagságainak, ráadásul a csapatösszevonások álcázására használt hadgyakorlatokon is intenzíven használták egy részüket. A katonák nagy része pedig csak az invázió előtt legfeljebb egy nappal tudta meg, hogy nem haza, hanem háborúba megy, azaz nem lesz elég az elhasználódott járműveket az otthoni körletben helyrepofozni. A logisztikai problémák és a gyenge morál mellett valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy sok járművet hagytak el az oroszok látszólag használható állapotban.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkRengeteg fegyvert zsákmányolnak az ukránok, de mire mennek vele?Az oroszok sok harceszközt hagynak hátra látszólag működőképes állapotban, de valószínűleg csak egy kisebb részüket tudják az ukránok ténylegesen szolgálatba állítani.

Elvileg ezen most javíthatnak, hiszen Kelet-Ukrajnát leszámítva szünetelnek az orosz támadó műveletek, így megjavíthatják az erre szoruló járműveket, illetve pótolhatják a veszteségeket oroszországi raktárakból. 

Igaz, az átlagos technikai színvonalat ez nem fogja javítani, sőt. A dolog természetéből adódóan a raktárakban álló tartalék haditechnikai eszközök korosabbak, de most szükség lenne ezekre a több évtizede gyártott eszközökre, hiszen újak biztosan nem készülnek olyan mennyiségben, amennyire a nagy veszteségek miatt szüksége lenne az orosz hadseregnek. (Ha egyáltalán készülnek, több hír is megjelent arról ugyanis, hogy a hiányzó részegységek miatt az új harckocsik gyártása leállt.)

Emellett pedig az is kérdés, hogy mennyire vannak azonnal használható állapotban. Bár elképzelhető, hogy az ezzel kapcsolatban közzétett ukrán információk – egyes orosz harckocsikból például állítólag nemcsak az optikai berendezések , hanem a motorok is hiányoznak – túlzók, az eszközök egy részét biztosan nem lehet egyenesen a frontra küldeni. A logisztikai gondok, az elszenvedett emberveszteségek és a csapatok fáradtsága mellett ez is oka lehet annak, hogy az orosz hadsereg feladta a több irányban egyszerre történő előrenyomulást, és egyelőre a két legkeletebbi ukrán megye, Luhanszk és Donyeck teljes elfoglalására koncentrál.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMiért égnek ki tömegével az orosz tankok?Taktikai hibák, korszerűtlen védelmi megoldások és néhány tervezési jellegzetesség is hozzájárul ahhoz, hogy nagyon nem jó orosz harckocsizónak lenni Ukrajnában.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz oroszok a saját hadiiparuk hírnevét is elkezdték szétlőni UkrajnábanOroszország a világ második legnagyobb fegyverexportőre, de piaci részesedése erősen csökken, az ukrajnai háború pedig tovább gyengítheti az orosz hadiipar kapacitásait és renoméját.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKinek kedvez, ha elhúzódik a háború Ukrajnában?Hiába látszik Ukrajna esélytelennek egy kifárasztó jellegű háborúban, az orosz vezetésnek továbbra is sürgős lenne minél hamarabb döntésre vinni a dolgot a harctéren.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech háború haditechnika hadsereg orosz-ukrán háború Oroszország Ukrajna Olvasson tovább a kategóriában