Bejött egy holland fickó, felébresztett, azt mondta, hogy Wimnek hívják, és pornót fog forgatni a nappalimban. Szürreális? Hát persze, hogy az. Ilyen az életben nem történik. Ezért amikor felkeltem az elmúlt évtized leghülyébb álmából, meg is néztem az órámon, hogy mit ír, jól aludtam-e. Rögtön azután, hogy ellenőriztem a nappalit, ott vannak-e a hollandok. (Nem voltak.)
A reakció viszont – hogy megnézem, mit mutatnak a szenzorok – árulkodó, sőt korjelenségnek is számít lassan. A kétezres évek technológiai áttörésének első lépésében szoftver került mindenbe. A mosógép mechanikus programtárcsája helyére mikrokontroller került és az arra írt programkód. Emiatt mondja azt a cserélhető tárcsás gépen szocializálódott szerelő, hogy panelcsere lesz, és ha az se használ, ki lehet dobni a gépet. Marc Andreessen legendás amerikai kockázati tőkebefektető úgy foglalta össze egy tőmondatban a folyamatot:
a szoftver megeszi a világot.
Azóta továbbléptünk eggyel. Már nem a berendezések szoftverrel való felszerelése a hír, hiszen már a mosógépen is program fut. Most már ezekre az apró számítógépekre szenzorokat kötünk. Az alkatrészek ára annyira lecsökkent, hogy bármibe beleszerelhet hármat-négyet egy cég. A begyűjtött adat valamire csak jó lesz. Ezzel párhuzamosan pedig kialakulnak új technológiai ágak. Bármi mögé oda lehet tenni a -tech szócskát, valószínűleg már van rá két-három startup. Szex? Hogy a fenébe ne? Zuhanyzás? Természetesen! Alvás? Ott még olyan cégeket is találunk, amik értelmes dolgokkal foglalkoznak.
Az okosórákkal az alvási ciklusok követése mindenki számára elérhetővé vált, persze nem olyan pontosságban, mint egy alvásklinikán. Akinek alvási problémái vannak, fáradtan ébred, vagy a párja panaszkodik arra, hogy igen hangosan horkolt, forduljon orvoshoz.
Azt viszont már egy közepesen fejlett okosóra is méri, hogy nagyjából mennyi időt töltöttünk mély alvásban, meddig tartott a REM-fázis, és úgy általában összesen mennyit sikerült pihenni. Az értékek gyártónként és mérési módszerenként el fognak térni természetesen. Még akkor is, ha meg tudjuk szokni, hogy a csuklónkon órával kell aludni. Azonban még az ugyanolyan hibák mellett pontatlan mérés is jobb a semminél. Ráadásul a Google által felvásárolt Fitbit – igazi okosóránál kicsit butább, lépésszámlálónál sokkal okosabb – eszközeit már nagyjából 40 ezer forintért be lehet szerezni, és egészen pontosan dolgoznak.
A csuklón viselhető eszközöket megszokni nem képes embereknek sem kell lemondani az alvásfigyelésről. A Withings száz dolláros Sleep nevű eszközét vagy a Beddit szenzort a matrac és a lepedő közé kell berakni, és máris forgolódhatunk rajta kedvünkre. A probléma, hogy ezeknek a töltöttségére vagy áramellátására is figyelni kell.
A viselhető eszközöknél egyértelmű, hogy egy ember alvását mérik. Az ágyba szerelhető kütyük szintén egy felhasználót követnek. Az éjjeliszekrényre szerelhető ResMed-féle S+ ugyan azt állítja magáról, hogy a testet meg sem érintve tud pontos szívritmust mérni, a tesztek szerint azonban ügyesen kell beállítani, hogy a mérni kívánt ember mellkasára nézzen a szenzora. Mihelyt az ember nem úgy alszik, mint Tutanhamon a szarkofágjában, felmerülhetnek mérési hibák. Mivel a ResMed az alvásfigyelés egyik veteránja, ezért a cég (és termékei) tisztában vannak azzal, hogy gyakorta egytől eltérő számú ember használ egy ágyat.
A fenti berendezések ára durván 20 és 40 ezer forint között ingadozik. Vásárlási tanácsot érdemben nem tudunk adni, annyira sok minden múlik a személyes preferencián. A jó alvás azonban nem csak azon múlik, hogy megmérjük, forgolódtunk-e. Az átlagos felnőttnek hét-kilenc óra alvásra van szüksége, ez egy olyan mennyiség, amit nem lehet elcsalni.
A kilenc óra elérését megkönnyíti, ha az ember nem nyomkorássza hajnalig a mobiltelefonját. Az ausztrál Macquarie Egyetem összefoglalója szerint már a telefon ágyba cipelése is rossz ötlet, mert így az ágyat a pihenés mellett a facebookozással, cseteléssel, filmnézéssel is összekötjük. De ennél fontosabb, hogy az elalvós film stimulálja az agyat, aminek az a vége, hogy az álomtündér leül velünk filmet nézni.
Változatos kutatások vannak arra vonatkozóan, hogy a kék fény milyen hatással van az alvásra. Az egyik szerint elnyomja az alvásért felelős hormon termelését, egy más kutatás szerint az olvasólámpa (vagy a mobiltelefon) fényerejének nagyobb szerepe van a rossz alvásban.
A tech cégek változatos éjjeli lámpákat gyártanak, amelyek valamilyen megoldást kínálnak erre a problémára. Az önmagát online matracáruházból alvástechnológiai céggé átpozicionáló Casper például egy befőttesüveg alakú eszközt dobott piacra. Ez azzal segíti az alvást, hogy a tipikus éjjeli lámpákkal szemben magától elhalványul, majd kikapcsol, este pedig gesztusvezérléssel lehet bekapcsolni. És mivel a lámpa akkuról működik, magunkkal is cipelhetjük éjszaka a hűtőhöz vagy a mosdóba.
A még okosabb éjszakai lámpák időzíthetőek is. A Philipsnek egész termékvonala van ébresztőórával egybeépített, a fénnyel a napfelkeltét szimuláló eszközökből. A legegyszerűbbet 12 ezer forintnak megfelelő dollárért is be lehet szerezni. A csúcsmodell, ami már zenél és rádiózik is, viszont 60 ezer forintnál is drágább.
A fent felsorolt technológiák csak a megfizethető és többé-kevésbé értelmes felhasználási módot tükrözik. De ha valaki szeretné, hogy Matthew McConaughey vagy Stephen Fry mondjon neki esti mesét, arra is van már egy app, a Calm. Bár pont ugyanerre a célra a hálószobából kitiltott telefonra letöltött hangoskönyvek is jók lehetnek.
Komolyabb pénzekért pedig lehet alvós EKG-fejpántot, sőt az Amazon Alexa digitális asszisztensével vezérelhető okos ágyat kapni. Mostanra biztos, hogy a Szilícium-völgy felfedezte, hogy az emberek alszanak néha. És pénzt akar ebből keresni.
Tech
Fontos